Tacskó

Tacskó, törpe tacskóm drótszőrű tacskó, szálkásszőrű tacskó, dachshund, szálkás szőrű tacskó, tacskó fajták, mini tacskó, torpe tacsko, tacskó színek, tacskó kölyök, hosszúszőrű tacskó, tacskó kutya

Fedezze fel tacskó (dachshund) kutyatáp kínálatunkat!

A tacskó ellenállhatatlan nézése már megolvasztotta jó pár állatbarát szívét. Tudjon meg cikkünkből mindent a kompakt személyiségű tacskóról, amely fajtát „dachshund” „dakszli” vagy „borzeb” névvel is illetnek.

A tacskó testfelépítése: kis lábak, hosszú hát

A tacskók könnyen felismerhetők tipikus testfelépítésükről: kis lábaik izmos, hosszúra nyúlt testet „cipelnek”. A lelógó fülekkel övezett egyenes fej is a standard tacskóhoz tartozik. Továbbá a fajtára jellemző a testéhez képest hosszú hát, ami miatt viccesen „sausage dognak“ (=kolbászkutya) is nevezik. A rövid lábak ellenére általában nagyon fürgén és gyorsan mozognak. A dakszlik 3 különböző méretben fordulnak elő. A legnagyobb a normál tacskó, amelynek súlya akár a 9 kg-t is elérheti. Nem sokkal kisebb a törpe tacskó 30-35 cm-es mellkasméretével és 6-7 kg-jával. A legkisebb a nyúlász tacskó, aki kb. 30 cm-es mellkasmérettel rendelkezik és max. 3 kg-ot nyom..

Szőre és színváltozatai

Ez a közkedvelt kutyafajta elég változatos bundáját tekintve is, mivel az említett három méret további három szőrtípusba osztható fel: a testhez álló, fényes rövid szőrű, a selymesen csillogó hosszú szőrű és a durva tapintású, szálkásszőrű tacskó csinos bajusszal különböztetők meg. Mindegyik szőrhosszúság sok színárnyalatban csodálható meg. Vannak egyszínűek pl. vörös, sárga vagy cservörös, kétszínűek fekete-barna kombinációban és sötét alapon világos foltos egyedek. A fehér teljes mértékben kizárt, mivel úgy nem illene színeiben kedvenc környezetébe, az erdőbe.

Alkalmazása sokoldalú vadászkutyaként

A tacskó (dachshund) Németországból származik, ahol a középkorban feltehetőleg célirányosan tenyésztették ki a fajtát a rókakopóból. A 19. század vége óta léteznek olyan hivatalos tenyészetek, amelyek a nemességen kívüli állatbarátok számára is hozzáférhetővé tették a dakszlit, a tenyésztésre vonatkozó standard pedig csak 1925-ben készült el. Már a fajta elnevezése is utal alkalmazási területére: a német „Dachshund“ (=borzkutya) a vadászok megbízható kísérője volt és borzok, valamint rókák önálló vadászatára vetették be. A rövid lábak ugyanis lehetővé teszik, hogy a borzok, illetve rókák odúiba bejussanak. Igazából ezen kutyák feladata abban áll, hogy kiűzzék a zsákmányállatokat „lakhelyükről” – az nem cél, hogy ők maguk harcba szálljanak az erdőlakókkal. De a föld fölött is megmutatta a négylábú vadász sokoldalú kvalitásait, ugyanis a nyomkeresésben is jeleskedett. Manapság a tacskók közkedvelt kísérőkutyák és nagyon ritkán használják vadászkutyaként.

