Németországban a hócipős macska, amely eredetileg az Egyesült Államokból származik, még viszonylag ritka, de érdekes megjelenése és egyedi jelleme miatt biztosan sok barátra találhat itt Európában is. Egy alom hócipős kiscica mindig tele van kellemes meglepetésekkel: A fiatal kiscicák a születésükkor még teljesen fehérek, a különféle színeik csak a növekedésük során alakulnak ki. Az első színeik körülbelül tíz nappal azután válnak láthatóvá, hogy a kis cukiságok napvilágot láttak.
© Aleksandar / stock.adobe.com
Hócipős macska: Tapasztalt macskatulajdonosok számára.
A foltos szépség eredetileg a véletlen műve volt, ami számos macskafajta létrejöttére elmondható. Az 1960-as évek végén Dorothy Hinds-Daugherty macskatenyésztő Philadelphiában, az Egyesült Államokban kapott egy alom sziámi kiscicát, amelyeknek „hócipő” volt a mancsukon. A források ellentmondásosan mesélik el az események további menetét.
Egyesek szerint ennek a szép és látványos meglepetésnek először nem örültek és a természet ballépéseként értelmezték. Végül is az ellenkezője volt a kívánatos számukra – a sziámi jellegzetes sötét jegyes lábai a hócipős macska fehér „zoknijai” helyett. A véltt problémát a rövidszőrű fajták (kétszínű amerikai rövidszőrű) és a sziámi gyökerek keresztezésével oldották meg. Így létrejött egy új faj, amely a jellegzetes fehér tappancsairól és a tipikus, fordított V alakú „arcmaszkjáról” vált ismertté és népszerűvé – kezdetben főként az USA-ban.
Más források szerint a tenyésztő kezdettől fogva örült a természet ezen ajándékának, amely a fehér mancsokban nyilvánult meg – és célzott tenyésztéssel fejlesztette tovább ezt a gyönyörű jellegzetességet. Már a 60-as években is megjelent a hócipős macska a kiállításokon. A fehér mancsú szépséget azonban csak bizonyos idő elteltével ismerték el mint „kísérleti fajt”. Csak 1974-ben vették fel az amerikai tenyésztői egyesületek, a CFF („Cat Fanciers Federation”) és az ACFA („American Cat Fanciers Association”) a hócipős macskát fajtajegyzékükbe. Az 1970-es évek végén kezdetben úgy tűnt, hogy az újonnan nemesített fajta ki fog halni, mivel csak négy regisztrált egyed volt akkoriban.
Szerencsére azonban sikerült felkelteni más tenyésztők érdeklődését is a hócipős macska iránt. A fajtaszabványok és a regisztrációs szabályok felülvizsgálata után a hócipős macskát 1982-ben a CFF, majd 1989-ben a TICA és az ACFA amerikai tenyésztői szövetségek is elismerték. A szaksajtóban megjelent számos cikknek köszönhetően a hócipős macska végre nemzetközi szinten is megkapta a megérdemelt figyelmet. Németországban még mindig viszonylag ritka és különleges fajtának számít.
A hócipős macska egy közepes testű, masszív macska karcsú de ugyanakkor erős testfelépítéssel, amit a sziámi őseinek köszönhet. A nyaka középhosszú, az izomzata erős, a háta enyhén ívelt. Ennek a szép macskafajtának a feje ék alakú. A fülei nagyok és hegyesek, és a mandulavágású vagy dióalakú szemei intenzív kék színben pompáznak. Jellegzetes az arcán a fehér, fordított „V” betű és a magas pofacsont. A hócipős macska farka a vége felé elvékonyodik, ami hozzájárul elegáns megjelenéséhez. A faroktövük azonban meglehetősen vastag. Ez a szép macska közepesen hosszú vagy hosszú, egyenes lábakon jár, és ha szerencséje van, hamarosan talán az Ön nappalijába is besétál.
A fehér „hócipők” a mancsain, amelyeknek a nevét is köszönheti, kevésbé hangsúlyosak a mellső lábakon, mint a hátsókon. A szőrzete színe megegyezik sziámi felmenőivel. A fókabarna és a kék szín különösen népszerűnek számítanak a hócipős macskák rajongói körében. A hócipős macska egy rövid szőrű, fehér jegyekkel rendelkező colourpoint macska, a bundája pedig szorosan a testére simul. A colourpoint macskákra jellemző, hogy a testszőrzetük világosabb, míg a hűvösebb testterületek – az úgynevezett pontok, mint az arc, a fülek, a lábak, a farok (és a herezacskó) – sötétebb színűek. A hócipős macska minden sziámi színben előfordul: Vörös, krém, fókabarna, kék, csokoládé, lila, cirmos, őzbarna, fahéj és teknőctarka. A nőstény hócipős macskák súlya 2,5–5 kg között van, míg a hócipős kandúrok súlya 4–6 kg közötti.
A hócipős macska öntudatos és játékos, kíváncsi, intelligens és makacs. Mindenesetre úgy tűnik, két szív dobog a mellkasában. Míg egyfelől nagyon érzékenyek és nagy igényük van a nyugalomra és a csendre, másrészről viszont nem szeretik az egyedüllétet. A hócipős macska természeténél fogva nagyon ragaszkodik az emberekhez. De nagyon szereti más macskák társaságát is. Ezért ideális, ha ugyanabból az alomból származó testvéreket vesz haza magához.
