Éber őrzőkutya vagy egy kicsit túl nagy öleb? A dobermann esetében nehéz a döntés. A veszélyes bestia szerep nem csak a tévés szereplései miatt ragadt rá a fajtára. A doberman legkésőbb a sikeres amerikai sorozat, a Magnum óta különös népszerűségnek örvend.
A dobermann első sorban biztosan őrző-védőkutya. Bátor, magabiztos és megfélemlíthetetlen. Ezért gyakran alkalmazzák a rendőrségnél illetve a katonaságnál. Az FCI fajtastandardja még ma is megköveteli a doberman szigorúságát és közepes ingerküszöbét.
Alapvetően azonban egy békés kutya. Egy kompetens gazdával az oldalán, aki megfelelően neveli és foglalkoztatja, a dobermann szelíd és bújós. A harci kutya imidzs miatt, a fajta gazdái viccesen „bújó-harcosnak” nevezik kutyájukat. A családon belül a doberman kifejezettem hűséges, ragaszkodó és gyerekbarát. Családját gondolkodási idő nélkül venné védelembe bármilyen helyzetben. Idegenekkel azonban szkeptikus. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden idegenre villogó fogakkal vicsorogna: egy jól nevelt, szocializált kutya soha nem támadna vagy harapna meg senkit ok nélkül. Szigora csak akció közben jön elő. Mint minden kutyánál, a dobermannál is döntő, hogy ki van a póráz másik végén. A dobermannak határozott, tapasztalt kezekre van szüksége, egy olyan falkavezérre, aki egyértelműen meghúzza a határokat. Ha egy ilyen személy egyszer elnyeri a kutya bizalmát, akkor onnantól kezdve mindig követni fogja az utasításait. A dobermannra kicsit jellemzőbb az a mondás, hogy a gazda a kutya tükörképe. Egy szuverén, nyugodt gazdi mellett egy magabiztos és szófogadó kutya lépked.
Ennek a fajtának a képviselői nagyon engedelmesek és nagyon örülnek a munkának. Extrém gyors felfogóképességgel rendelkeznek és nagy a teljesítőképességük. A dobermann az ötödik legintelligensebb kutya a világon. Amennyiben valaki értékeli és megfelelően fejleszti ezeket a tulajdonságokat, akkor a doberman remek családi kutyává válhat.
A doberman megjelenése
Impozáns megjelenése miatt a dobermannt békés természete ellenére is első pillantásra őrzőkutyának nézik. Az erős, izmos kutya, teste elegáns vonalvezetése, büszke tartása és eltökélt kisugárzása miatt szinte már nemesinek hat. Rajongói szerint a doberman tökéletes kutyát testesíti meg. Korábban a fülek és a farok csonkítása még fenyegetőbbé tette a dobermann megjelenését. Röviddel a születés után leamputálták a kölykök farkát, pár hét múlva pedig végül a füleket is formára vágták. Sín és kötés segítségével a füleket a kívánt módon felállították. Ezt a kötést több héten át kellett a kölyköknek hordaniuk, amíg ki nem alakult a jól ismert álló fül. Kezdetben a csonkítás nem a szépségideál kialakítása miatt volt szükséges, hanem a kutya őrző-védő feladataiban jelentett segítséget. Egy fül és farok nélküli kutyát ugyanis sokkal nehezebben lehet megragadni, az útból félreállítani. A fajta kedvelői sokáig csak a csonkított kutyákat tartották igazi dobermannak.
Álltavédelmi okokból szerencsére a 80-as és 90-es években betiltották a fülek és a farok csonkítását. A lógós füleknek és hosszú faroknak köszönhetően az egykor fenyegető dobermann megjelenése sokkal barátságosabb és lágyabb lett. A csonkítási tilalmat követően sok egykori rajongó megtagadta a törvényt, sőt egyes tüntető tenyésztők még a tenyésztéssel is felhagytak. Ennek ellenére a doberman sok új rajongót szerzett a lógós, bájos kis füleivel. Így lett a fenyegető külsejű őrzőkutyából keresett családi kutya.
