© photology1971 / stock.adobe.com
Kölyökkutya szocializációja rendkívül fontos. Mintegy 8 hetes korában a kölyökkutya új otthonába költözik, s akkor már szocializálódási fázisának közepén tart. S ezután már Önön múlik, ill. az Ön feladata, hogy segítse és végigkísérje a kiskutyust a figyelmes és felszabadult, boldog felnőtt kutyává válás útján. De hogyan is tudja helyesen szocializálni a kölyökkutyáját? A témát érintő legfontosabb dolgokat összefoglaltuk Önnek.
Már a kiskutya életének 3. hetében megkezdődik az ún. szocializációs fázis. Ezen mintegy 16 hetes időszak végéig nevezzük kölyköknek a kutyákat.
A szocializálódási folyamatot két tanulási szakaszra oszthatjuk: az első életszakasz rendkívül érzékeny, s rendkívül mély nyomokat hagy, hiszen nagyon lényeges dolgok „vésődnek be“ ilyenkor – erre a fázisra már a tenyésztőnél sor kerül. De a kiskutya életének 3. és 4. hónapja – amikor már Önnel él – is nagyon fontos időszak, hiszen ekkor tudja pozitív módon megbarátkoztatni és elfogadtatni új kis lakótársát a környezetével, s a vele együtt élőkkel.
A szocializáció érzékeny fázisának legfontosabb része a kiskutya 3-5 hetes kora közé tehető. A kölykök egyre aktívabbá válnak, s elkezdenek egyre nagyobb érdeklődést mutatni az alomláda körüli világ és annak felfedezése iránt. Ebben az időszakban a kölykök egyfajta pozitív emocionális stresszre programozottak, s egyformán nyitottak úgy az új tárgyak, mint az új élőlények irányában.
Annál inkább fontos, hogy ebben a rendkívül mély nyomokat hagyó, sokmindent megpecsételő időszakban lehetőleg pozitív módon éljék meg környezetüket. Emellett a kölykökben a naponta újra meg újra nyert tapasztalatok és a normál módon tárolt ingerek által kialakul egyfajta „világkép“. Ehhez a bizonyos képhez a kölyök egész életében visszanyúlhat, s ezáltal jobban tudja kezelni az új helyzeteket.
Egy felelősségteljes tenyésztőnél a kölykök odabenn és kinn a szabadban is élnek. Ezáltal lehetőségük adódik arra, hogy a különféle tárgyakkal és felületekkel, talaj- és padlóformákkal foglalkozzanak, ismerkedjenek. De ebben az időszakban kell megszerezniük első tapasztalataikat pl. az autóban való utazással vagy a bizonyos időre egyedül maradással kapcsolatban is.
A kölyök szocializációja során az is fontos, hogy a kiskutya felnőtt fajtársait illetően is pozitív tapasztalatokra tegyen szert. Csakis így tudja megismerni és megtanulni a határait is.
© ArtushFoto / stock.adobe.com
Ha a kölyök 8 hetes korában beköltözik Önhöz, már túl van a teljes gondtalanság időszakán. Ebben a korban csaknem egyensúlyban van benne a kíváncsiság és az óvatosság. Most Önön múlik, hogy megteremtse és megadja a kiskutyának a lehetőségeket arra, hogy az a saját tempójában és félelemmentesen további tapasztalásokhoz juthasson.
Ideális módon Ön már a kölyök beköltözése előtt is meglátogathatta párszor a kiskutyát, s ez kiváló alapokat teremthetett ahhoz, hogy a későbbiekben jól tudjon dolgozni a kis jövevénnyel.
Beköltözése után adjon néhány napot a kiskutyának, hogy kicsit megszokja az új helyzetet. Azután pedig az a helyes, ha a kölyök környezete változatos, s azt pozitív tapasztalatokkal tudja megismerni. Kutyája később kívánatos és elvárt viselkedésmódjának és szokásainak sok eleme alapozódik meg a most elkövetkező időszakban.
Ha életében először vesz magához egy kölyköt, előfordulhat, hogy az információk és utasítások, lehetőségek és követelmények sokasága olykor túlterheli Önt.
De mégsem kell tartania kiskutyája szocializálásától. Nem mindent kell végbevinni rögtön az első héten. Orientálódjon ahhoz, amit a kölyök már a tenyésztőnél megtanult, s arra építkezzen – lassan és játékosan! Mint sokminden másra, erre is igaz: Követeljen, de ne kívánjon túl sokat!
