Sok kutyafajtát eredetileg vadászatra tenyésztettek, mai világunkban a természetes vadászösztön azonban gyorsan problémává válhat. Mikor van itt az ideje, hogy beavatkozzunk, és hogyan működik egy helyes antivadász-tréning a kutyáknál?
© Alexandr / stock.adobe.com
Mindegy, hogy őz, mezei nyúl, madár vagy szomszédos macska – néhány kutya egyszerűen mindent üldözőbe vesz, ami csak mozog. Ha kutyáját egyszer elkapja a vadászláz, a visszafelé integetésnek, a hangos hívószónak, kiabálásnak és a fütyülésnek gyakran nem sok haszna van.
Napi közös sétája kedvencével így valóban vesszőfutássá válhat. Ekkor pedig itt az ideje elkezdeni az antivadász-tréninget. Végtére is kutyája nem csak a levadászott állatot sodorja veszélybe, hanem saját magát, valamint a közlekedés többi résztvevőjét is. Előfordulhat ugyanis, hogy vadászlázban égve kedvence pont egy nagyon forgalmas útra szalad ki.
Miközben néhány kutya már egy vad szagától is őrült futásnak ered, más ebeknek látniuk kell a zsákmányt, hogy nekiinduljanak. Vannak azonban olyanok is, akiket még az előttük elhaladó mezei nyúl sem hatja meg.
Mindegy, hogy kutyája melyik kategóriába tartozik, tény, hogy a vadászatra való hajlam genetikailag kódolt. A vadászösztönt a kutyák őseiknek, a farkasoknak köszönhetik. Bár a mai, háziasított kutyáknak már nincs szükségük a táplálékszerzéshez a vadászatra, az arra való hajlam ugyanúgy bennük rejlik.
Hogy milyen erős a vadászösztön, függ a kutya fajtájától. Vannak tehát fajták, mint például a beagle, a rövidszőrű német vizsla, a tacskó, a weimari vizsla, a terrier és a basset hound, melyeket kifejezetten vadászati céllal tenyésztettek ki.
A vadászkutyák közötti ,,specialistákat” célzottan tenyésztettek, például hajtásra, lopakodásra, a vad megtalálására vagy megragadására.
Más kutyafajták esetében a vadászösztön lassacskán alábbhagy. A golden retriever, a boxer, a máltai selyemkutya és a mopsz ma már kifejezetten családi kutyáknak számítanak, melyek elsődlegesen kiváló társas viselkedésükről híresek.
Nagyban függ tehát az öröklött tulajdonságoktól, hogy egyáltalán kiváltja-e valami a vadászösztönt, illetve, hogy milyen gyorsan bukkan fel, ha felbukkan. Mindazonáltal egyéb faktorok is erősíthetik.
Így tehát olyan kutyák is, akik még soha nem vadásztak, hirtelen elkezdhetnek rohanni egy vad után, s úgy tűnik, jó neveltetésüket egy pillanat alatt el is veszítették.
Ez azonban végzetes: Ha ugyanis a kutya egyszer vadászott, időről időre megint fog. Amennyiben több kutyát sétáltatnak egyszerre, gyakran az is elég, ha az egyik kutya vadászösztöne előtör, s az magával rántja a többit is.
Ebben az esetben a kutyák egymás hangulatára vannak hatással, de hasonló kiváló okok lehetnek még a hormonváltozások, vagy a kutya megváltozott szexuális viselkedése is.
Ennek oka a boldogsághormonokban rejlik. Vadászat közben ugyanis a kutyák testében endorfin szabadul fel, melytől elönti őket a boldogság érzése. Sokszor ehhez már elég az is, ha csak futnak a vad után.
Hogy ezt az eufóriát megéljék, nem is szükséges feltétlenül a sikeres vadászat. Bár kétségtelen, hogy az dupla örömöt okoz nekik, de a hormonok felszabadulása miatt már az üldözés maga is boldoggá teszi őket.
A megélt boldogság érzése olyan erős, hogy a kutyát már semmi más nem érdekli. Gazdája nyugodtan szidhatja is, a következő nyúl után is futni fog – csak hogy újból megélhesse az érzést.