Általában a hócipős macska a kutyákkal is jól kijön. Mivel szívesen játszik, ezért a gyerekekkel is jól kijön. A kisgyermekek azonban hajlamosak nem tekintettel lenni a hócipős macska nyugalom iránti igényére. Ezért ez a felállás inkább nem javasolt. Mert ez a szelíd, érzékeny cicus nem szereti a nyüzsgést és még kevésbé a hangos környezetet. A hócipős macskának azonban számos olyan tulajdonsága van, amelyek izgalmassá és nagyon örömtelivé teszik a vele való közös életet. Nála az ősei jellemzői egyedi keveréket alkotnak: Egyesíti a sziámi kíváncsiságát és temperamentumát az amerikai rövidszőrű nyugalmával és jókedvével. A doromboló szépség érdekében nagyon fontos, hogy leendő gazdiként részletesen nézzen utána az igényeinek, hogy mindketten sok örömöt leljenek egymással és egymásban, és hogy szeretett cicája olyan életet élhessen, amely illik a természetéhez. Kissé olyan, mintha a hócipős macska hasonlítana egy nagyon érzékeny emberre.
Valószínűleg ezért érzi jól magát egy olyan gazdival, akinek ugyanolyan erős a nyugalomra való igénye, mint neki. A nyugalom mellett a kommunikációt is igényli. Mivel kellemes hangja van, sokan ennek nagyon örülnek. A hócipős macskával élő személyeknek nagyon együttérzőnek kell lenniük, és érzékelniük kell, ha a környezet ingerei túlterhelik szeretett macskájukat – és ennek megfelelően alkalmazkodniuk kell bársonyos mancsú és érzékeny természetéhez és igényeihez. Adja meg macskájának a lehetőséget, hogy a túlzott külső ingerek esetén vissza tudjon húzódni a macskaalagútjába vagy egy másik védett helyre.
Ugyanakkor emberi lakótársának is rengeteg stimulációt kell nyújtania a macska számára közös játék és jó társaság révén. Kíváncsiságát és intelligenciáját a legjobban intelligencia játékokkal tudja levezetni. Ezen kívül a hócipős macskának lehetőséget kell biztosítani a vadászatra, mert nagyon jó vadász és szívesen kamatoztatja ezt a tehetségét. Emellett értékeli, ha van mászási lehetősége. Egy több szintes kaparófa ezért elengedhetetlen. Amikor nem vadászik, játszik vagy mászik – vagy még aközben is –, a hócipős macska méltóságteljes nyugalmat áraszt, amely átragad a mellette lévő kétlábúakra is.
Igazi amerikaiként a hócipős macska szívesen eszik nagy arányban húst. Meglehetősen magas arányra van szüksége ahhoz, hogy elegendő zsírt és fehérjét tudjon bevinni. A szénhidrátot a macskák csak korlátozott mértékben tudják feldolgozni. A túl sok szénhidrátfogyasztás miatt adott esetben túlsúlyossá válhatna. Ez a későbbiekben cukorbetegséghez is vezethetne. Ha kétsége van, mindig kérje ki állatorvosa véleményét. Ő örömmel ad szakértői tanácsokat hócipős macskája táplálkozási szokásaival kapcsolatban. A macskája minden mást magától el tud dönteni.
Ha a macskája szívesen és nagy étvággyal eszik, félreérthetetlenül jelzi, hogy élvezi az ételt. Az adagok nagysága többek között attól függ, hogy macskája kinti vagy benti macska-e, illetve hogy ivartalanított vagy kasztrált-e. A hócipős macska szívesen enne egész nap. A macskatápjának pedig mindig hozzáférhetőnek és frissnek kell lennie. A jutalomfalatokkal nem szabad túlzásba esnie. Fontos, hogy betartsa a tappancsos lakótársára vonatkozó tápanyagokkal kapcsolatos követelményeket.
Ennek az az oka, hogy ez a fajta nem túl régóta létezik, és viszonylag kevés példány van belőle. Ezért a hócipős macskánál eddig csak a tipikus macskabetegségek fordultak elő, de nem találtak a speciális tenyésztésre visszavezethető betegséget. Azonban nem teljesen valószínűtlen, hogy a hócipős macska a sziámi származása miatt hajlamos lehet különféle, a fajtára jellemző betegségekre. A hócipős macskáját már kiscica korától be kell oltani parvovírus és macskanátha ellen. A kijárós macskákat még ezen kívül veszettség és leukózis ellen is be kell oltani. Fontos, hogy ne feledkezzen meg a későbbi emlékeztető oltásokról sem.
Semmi esetre se vásároljon kiscicát egy „hobbitenyésztőtől”, aki nem tartozik egyetlen egyesülethez sem. Az apróhirdetésekben sokszor komolytalan ajánlatokat találhat. Általában ezeknek a macskáknak gyanúsan alacsony az ára, és olyan emberek tenyésztik őket, akiknek nincsen pontos ismerete a genetikai összefüggésekről. Ilyenektől nem tanácsos vásárolni. Ha hócipős macskát akar magához venni, akkor feltétlenül csak hivatalos tenyésztőtől vásároljon. Ők vissza tudják vezetni a macska családfáját. Csak így tud biztosra menni, hogy olyan macskát kap, aki nem hátrányos helyzetű genetikailag – és akinek így nagyon jók az esélyei az egészséges életre az Ön oldalán.
The zooplus editorial team consists of a dedicated team of experts with many years of experience in the field of animal husbandry: Luisa with her White Swiss Shepherd Elyos, Laura, Julio, and Florian. Together with a large network of animal experts, we work to make the zooplus magazine a trusted source of information for all animal owners and lovers. Our goal is to provide exciting animal knowledge and relevant information on the proper care of pets.