A tacskó története: nemesi kutyából divateb

A fajta híres kedvelői közé tartozott például Bonaparte Napóleon, aki szívesen festette le magát tacskóival, sőt az egyik négylábúját is „Napóleonnak” nevezte el. Legutolsó dakszlijait a világhírű uralkodó szarkofágja mellett helyezték végső nyughelyükre. A vadászkutyaként alkalmazott tacskók sokáig a nemesek kiváltáságának számítottak, így egyes urak hagyták, hogy négylábú kedvencük a „mancsuk” köré csavarja őket. II. Vilmos német császár kedvenc dakszlijának emlékhelyet is állítatott a következő felirattal: „Andenken an meinen treuen Dachshund Erdmann (1890-1901) Wilhelm II“ (=Hűséges tacskóm, Erdmann (1890-1901) emlékére. II. Vilmos). II. Erzsébet brit királynő, akinek corgik iránti szenvedélye közismert, a dakszlik sármjának sem tud ellenállni: sőt úgynevezett „dorgikat“ is tenyészt tacskók (Dachshund) és corgik keresztezéséből. Továbbá a művészek is nagyra becsülték az okos borzebeket és hagyták, hogy ezek a négylábú múzsák inspirálják őket: a festő Pablo Picasso és Lump nevű tacskója elválaszthatatlanok voltak, amit a harmonikus duóról készült számos fénykép is egyértelműen bizonyít. Andy Warhol művész sok művében megörökítette Archie és Amos nevű kedvenceit.

Miután a tacskó már nemcsak a nemesek privilégiuma volt, gyorsan meghódította a kutyabarátok szívét egész Európában. Legfőképpen Németországban mászkáltak az emberek a rövidlábú kutyusokkal a városban és az erdőben – elsöprő gyorsasággal vált közkedveltté családi kutyaként. Az 1972-es müncheni olimpiai játékok során ezt az egész világ tudtára is adták a németek: a nagy sportesemény kabalája a Waldi nevezetű színes tacskó (dachshund) volt, aki „tipikus németként“ képviselte a vendéglátókat. Manapság a dakszlik inkább kuriózumnak számítanak, mint divatebnek, hiszen elég ritkán láthatók az utcán. Németországban, amely a tacskóbarátok fellegvára, évek óta egyre kevesebb a bejelentett dakszli kölykök számra. Ez valószínűleg a hasonló méretű, más kutyafajták számának növekedésével magyarázható: a jack russell terriertől a mopszig mindenféle eb elérhető – ma már egyszerűen nagyobb a választék. A fajtával kapcsolatos alkalmanként előforduló gúnyolódások, akit „sausage dognak“ is neveznek, a kalaptartót díszítő híres-hírhedt bólogatós kutyák ellenére még sok olyan fajtakedvelő van, akik nagyra értékelik az okos és öntudatos kísérőt.

Jelleme: bájos, de csökönyös

Kis kutya, nagy öntudat: eredeti alkalmazása és önálló munkája miatt a vadászat során elég nagy öntudattal rendelkezik. Ez magában rejtheti a konfliktus lehetőségét – gyakran nagyobb kutyákkal szemben is –, mert egyes tacskók megtagadják velük szemben a kívánt tiszteletet. Mivel a dakszlik olyan kutyák, akik önállóan dolgoznak, ezért ők szeretik meghatározni, hogy alakuljanak a dolgok. Kisebbségben vannak azok az egyedek, akik „will to please“ karakterek, tehát örömtől sugározva várják a gazdijuktól kapott új feladatot, hogy boldoggá tehessék őket. Ez azt jelenti a tacskóbarátok számára, hogy már a tacskó kölyök korában el kell kezdeni a szeretetteljes, de következetes nevelést! Ez erősíti a kutya és ember közötti köteléket is, amelyet óvatosan kell felépíteni e fajta képviselőivel szemben. Még ha hajlamosak is kevés tiszteletet tanúsítani négy- és kétlábú társaik iránt, általában mégis kiegyensúlyozott kísérőknek számítanak, akik nem mondhatók se nem félénknek, se ne agresszívnek.

Tacskó betegségek: gyenge pontja a háta

A tacskók (dachshund) rövid lába könnyen a végzetük is lehet: a végtagok korán megcsontosodhatnak és görbévé válhatnak. A testhez képest igen hosszú hát és gerincoszlop különösen hajlamos lehet egyfajta porckorongsérvre, amit tacskóbénulásnak neveznek. Ennek során megnyomódnak egyes idegek a gerincoszlopon, s ezáltal a hátsó lábak már nem kontrollálhatók. Mint sok más esetben is, a megelőzés itt is jobb, mint a gyógyítás: a sok mozgás által kialakult erős hátizom és az egészséges testsúly megvédi kedvencét ettől a fajtaspecifikus betegségtől. Ha a bénulás bekövetkezett, a folyamat már nem fordítható vissza, csak a tünetek csillapíthatók gyógyszerek, fizioterápia vagy sebészeti beavatkozás által. A lépcsőzés elősegítheti a tacskóbénulás kialakulását, ezért inkább vegye kézbe kutyusát, ha lépcsőn kell felmenni. A szálkásszőrű tacskó a legrobusztusabb a fajta képviselői közül, de általában ők is a legmakacsabbak.