Legjobb lenne tehát, ha kutyája sohasem próbálná ki a vadászatot, így nem ismerné meg ezt az eufóriát. Ezt azonban csak mondani könnyű, így jobb, ha a gazdik felkészülnek az ilyen helyzetekre.
Ennek megfelelően a kutyát nehéz leszoktatni a vadászatról. A tanácstalanságtól egészen a rezignált állapotig juthatnak el azok a gazdik, akik csak bámulnak a vadászösztöntől lázba jövő kutyájuk után, ahogy az nekilendül és elszalad. A félelem a következő sétától pedig minden egyes ilyen alkalommal csak növekszik.
Végtére is kutyatartóként nem csak négylábú barátjáért felel, hanem a környezetért és a többi állatért is.
Hogy kutyája ne jelentsen veszélyt, sok gazdi logikus módon a póráz után nyúl. Egy nyomkövető póráz végül is tartós megoldást nyújthat.
Vannak azonban extrém vadászösztönnel rendelkező kutyák, akik egy antivadász-tréning után sem tudják elnyomni magukban ezt a késztetést. Ők sajnos egész életükben nyomkövető pórázon kell, hogy sétáljanak. A legtöbb kutya viszont azért képes megtanulni, hogyan álljon ellen vadászösztönének.
Hogy rávehessük a kutyát, hogy abbahagyja szeretett ,,hobbiját”, meg kell győznünk arról, hogy vadászösztönének kontrollálása előnyösebb kimenetellel jár számára, mint maga a vadászat. Meg kell tanulnia, hogy megéri, ha gazdája mellett marad. És nem csak azért, mert kétlábú barátja zsebében néhány jutalomfalat rejtőzik, hanem mert együtt sokkal izgalmasabb kalandban lehet részük. Bár a kutyák vadászösztönét nem lehet teljesen ,,kikapcsolni”, elterelni azért még lehet oly módon, mely az emberek számára is megfelel.
Egy antivadász-tréning tehát szigorúan véve nem olyan tréning, ami leszoktatja a kutyát a vadászatról. Inkább azt célozzuk meg vele, hogy a vadászó kutyát kontrollálni tudjuk. Hogy elnyerjük a kutya és viselkedése felett ezt a kontrollt, az antivadász-tréning többféle gyakorlatokkal segít bennünket. Különböző megközelítésüknek köszönhetően ezek teljeskörű sikert ígérnek.
Az anditvadász-tréninget a következő tréningegységekre oszthatjuk fel:
Alapvető engedelmességnek nevezzük, ha kutyája magabiztosan hallgat a legfontosabb parancsszavakra, mint például ,,Ül!”, ,,Fekszik!”, ,,Kifelé!”, ,,Lábhoz!” és ,,Marad!”. Ezek elengedhetetlenek ugyanis az antivadász-tréninghez. Ideális esetben a kutya ezeket az alapokat már kölyökkorában megtanulja.
Aggodalomra azonban semmi ok: A felnőtt kutyák is képesek megtanulni ezeket az alapvető parancsokat. Természetesen itt is vannak olyan fajták, melyek jellemzően engedelmesebbek, mint más társaik. Ettől függetlenül a kifejezetten önfejűnek mondott fajták, mint például az afgán agár, az angol véreb, vagy a csehszlovák farkaskutya is képesek az alapvető engedelmességre.
Mutassa meg kutyájának, hogy megéri engedelmesnek lennie. Mindig, mikor kedvence a kívánt viselkedésmintát mutatja, dicsérje meg. Erre kiváló például a simogatás, a kedves szó, a jutalomfalat, vagy az állat kedvenc játéka.
Gyakorolják a parancsokat, bárhol is vannak: Először a lakásban, aztán saját kertjükben, végül pedig a közös sétákon. Fontos, hogy kutyája minden helyzetben hallgasson az alapvető parancsszavakra. Türelemmel, következeteséggel és pozitív megerősítéssel sikerülni fog.
Ha a kutyákat elkapja a vadászláz, sokszor úgy tűnik, teljesen elveszítették jólneveltségüket. Elszaladnak és a hangos kiáltásokat sem hallják. Hogy ez ne forduljon elő, kutyájának meg kell tanulnia a kivételes szituációkban is hallgatni Önre.