Ezzel egy időben a barna doberman is népszerű lett. Habár a szőr színének semmilyen hatása sincs a kutya természetére, egy barna dobermann sokak számára még is csak barátságosabbnak tűnik, mint fekete társa. Filmekben és sorozatokban szinte kizárólag fekete dobermannokat használnak. Emiatt a barna típus még kevésbé ismert, mint a fekete szőrű rozsdavörös foltos dobermann. A barna kutyákat gyakran inkább elegáns vadászkutyának tartották, mint dobermannak. A fekete és a barna színű rozsdafoltos doberman mellett létezik még kék, fehér és őzgida színű. Az utóbbi három színt Németországban kizárják a tenyésztésből.
A 63-72 cm magas kutya fénylő szőre rövid és tömör, nincs aljszőrzete.
A doberman története
A mai fekete és barna dobermann története az egérszürke szukánál, Schnuppe-nál kezdődik. A német Friedrich Louis Dobermann kutyája volt, aki a fajta névadója és alapítója. 1834 és 1894 között élt az Apolda nevű türingiai kisvárosban. Herr Dobermann a saját munkájához, személyes védelmére keresett egy különösen éber és szigorú kutyát. Máig rejtély, hogy milyen szakmája volt. Egyesek szerint adóbehajtó, éjszakai őr, rendőr vagy sintér lehetett. Az biztos, hogy a doberman városi sintérkutyaként is dolgozott, ennek megfelelően joga volt ahhoz, hogy a kóbor kutyákat elkapja és megölje, amennyiben a gazdája nem került meg. A különösen éber és szigorú kutyákat Dobermann megőrizte és tenyésztette. Kedvenc szukáját, Schnuppe-t, a szürke, Apolda környékéről származó keveréket egy vérebbel keresztezte. A vérebek egyfajta elődei voltak a rottweilernek is, amelyet egy olyan pásztorkutyával kereszteztek, ami Türingiából származott és fekete alapon vörös foltjai voltak. A tenyésztéshez ezen kívül pincser és vadászkutya fattyakat is felhasznált.
Dobermann célja szolid őrző-védőkutyák tenyésztése volt, amelyek rettenthetetlenül védik az udvart és a házat. Az új fajtát – amely már nagyon hasonlított a mai dobermannhoz- hamar felfedezte a rendőrség is. Remek nyomkereső kutya teljesítménye miatt megkapta a „csendőrkutya” becenevet. A 20. század elején Németországban hivatalosan is elismerték rendőrkutyának.
Friedrich Dobermann halála után a szintén apoldai származású Otto Göller vette át kutyáit és tovább keresztezte őket más fajtatiszta kutyákkal és keverékekkel. A ma ismert dobermann jellegzetes jegyeit valószínűleg a következő fajtáknak köszönheti: rottweiler (Fleischerhunde), német juhászkutya, német pincser, weimari vizsla.
Az egyik ismerősétől, Goswin Tischlertől megvásárolta kan kutyáját „Graf Belling”-et, amely nem csak megjelenésében, de természetében is megszólalásig hasonlított a mai dobermannra. Graf Belling ezeket a tulajdonságokat pedig tovább adta utódainak, ezzel erősen hozzájárult a dobermann standard megszilárdulásához. Göller, akinek türingiai kennelében közel 150 kutya volt, piacra vitte ezeket az éber és bátor állatokat. Neki köszönhetően a doberman kutyák az egész világon elterjedtek. Szintén Göller alapította meg 1899. augusztus 27.-én az első dobermann klubot. A klub nevében jelent meg először a dobermann pinscher elnevezés, a klub neve ugyanis „Dobermann-Pinscher-Klub Apolda” volt. Korábban, csakúgy, mint ma újra, egyszerűen dobermann volt a fajta neve. De nem csak a klub alapítójának és fenntartójának, Friedrich Dobermannak és Otto Göllernek köszönhetjük a fajtát. Goswin Tischler grönlandi kennele és Gustav Krumbholz ilm-athen kennele is közrejátszottak a fajta fejlődésében és fennmaradásában.
