Kai

A kai igényes, kihívást jelentő kutya a fajta rajongói, a sport és a munka számára. Eredeti jelleme miatt családi kutyaként való tartása nem feltétlenül ajánlott.

Ennek ellenére Ön úgy döntött, hogy családi kedvencként tartana egy kai kutyát? Akkor tisztában kell lennie azzal, hogy nemcsak az ősi fajta nagy munka- és mozgásigénye, hanem főként a nevelése és szocializálása rendkívül időigényes.

Nevelés megtervezve, türelmesen

Sok tapasztalatra, türelemre és következetességre van szükség ahhoz, hogy ezt a rendkívül intelligens és tanulni vágyó, de domináns kutyát jól idomított és problémamentes társsá neveljük.

Hogy közös tevékenységek végzésére motiváljuk, az szintén sok kreativitást igényel – különösen akkor, ha pusztán társas kutyaként tartjuk, vadászati feladatok nélkül. Ez a rendkívül intelligens kutya azt szeretné, ha értelmes munkát kapna, amelyet minél önállóbban végezhet.

Mint szinte minden kutyánál, itt is a pozitív motivációs ösztönzők, például a jutalomfalat, az izgalmas játékok vagy a simogatás működnek a legjobban. A szenzitív kai azonban rendkívül érzékenyen reagál a szigorra, az erős hangokra vagy akár az erőszakra. Nem ritka, hogy a megrémült állat agresszívvá válik és harap.

Gazdájának ezért nem csak tapasztalattal és következetességgel kell rendelkeznie, hanem főként kiegyensúlyozottnak, türelmesnek és szeretetteljes, nyugodt kezűnek kell lennie.

 Szocializáció más háziállatokkal

A kai vadászösztönére különös figyelmet kell fordítani. Ha ezt a kutyát más háziállatokkal együtt szeretné tartani, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy a kai természeténél fogva vadászkutya. Az együttélés csak akkor működhet, ha már kölyökként megtanulja, hogy a többi állat nem zsákmány, hanem a falkája része.

A kellemetlen meglepetések elkerülése érdekében azonban a legjobb, ha egyáltalán nem tartunk más négylábút otthon, például a macskát, a hörcsögöt vagy a nyulat – hiszen a kai vadászszenvedélyét még a legjobb kiképzés és a legátfogóbb szocializáció sem tudja igazán eltörölni.

Ha egyszer ,,megszólította” a vadászösztön, aligha fog figyelni gazdája visszahívására. A póráz és a telket körülvevő erős kerítés ezért minden kai gazdájának alapfelszereléséhez hozzátartozik.

Mennyi mozgásra van szüksége a kai-nak?

A kai mindennapi lemozgatása sok időt vesz igénybe. Tenyésztésük története alapján ezeknek a japán vadászkutyáknak átlagon felüli mennyiségű mozgásra és aktivitásra van szükségük.

Az a kai, amelyik nem jár vadászni, és naponta csak kétszer mehet sétálni a gazdájával, nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is elsorvad.

Ha Ön azon kevesek közé tartozik, akik Japánon kívül sajátjuknak mondhatnak egy kai-t, akkor legalább három vagy akár annál is több órát kell beterveznie négylábú barátja lemozgatására. A sportos egyensúly megteremtéséhez ideálisak a hosszú kirándulások vagy a közös biciklitúrák, amikor a kai a kétkerekű mellett szaladgálhat.

Kutyás sportok a fajtával

Bár a kai fizikai erőnléte és erőteljes, izmos teste alkalmassá teszi őt a különböző kutyasportok űzésére, domináns természete és önállóságra való hajlama azonban gyakran útjában áll számos gyakorlat elvégzésének.

Ami többek között annyira vonzóvá teszi ezt a fajtát, az éppen a korlátozott elterjedtsége, hiszen a többi japán vadászkutyával összehasonlítva a kai-t rendkívül érintetlennek és tisztának tartják.

Ez nemcsak viselkedésében, hanem robusztus egészségében is megmutatkozik. Az egyes fajtákra jellemző betegségek, amelyek általában az ellenőrizetlen szaporodás révén terjednek, a kai-nál alig fordulnak elő.

Hány évig él egy kai?

A kai fajtájú kutyákat ritkán sújtja betegség. Átlagos várható élettartama ezért meglehetősen magas, 12-15 év.

Szülőhazájában, Japánban a kai még mindig szinte kizárólag vadászattal keresi meg a táplálékát. Azt eszi meg, amit a vadász a zsákmányolt állatokból meghagy neki. Azok, akik a kai-t családi és társas kutyaként tartják, nem tudják fenntartani ezt az eredeti étrendet.

Annak érdekében, hogy a kutyát minél inkább természetes étrendjéhez hasonlóan etessék, sok kutyatulajdonos az úgynevezett BARF-módszerhez folyamodik, ami nagyjából a következőt jelenti: ,,biológiailag helyes nyers étrend”. Ez azt jelenti, hogy a kutyának csak nyers húst kínálnak, zöldséggel vagy rizzsel dúsítva. Ez a módszer ideális ennek a kutyának.

Ha azonban ezt a módszert szeretné követni, akkor jól kell ismernie a kutya tápanyagigényét és az adott tápok tápanyag-összetételét.

Fogyaszt a kai normál kutyatápot?

Természetesen kaphat a kai kiegyensúlyozott étrendet iparilag előállított száraz vagy nedves eledellel is. Célszerű azonban alaposan megnézni az összetevőket, hogy kutyáját valóban egészséges táplálékkal etethesse. A túl sok felesleges töltőanyag nemcsak gyomorproblémákat, hanem egyéb panaszokat, például allergiát is okozhat.

A kémiai tartósítószereket, a mesterséges ízfokozókat és a cukrot szintén kerülni kell a kutyaeledelben. A táp tartalmának és mennyiségének mindig meg kell felelnie a kutya termetének, súlyának és aktivitási szintjének.

Tipp:

Egy felnőtt kai általában napi egy-két étkezéssel is beéri.

Sok ápolást igényelne a kai? Tévedés!

A magas állatorvosi számlák vagy a költséges és időigényes ápolás nem merül fel problémaként ennél a szívós és természetesen nagyon tiszta kutyánál.

A szőrzet rendszeres kefélése vagy fésülése teljesen elegendő. A vedlési időszakban (évente kétszer) azonban minden nap szüksége lesz erre. Ez eltávolítja az elhalt szőrszálakat, és csökkenti a lakásban lévő a szőrcsomók mennyiségét is.

A kai inu az azonos nevű ,,kai” tartományból származik, Japán egy hegyek által körülzárt területéről, a Yamanashi prefektúrából.

Ősei közé tartoznak a különböző közepes termetű japán kutyák, amelyeket évezredek óta használnak medvék, szarvasok, vaddisznók, borzok és nyulak vadászatára.

Az ázsiai vadászok különösen nagyra értékelték ezeknek a kutyáknak a nagyfokú önállóságát és merészségét, amelyek még egy kifejlett medvével való küzdelemtől sem riadtak vissza.

A természetvédelem oltalma alatt – exporttilalommal

Nemcsak a kai nehezen megközelíthető szülőföldjének távoli fekvése, hanem valószínűleg a falkák kialakítására való hajlama is hozzájárult e ritka fajta tisztaságához.

Nagy kulturális jelentősége miatt Japán 1934-ben természetivédelmi oltalom alá vonta a kai-t. Japánból való kivitele, amely korábban csak különleges feltételek mellett volt lehetséges, azóta szigorúan tilos. Ennek következtében Európában gyakorlatilag nincs tenyésztője.