Ez azonban egyáltalán nem olyan könnyű, hiszen az erdő rengeteg mindennel csábítja kedvencét. Szagok, egy érdekes nyom vagy egy vad szemkontaktusa – valami mindig eltereli a kutya figyelmét. Fontos, hogy kutyája minden figyelemelterelő impulzus és benyomás ellenére ne felejtse el, Ön a falkavezér. Ha kutyája teljesen Önre koncentrál, az Önök közötti szoros kapocs úgy működik majd, mint egy láthatatlan póráz.
A kutya-ember kapcsolat megerősítésének hatékony eszköze, ha megdicséri kutyáját, mikor Önre figyel. Például, ha séta közben szemkontaktust vesz fel Önnel, vagy követi Önt, ha Ön irányt vált, esetleg, ha megfordul és tekintetével keresi, mikor Ön lemarad – jutalmazza meg.
Ha észreveszi, hogy kutyája figyelme máshol jár és nem reagál, ha Ön hirtelen megáll, bújjon el egy fa mögé. Kutyája ekkor megzavarodik és keresni kezdi Önt. Dicsérje meg alaposan, ha megtalálta. Ez is erősíteni fogja az Önök közötti kapcsolatot.
Egy erős vadászösztönnel rendelkező kutyát nem tud majd levenni a lábáról pusztán néhány jutalomfalattal. Ez a vadászat öröméhez képes ugyanis csekélység. Döntő fontosságú tehát, hogy kutyája megtanulja, az Önnel való közös munka izgalmasabb, mint bármilyen hajtóvadászat.
Vegye komolyan kutyája igényeit és próbálja meg a keresgélés, kotorás, és futás késztetését valahogy máshogy kielégíteni. Az apportírozás, a keresőjátékok, a dummytréning, valamint természetesen a kutyasportok, mint például az agility, a canicross és a mantrailing szinte minden kutya szívét megdobogtatják, mivel így ezek fizikailag és szellemileg is egyaránt kellően lefárasztják őket.
Azok a kutyák, akik csak unalomból játszanak, könnyen elengedik majd a vadászatot, amint észlelik, hogy kellő mennyiségű pótelfoglaltságot nyújt nekik. Felejtse el, hogy mindig ugyanazt az unalmas kört teszik meg a ház körül, és legyen kreatív. Ásson például el jutalomfalatot vagy egy játékot, hogy kutyájának ki kelljen kotornia azt. Bújócskázzanak, vagy játszanak keresőjátékot, apportírozzanak egy dummyval, vagy egyensúlyozzanak egy fatörzsön.
Legyenek egy csapat s bizonyítsa be kutyájának, hogy Ön megérti, mit szeretne és gondoskodik az igényeiről. Különösen azoknak a kutyáknak fontos, hogy kiéljék vadászösztönüket, akiket eredetileg vadászati célból tenyésztettek ki.
Sok kutyaiskola nyújt vadászat helyett alkalmas mantrailing és dummytréning tanfolyamokat. Ezek segíthetnek, hogy kutyája mesterséges pályán, biztonságos környezetben élje ki vadászösztönét.
© disq / stock.adobe.com
z antivadász-tréning mindig az impulzuskontrollról szól. Végétre is kutyájának meg kell tanulnia, hogy ellenálljon vadászösztönének. Ez a kontrolált viselkedés azonban ellent mond állati természetének, így logikus módon frusztrációhoz vezethet. Az impulzuskontroll tehát azt is jelenti, hogy a kutya képes elviselni a frusztrációt.
És mint minden máshoz hasonlóan, itt is csak akkor fogja ezt a készséget teljesen magáévá tenni, ha úgy érzi, az megéri számára. Így például annak a kutyának, aki impulzivitásából adódóan minden látogatóra felugrál, meg kell tanulnia, hogy így nem figyelnek rá. Csak miután szépen nyugodtan leült, azután kaphat figyelmet és dicséretet az emberektől.
Az antivadász-tréning is hasonlóan működik. Csak akkor remélhet kedvence jutalmat, ha megmutatja, képes uralkodni az impulzusain. Ha nem indul neki magától a zsákmány után, hanem szól gazdájának és türelmesen vár a parancsszóra, gazdája megdicséri és jutalmazza.