Az áttörést rendőr-és katonai kutyaként a világháborúkban érte el. Az első világháborúban a német hadseregben üzenetvivő-, aknakereső- és mentőkutyaként vetették be. Ez a bátor és megbízható kutya az amerikaiaknak is feltűnt, így a második világháborúban már nem csak a német, hanem amerikai oldalon is bevetésre került. A fajta azonban hírhedté vált, hiszen előszeretettel alkalmazták a koncentrációs táborokban is.
A tenyésztés és a tenyésztési célok
A dobermann tenyésztésének a célja kezdetben a minél jobb teljesítmény volt. A doberman kutyákat még ma is elsősorban munkakutyaként tartják és őrző-védőkutyaként, rendőrkutyaként, katonai és vadászkutyaként, pásztorkutyaként, illetve terápiás és vakvezető kutyaként alkalmazzák őket.
Manapság ezt a sokoldalú fajtát egyre gyakrabban tartják családi kutyaként. A munkakutya tenyésztésnél az éberség és a szigor megkívánt tulajdonságok, de a családi kutya vagy a vakvezető kutya szerepben ezek háttérbe szorulnak. A családi kutya tenyésztésnél tehát a kedvesebb, kiegyensúlyozott állatokat részesítik előnyben. Ezért a mai egyesületek egy része munkakutyákra, a másik része pedig családi kutyákra specializálódott.
Akit tehát foglalkoztat a gondolat, hogy egy dobermannt vásároljon, első sorban meg kell érdeklődnie, hogy az adott tenyésztő melyik irányzatot képviseli. Ha profi tenyésztőt keres, akkor a bejegyzett egyesületek tagjai között keresgéljen. Fontos, hogy a kiválasztott tenyésztő kész legyen megmutatni a szülőállatokat és a tenyésztés helyét, illetve, hogy nagy hangsúlyt fektessen az állatok egészségére és szocializására.
A dobermann etetése
Fajtától függetlenül minden kutya magas hústartalmú és alacsony gabonatartalmú. kutya eledelt igényel, A kiválasztásnál vegye figyelembe a kutya testsúlyát, korát és egyéni jellemzőit is. Ha bizonytalan, nyugodtan forduljon az állatorvoshoz tanácsért!
A dobermann tartása, nevelése és ápolása
Még a családi kutyaként tartott és ennek megfelelően tenyésztett állatokban is felismerhetőek az eredeti jellegzetességek, tehát az őrző-védő tulajdonságok. Nagy bennük a védelmezési ösztön, amely közepes ingerküszöbbel és nagyfokú mozgásigénnyel társul. Ezen kívül a dobermannak nagy az igénye a szellemi fejlesztés, lefoglaltság terén is. A doberman családi kutyaként is „dolgozni” szeretne, feladatra van szüksége ahhoz, hogy boldog és nyugodt maradjon. Ennek a fajtának nem elég a napi 2-3 sétáltatás. Evidens tehát, hogy ennek a fajtának a képviselői tapasztalt és kompetens gazdikat igényelnek.
Azok a kutyák, amelyeket nem megfelelően tartanak, például izolálva, egyedül élnek egy kennelben, kevés figyelmet kapnak, nem bízhatnak a falkavezérükben, valamint nem foglalják le őket testileg és szellemileg egyaránt, gyakran rossz magatartási formákat vesznek fel. A foglalkozás hiánya és az unalom miatt saját magukat kell lefoglalniuk. Könnyebben válnak ingerültté, feszülten rohangálnak a házban, húzzák a pórázt, a legkisebb zajra is ugatnak. A megfelelően tartott dobermannok azonban nyugodtak, kiegyensúlyozottak és egy élménydús edzés után élvezik a semmittevést is.
