Német pincser

Az egykori patkányfogó kutya, amelynek szinte minden farmon helye volt, ma már a családi kutya szerepében tetszeleg. A karakteres német pincser mindenhol ott szeretne lenni – nem számít, hogy sportról vagy összebújásról van szó.

Természete

A német pincserek nagyon temperamentumos, aktív kutyák, amelyek ugyanakkor nagyon ragaszkodóak és bújósak. Mozgásigénye és játékossága nem ismer határokat, de ez az okos, magabiztos kutya a simogatást is igényli.

Kint és bent a négy fal között is sok törődést igényel. Ez persze nem azt jelenti, hogy gazdáját kisajátítja magának. Épp ellenkezőleg, a pincserek nagyon önállóak és pontosan tudják, hogy mit akarnak. Testileg és szellemileg is szükségük van szabadságra. Egyértelmű önbizalma, kötél idegei és intelligenciája miatt mindent kézben tart a „falkájában” és a territóriumán. Egykori házőrző kutyaként, még ma is szeretnek a ház körül őrködni. Nagyon éberek és egyből jeleznek, ha valami szokatlan történik. A német pincsert nem lehet észrevétlenül megközelíteni. Az ugatással azonban spórolnak. A temperamentumos, de nyugodt és kiegyensúlyozott pincser minden, csak nem ugatós típus.

Amíg a pincser az idegenekhez egészséges bizalmatlansággal fordul, addig a családjában nagyon hűséges és bújós négylábú. A helyes neveléssel, aminek szeretetteljesnek és konzekvensnek is kell lennie, illetve egy önálló falkavezérrel az oldalán, a természetéből fakadóan konok kutya nagyon simulékonnyá és engedelmessé válhat. Nem biztos azonban, hogy gazdája parancsait követnie akarja. Az okos pincser tehát csak azt tanulja meg, ami szerinte arra érdemes és egyből jelzi, ha valami nem tetszik neki. Születésétől kezdve kihasználja intelligenciáját. A falkavezér esetleges gyengepontjait egyből felismeri és kihasználja. Az „okos engedelmetlensége“ tapasztalt kutyatartóknak is tartogathat kihívásokat. Az önállóságra való hajlam és a vadászösztön azonban az adott kutya személyiségétől függ. Ha a kezdetetktől fogva betartja a nevelési szabályokat, akkor még a nagyon önálló példányokat is kordában lehet tartani. Erős, de jóindulatú karakterének, képezhetőségének, játékos kedvének és ellenállósságának köszönhetően a német pincser nagyon sokoldalú és életrevaló családi és közösségi kutya.

Megjelenése

A német pincser nem csak a rövid, sima, „igénytelen”szőre miatt nagyon kellemes családi kutya. A dús szőrzet sima, fénylő és legtöbbször fekete színű vöröses foltokkal. Lehetséges a tisztán vörös pincser is, de ez a szín csak a kutyák 20%-nál lép fel.

A 45-50 cm-es marmagasságával és a 14-20 kg-os súlyával a német pincser nem túl kicsi, de nem is túl nagy. A német pincserek teste négyzetes, ez azt jelenti, hogy a magasságuk és a hosszúságuk csaknem megegyezik. Magabiztos természetükhöz illik büszke, elegáns tartásuk. Erős, izmos teste van, ami különösen mozgás közben mutatkozik meg. Az erős hát enyhén lejt. A V formájú lógós fülek –amelyeket a német állatvédelmi törvény szerint 1987 óta tilos megcsonkítani – az erős, hosszúkás fejen magasan tűzöttek. Előre néznek és az kutya pofájához lógnak. A fülek élei nagyon vékonyak, amelyek könnyen megsérülhetnek.

Története

Az a tény, hogy a német pincserek –a fül élek sérüléseitől eltekintve- ritkán betegszenek meg, valószínűleg arra vezethető vissza, hogy hosszas történetük ellenére sosem tenyésztették túl őket. A német pincser és a schnauzer Európa legidősebb kutyafajtái. Feltehetőleg a torfgruben-kutyák közvetlen leszármazottai, amelyeket szakemberek szerint már krisztus előtt 3000-ben is tartottak. Hogy a fajta pontosan honnan származik, máig tisztázatlan. Amíg egyes kutatók a pincsert wüttembergi eredetűnek gondolják, mások szerint az angol terrierektől származik. Megint mások pont az ellenkezőjét gondolják, mégpedig, hogy az angol terrierek származnak a pincsertől.

Mindenesetre az biztos, hogy a már 1880-ban a Német Kutyaeredet könyvben említett fajta megjelenése az évek alatt alig változott. A klasszikus pincser, ahogyan ma ismerjük, már a középkori és a reneszánsz festményeken is fellelhető.

A századfordulón szinte minden farmon és birtokon található volt német pincser. Az elsődleges feladatuk a ház és az udvar őrzése volt, másrészt pedig feladatuk volt a kártevők (a patkányok, az egerek és a nyestek) távoltartása. Ezen kívül kocsis kutyáknak is tartották őket: őrizték a kocsit, amíg a kocsis távol volt. A pincser sokoldalúsága miatt tűnt ki a többi kutya közül, ezzel pedig elengedhetetlen „tartozéka” lett a farmoknak, birtokoknak és kocsisoknak egyaránt. Ezek az egykori „szakmák” ragasztották rá az „istállópincser” és a „patkányvadász” beceneveket. Valószínűleg a pincser név is a patkányvadászatra utal. Az ónémetben a „pinscher” harapóst jelent, ez pedig az angol „to pinch”-el rokon szó, ami azt jelenti, hogy „csíp”. Patkányvadászként a pincser önellátó volt. Kitartása és önállósága mellet ez is közrejátszott a pincser népszerűségében.