Tacskó, mint családtag

Szeretne magához venni egy tacskót és minden nap ellenállhatatlan nézését élvezni? Jó választás! Új lakótársa beköltözése előtt azonban érdemes tisztázni pár dolgot:

A tacskók várható élettartama 15 év vagy több – kész arra, hogy ilyen hosszú időre felelősséget vállaljon érte? Gondolja át, hogy távollétekor, pl. nyaralás vagy betegség esetén hogyan oldaná meg gondozását. Manapság sok hotelben már négylábú társaink is velünk éjszakázhatnak – nézzen utána a lehetőségeknek. Érdeklődjön tacskóbarátoktól, hogy milyen az együttélés egy ilyen kis komikus lénnyel. Az interneten könnyen megismerkedhet tacskótulajdonosokkal és kérhet tőlük tippeket tartásukkal kapcsolatban. Mérete ellenére a dakszli soha nem lesz tipikus öleb, még akkor sem, ha élvezi a simogatást. Ezt a többi családtagnak is figyelembe kellene vennie – a gyerekeknek is ajánlott lenne tiszteletben tartani.

Ápolás tetőtől „mancsig“

Ahhoz, hogy a tacskó igazán jól érezze magát a bőrében, rendszeres szőrápolásra van szüksége. Az a legjobb, ha hetente többször megkeféli kedvencét – függetlenül attól, hogy hosszú vagy rövid szőrű fajtáról van szó. Természetesen a hosszú szőrű egyedeknél ez több időt vesz igénybe. Rövid lábaikkal szívesen belegázolnak a sűrű bozótba – kefélésnél figyeljen arra, hogy nincsenek-e kutyusában élősködők.

A makacs kis „lázadók“ nevelése

A tacskók meglehetősen makacs teremtmények, ezért nevelésük sok türelmet, empátiát és következetességet igényel. Jellemükben nagy szerepet játszik az, hogy az eredetileg önálló kotorékebként alkalmazott kutyáknak bátornak és öntudatosnak kellett lenniük ahhoz, hogy egyedül döntéseket tudjanak hozni. Világos szabályokat állítson fel és az a legfontosabb, hogy mindig maradjon konzekvens! A tacskók különösen gyorsan megtanulják, mit várnak el tőlük és tartják is magukat ahhoz. Ha nevelése során olykor-olykor enged a tacskó ellenálhatatlan nézésének, ezt négylábú lakótársa szemérmetlenül ki is fogja használni. Általában elég erős vadászösztönnel rendelkeznek – ajánlott, hogy a nevelés egyik célja az legyen, hogy ezt irányítása alatt tudja tartani. Már kölyökkorukban hozzá kell szoktatni a más kutyákkal és gyerekekkel való érintkezéshez is, hogy később ez ne okozzon gondot. Más háziállatokhoz is hozzászoktathatók, azonban a szabadban futkározó kisállatok általában zsákmányok maradnak a szenvedélyes vadászkutya szemében. Vadban gazdag területen csak a rendkívül jól nevelt dakszlik engedhetők szabadon.

A „szimat szörények“ lefoglalása

Az okos dakszliknak sok elfoglaltságra van szükségük azért, hogy ne unatkozzanak. Apportírozás, házban és kertben elrejtett tárgyak keresése, trükkök betanulása – ezek mind változatosságot nyújtanak ennek a felettébb értelmes négylábú pajtásnak, ráadásul mindez az emberhez való kötődést is erősíti. Az olyan kutyasportok, mint pl. az agility nem alkalmasak számukra, de szívesen vesznek részt hosszú sétákon, ami hozzájárul a fajtaspecifikus tacskóbénulás megelőzéséhez is. A séták során tanácsos elég időt hagyni számukra, hogy nyugodtan szétnézhessenek és kedvükre körbe szaglászhassanak mindent.

Tacskót keres?