Annak, aki úgy dönt, hogy családjába fogadna egy dobermannt, tisztában kell lennie azzal, hogy ennek a kutyának a nevelése és fejlesztése sok időt, pénzt és türelmet vesz igénybe. A kutya és az ember harmonikus együttélésének alapja a jó nevelés, elegendő mozgás és a kreatív szellemi fejlődést elősegítő játékok. Rengeteg olyan játék létezik, amelyet nem csak a kutya, hanem a gazdi is élvez, például a húzó és elkapó játékok, kereső játékok, etetőjátékok vagy vízi játékok. Fontos, hogy a dobermann levezethesse energiáját, ezt megteheti a hasonszőrűekkel való tombolás vagy hosszú sétálások révén.
A dobermannhoz remekül illenek az olyan kutyás sportok is, mint az agility, az engedelmességi tréning vagy a kutyatánc. Annak ellenére, hogy családi kutyaként tartja a dobermannt, nagy örömöt okozhat neki azzal, ha felkészülnek a munkakutya vizsgára. Különösen a családban tartott dobermannoknak van jó nevelésre és megfelelő szocializálásra szüksége.
Ezeket érdemes már kölyökkorban elkezdeni. Mint ahogyan az embereknél, a kutyáknál is döntő fontosságú az életük első hónapja. Minél korábban, minél többféle fajtájú és korú állattal és emberrel találkozzon. Ha a doberman később kisgyermekes családba kerül, akkor nagyon fontos, hogy már ismerje a babákat és a gyermekeket. A kölyökkutyák életük végéig megőrzik a pozitív tapasztalatokat. Ha időben megismertetjük a világot a dobermannal, akkor megszokja a sokféle ingert és nem értelmezi majd a legkisebb dolgokat is veszélyként.
A dobermann ápolása ellenben, nem igényel sok időt vagy pénzt. A rövid szőrt csak néhány naponta kell megkefélni. Azonban a szőrápolás mellett a karmokra, a szemekre és a bőrre is kell gondolnunk, ezek is rendszeres és alapos ápolást igényelnek.
Egyértelmű tehát, hogy a dobermann nem való mindenkinek. Tapasztalt kutyatartóra van szüksége, aki elég idővel és kedvvel rendelkezik ahhoz, hogy megadhassa a dobermannak járó testi és szellemi fejlesztést. Egy nyugodt, konzekvens, megbízható gazda mellett a dobermann nagyon ragaszkodó és hű társsá válhat, amely akár tűzbe is menne „falkájáért”.
The zooplus editorial team consists of a dedicated team of experts with many years of experience in the field of animal husbandry: Luisa with her White Swiss Shepherd Elyos, Laura, Julio, and Florian. Together with a large network of animal experts, we work to make the zooplus magazine a trusted source of information for all animal owners and lovers. Our goal is to provide exciting animal knowledge and relevant information on the proper care of pets.
Engedelmes, emberbarát és teherbíró. A középméretű labrador retriever kutya elsősorban házi kedvenc, de ez az eredetileg munkakutyaként tartott fajta nagyon igényli mind a testi, mind a szellemi fejlesztést. Ha labrador kölyök kutya örökbefogadásán gondolkozik, mindenképpen olvassa el cikkünket. Szó lesz az alábbiakról: labrador rossz tulajdonságai, labrador vérmérséklet, labrador betegségek, labrador nevelése, labrador tartása stb.
A középméretű Golden Retriever (ejtsd: golden retriver) nagyon gyerekbarát és ezáltal ideális családi kutya: Emberközpontú és engedelmes, nagy a mozgásigénye, de bundája kevés ápolást kíván meg.
A tacskó ellenállhatatlan nézése már megolvasztotta jó pár állatbarát szívét. Tudjon meg cikkünkből mindent a kompakt személyiségű tacskóról, amely fajtát „dakszli” vagy „borzeb” névvel is illetnek.