A durvaszőrű pincser, amelyet ma schnauzer-ként emlegetünk és a simaszőrű német pincser akkoriban még egy fajtának számítottak. Mindkettőt az 1895-ben megalapított Pincserklub gondozta és tenyésztette. Annak ellenére, hogy időközben két külön kutyafajtaként tenyésztik őket, a schnauzer és a pincser máig a közös Pincser-Schnauzer-Klub 1895 e.V. –hez tartozik.

Csak a 20. századtól kezdve tenyésztették külön a durvaszőrű schnauzert és a simaszőrű pincsert. Addig egy alomban voltak fellelhetőek. 1917-ben a durvaszőrű pincsert hivatalosan is schnauzernek nevezték el. Ebben az időben választották szét a törpe pincsert is nagyobb fajtatársaiktól. A schnauzerhez és a törpe pincsérhez képest a simaszőrű pincser elvesztette népszerűségét. Ehhez hozzátartozott az is, hogy a kezdődő iparosodás gyakorlatilag munkanélkülivé tette a kocsis-pincsert. Az új motorizált kocsik egyre inkább kiszorították a hagyományos, állatok által vontatott járműveket, ezzel párhuzamosan pedig a pincser létjogosultsága is lecsökkent.

Szerencsére az 50-es évek közepén Werner Jung tenyésztő gondozásába vette a majdnem kihalt kutyafajt. 1958-ban a simaszőrű pincser egy újabb tenyésztését vitte a Pinscher-Schnauzer-Klub elé. A pincser szuka „Kitti vom Bodenstrand” és a nagynövésű törpe pincser „Jutta Jung”, „Illo Fischer”, „Fürst Jung” és „Onzo Illgen” Jung biztosította a német pincser túlélését.
Ennek ellenére a német pincser még ma is egy nagyon ritka kutyafajta. 1998 és 2003 között évente 160-220 kölyök született. 2003-ban a német pincser felkerült a kihalás által veszélyeztetett kutyafajták listájára.

Tenyésztése és egészsége

Egyes kutyaszeretőknek ez egyfajta ébresztő volt, így 2003 után nem csak az új tenyésztők száma ugrott meg, hanem a VDH-nál regisztrált kölykök száma is. Így Németországban ismét van kínálat komoly tenyésztők között.

Mivel a karakteres német pincsert máig soha nem tenyésztették tömegesen, ezért soha nem tenyésztettél túl sem, így alapvetően egészséges kutyákról van szó. A tenyésztésből fakadó öröklődő betegségek tehát elkerülték ezt a fajtát. A tenyésztés folyamán csak a csípődiszplázia tesztje kötelező, más betegségek, mint például a szembetegségek vagy a Willebrand betegség tesztjei azonban nem kötelezőek.

Eltekintve az előírt vizsgálatoktól és az oltásoktól, az állatorvosi látogatás igen ritka a német pincserrel.

A német pincser nevelése és tartása

A kutya nagy mozgásigénye és egyedülálló karaktere miatt azonban már több munkát igényel. Egykori őrző- és vadászkutyaként, a német pincser még ma is hajlamos a dominanciára. Kisgyermekes családokba játékos kedve ellenére ezért csak bizonyos esetekben illik. Gyakorlott és szuverén gazdira van szüksége, aki átveszi az irányítást, és aki az eredeti munkájától megszabadítja. A pincsernek éles határokra van szüksége a nevelésben. Ahhoz, hogy ezeket megtanulja kitartásra és szituációtól függően kemény kézre van szüksége. Nyomással és a kényszerítéssel azonban sokszor az ellenkezőjét érheti el annak, amit szeretett volna. Az okos kutyának inkább a szabályok megértésére van szüksége. Ahhoz hogy kutyája elfogadja Önt, mint falkavezért, Önnek is intelligensnek, kreatívnak és magabiztosnak kell lennie.

Kutyája akkor lesz kiegyensúlyozott, ha testileg is fejleszti. Csak így tanulja meg, hogyan lazítson, illetve azt, hogy nem kell mindent neki felügyelnie. Az aktív és temperamentumos pincser tehát leginkább sportos emberekhez illik, akiknek van idejük és kedvük is a kutyájukkal közösen sportolni. Nem számít, hogy kerékpározásról, lovaglásról vagy kocogásról van szó, a német pincser ideális partner minden sportban. Természetesen az agility is kedvére való. A szükséges szellemi fejlesztésre alkalmas a nyomkövetés vagy a mantrailing is. Bájos természetével a pincser mindig rábírja gazdáját egy kis mozgása, legyen az séta, játék vagy sport. Az efféle intenzív tevékenységek után pedig jöhet a jól megérdemelt simogatás, bújás, amit a pincser nagyon élvez.
Aki intenzív szellemi és testi ember-kutya kapcsolatra vágyik, és nem szereti a behódoló kutyákat, annak a német pincser tökéletes választás lesz.

Fedezze fel kutyaeledel és kutya tartozék kínálatunkat a Zooplus kutya-shop-jában!

Olvassa el cikkünket a a kiskutyák beszoktatásáról!