A „mancsa” köré csavarta Önt ez a kutyafajta és eldöntötte, hogy magához venne egy tacskót? Akkor kezdődhet is a keresés az új lakótárs után! A tenyésztő kiválasztásánál ajánlott egy pár dologra ügyelnie: mindenképp legyen tagja egy kutyaklubnak vagy tenyésztői egyesületnek. Bár biztos, köztük is van pár fekete bárány, általában a komoly tenyésztők alapvető jegye a tagság ilyen jellegű szervezetek egyikében. Amikor először találkozik a tenyésztővel, az a legjobb, ha meglátogatja őt a lakhelyén, hogy képet kapjon a potenciális új családtag környezetéről. Ekkor nemcsak a kiskutyákat, hanem szüleiket és adott esetben testvéreiket is megismerhetik. Ezen kívül egy komoly tenyésztő érdeklődő: tudni szeretné, hogyan fognak élni „védencei“ a jövőben, valamint kérdéseket tesz fel az Ön lakhelyével és szabadidős tevékenységeivel kapcsolatban. Ha tenyésztőnél vásárol kutyát, akkor a szerződéskötés magától értetődő.

Amennyiben nem kölyök tacskót (dachshund) szeretne magához venni, akkor fel lehet keresni olyan tacskómentő szervezeteket, akik „kidobott” idősebb dakszliknak keresnek új otthont. Az idősebb kutya lehet igazán jól nevelt is, amit meg tudnak mondani az adott szervezetnél. Ez előnyös lehet olyan tapasztalatlan leendő gazdik számára, akiknek nem kell átesniük a komplex és a tacskók számára nagyon fontos nevelési szakaszon. Hogy segítsenek döntése meghozatalában, biztosan szívesen adnak tanácsot mind a tenyésztők, mind a kutyamentő szervezetek! Menhelyen is körbe nézhet, hiszen ott is várhatnak felnőtt tacsik arra, hogy valaki örökbe fogadja őket.

Mindenképpen tanácsos messziről elkerülni azokat tacskószaporítókat, akik feltételezhetően kedvezőbb áron kínálnak kutyusokat! Míg az igazi tenyésztők természetükben a fajtára jellemző, egészséges egyedek tenyésztését tűzik ki célul, akiket aztán felelősségteljes kezekbe kívánnak adni és ezáltal egészséges kutyaéletet szeretnének számukra biztosítani, ezzel szemben a „fekete piaci” tenyésztőket kizárólag a profit érdekli. Sajnos ők nemcsak a túl korán leválasztott kölyköknek okoznak szenvedést, hanem a gyakran „szülőgépként“ használt anyakutyáknak is. Gyakran szociális és egészségügyi deficittel kerülnek a kicsik a gazdihoz, ami pénztárcájukat sem kíméli: sok tacskó kölyök krónikus beteg vagy a megvásárlás után betegednek meg, ami az előtörténetükre vezethető vissza. A tacskókedvelőknek és állatbarátoknak hosszú távon kellene gondolkodniuk és nem szabadna ilyen helyről kutyust vásárolniuk, mivel minden a fekete piacon eladott tacskó kölyök hozzájárul, hogy fennmaradjon a kereslet az olcsóbb állatok iránt. Az igazi tacskóbarátok tudják: habár a „jó házból“ származó dakszli drága mulatság, hosszú távon viszont megfizethetetlen!

Gyönyörű életet kívánunk Önnek okos tacskójával!

A leghasznosabb cikkeink

Golden Retriever

A középméretű Golden Retriever (ejtsd: golden retriver) nagyon gyerekbarát és ezáltal ideális családi kutya: Emberközpontú és engedelmes, nagy a mozgásigénye, de bundája kevés ápolást kíván meg.

Tacskó

A tacskó ellenállhatatlan nézése már megolvasztotta jó pár állatbarát szívét. Tudjon meg cikkünkből mindent a kompakt személyiségű tacskóról, amely fajtát „dakszli” vagy „borzeb” névvel is illetnek.

Németjuhász

A Német Juhászkutya (gyakran csak Németjuhász) a legelterjedtebb munkakutya a világon, de nagy tudásszomjának és emberközpontúságának köszönhetően családkutyának is tökéletes.