Az impulzuskontroll kiválóan gyakorolható például úgy, hogy a ,,Fekszik!” parancs elhangzása után eldobja kutyája előtt a dummyt. Ha felugrik, anélkül, hogy megvárta volna az Ön következő parancsát, ignorálja. Ha azonban sikerül neki türelmesen várni és csak az Ön ,,Keres!” parancsszava után indul a dummy után, jutalmazza meg alaposan.
Ez a gyakorlat természetesen csak akkor sikerülhet, ha kutyája békés, nyugodt hangulatban van. Egy izgatott, ide-oda szaladgáló kutya, akinek stresszszintje megemelkedett, nem alkalmas az ilyen tréningre.
Ebben az esetben először is hagyja, hogy kutyája kitombolja magát. Menjenek el kocogni, játszanak a kertben vagy hagyja, hogy fusson Ön után biciklizés közben. Csak akkor fog menni neki az impulzus kontrollálása, ha kellően le van fáradva fizikailag, és mozgási igénye ismét a normál tartományban van.
Hogy az erdei séta alkalmával elengedhesse kutyáját póráz nélkül is, száz százalékig biztosnak kell lennie abban, hogy kedvence hallgatni fog Önre, ha visszahívja magához. Ha kutyája először mérlegel, mi éri meg jobban neki, hallgatni Önre, vagy követni vadászösztönét, valószínűleg Ön húzza majd a rövidebbet.
Ebben a helyzetben valami komolyabbra van szükség, mint a szokásos ,,Lábhoz!” parancsszóra. Egyezzenek meg egyfajta ,,szuperhívásban”, melyet csak vészhelyzetekben használ, és ami után valami nagyon különlegessel jutalmazza meg kutyáját.
Az ilyen vészjelzés begyakorlására kiváló megoldás lehet a kutyasíp és egy nagyon különleges jutalomfalat, mint például egy kolbászdarab. A sípszóra való hallgatást először otthon gyakorolják. Aztán lassacskán növelheti a külső figyelemelterelő tényezőket, például azzal, ha kimennek a kertbe, egy félreeső parkolóhelyre, később pedig a mezőre és az erdőbe.
Ha kutyája odamegy Önhöz a sípszó hatására, jutalmazza meg egy ,,szuperfalattal”. Természetesen nem jó, ha túl gyakran ismétlik meg a gyakorlatot. Ez ugyanis azt eredményezheti, hogy a különleges jutalomfalat egyszer csak nem lesz már olyan különleges.
Ha egyszer sikeresen begyakorolták a ,,szuperhívást”, valóban csak komoly esetekben használják. Ha megmarad a vészjelzést követő jutalmazás exkluzív jellege, jó esélyei vannak rá, hogy egy zsákmány kiszimatolásakor, vagy akár az üldözésekor is hallgatni fog rá kutyája.
Egy sikeres antivadász-tréninghez rengeteg munkára van szükség. Egy tréner sem tudja a kutya vadászösztönét egyik napról a másikra kikapcsolni. Türelemre, következeteségre és empátiára van szükség, hogy meggyőzhesse kutyáját, jobb neki, ha lemond szeretett vadászatáról.
Mindig lesznek visszaesések. S miközben néhány kutya pár hét alatt megtanulja, hogyan álljon ellent vadászösztönének, más ebeknek ez akár majdnem élethosszig is tarthat. Hogy milyen gyorsan érnek el sikereket, ugyanis nem csak Öntől, de kutyájától is függ.
Különösen tapasztalatlanabb kutyatartók, vagy olyan gazdik esetében, akik először tartanak valamilyen vadászkutyát, kifejezetten hasznos lehet egy antivadász-tanfolyam elvégzése vagy professzionális segítség igénybevétele. Kutyaiskolák, kutyasport- és fajtaegyesületek számos ilyen lehetőséget kínálnak.
Mindegy, hogy melyik utat választják kutyájával: Ne adja fel! Tartsa mindig szem előtt, miért is gyakorolnak: a nyugalmas, póráz nélküli sétákért, és az Ön és kutyája közti élethosszig tartó kapocsért!
Fedezze fel óriási választékunkat Kutyasporttal és kutyaneveléssel kapcsolatos kiegészítőink között!