© Angelika Bentin / stock.adobe.com
Néhány dolog azonban már az első naptól kezdve lényeges:
Elejétől fogva szoktassa hozzá kutyáját ahhoz a felülethez, ahol a jövőben a dolgát végeznie kell! Későbbi időpontban nagyon nehéz lehet az átszoktatás.
Ha most pl. azt tanulja, hogy a járólapra csinálhat, akkor előfordulhat, hogy a későbbiekben, ha pl. nem elég gyors vagy pl. túl izgatott, újra meg újra a járólapon végzi el a dolgát.
(Szíves figyelmébe ajánljuk a kölyöknevelésről íródott magazin-cikkünk kölykök szobatisztaságára vonatkozó fejezetét is.)
Az is nagyon fontos, hogy ebben az időszakban megfékezzük a kölykök harapását. A harapás visszafogása nem veleszületett képesség, a kiskutyáknak 18 hetes korukig kell megtanulniuk – a testvéreikkel való játékban, s a velünk, emberekkel való bánásmódban is. Ha a kiskutya túl durva lenne Önnel a játék során, hangosan visítson, jajgasson egyet, s hagyja abba a játékot! Azonban semmiképp ne büntesse meg ezért a kiskutyát, mert az tartósan károsíthatja a kutya viselkedésmódját.
A témában további információkat találhat a Harapós kiskutya nevelése címen íródott magazin-cikkünkben.
Már a kölyök szocializálása alatt állítsa fel azokat a szabályokat, amelyeknek később érvényesnek kell lenniük! Pl. felmehet majd a kutya később a szófára? Ha majdan nem szeretné, viszont most mégis megengedi neki, bizony később nem fogja megérteni, hogy amikor aranyos pici kölyök volt, miért is szeretgette meg a gazdi a szófán, s most meg miért is mérges rá, amikor ő teljes természetességgel rátelepszik a kanapéra.
Talán van olyan szoba, ahová a kutyának később nem kellene bemennie? Esetleg akad olyan mérgező növénye, amit a kutyusnak nem kellene megrágnia? Már az első naptól fogva tegye egyértelművé a kutya számára, hogy az a szoba vagy az a terület azzal a bizonyos növénnyel számára tabu.
Ezért már a kiskutya beköltözése előtt gondolja át, mit szeretne neki megengedni és mit nem. Ezen lista alapján aztán felépítheti a kölykökre vonatkozó viselkedési szabályokat.
A szocializációs fázisban az is nagyon fontos, hogy a kölyök lehetőleg sok különböző embert és élőlényt megismerjen. Az embereket illetően meg kell neki mutatni a különféle korosztályokat és nemeket. Az ember korának függvényében egészen különböző módon mozog.
Egy körszakállas, kalapos férfi teljesen másként néz ki, mint egy kisebb nő hosszú, szőke hajjal. Az a kutya, amely például nem ismer meg pl. férfiakat a szocializációs fázis során, majdan élete későbbi részében is valamivel visszahúzódóbb és óvatosabb marad azokkal szemben.
Nézzünk néhány típust, melyeket a kiskutyának meg kell ismernie: férfiak és nők minden korosztályból, szakállas nem szakállas férfiak, gyerekek a bébi korúaktól kezdve a kamaszokig, botos, esernyős, hosszú kabátos, szoknyás, egyenruhás emberek, kerekes székben ülők, különböző bőrszínűek, és még sok-sok más típus. Természetesen az is jó és nagyon értelmes dolog, ha a kölyöknek lehetősége adódik más állatfajok megismerésére is. Viszont annak már kevesebb értelme van, hogy egy kölyökkutyának megmutassuk az állatkertben egy tigris vagy orrszarvú szagát. Hiszen sétáik során sokkal nagyobb valószínűséggel találkoznak majd pl. egy lóval, melynek hátán egy lovas ül. Vagyis ezeket a kapcsolatokat próbálja meg az életkörülményeiknek megfelelően tervezni és kialakítani.
A más kutyákkal való találkozások témájában azonban jól gondolja meg, hogy a saját falkán kívül nincs ún. kölyökvédelem. Bármely, a más kutyákkal való találkozásokhoz köthető negatív élmény egy életre bevésődik a kutyus fejecskéjébe, erőteljesen formálva annak magatartását. Ezért aztán olyan szuverén felnőtt kutyákkal hozza össze a kölyköt, amelyek határozottan, ám barátságosan fogják érzékeltetni a kiskutya határait, s ezzel hozzásegítik a normál szociális viselkedésmódhoz.
© Rita Kochmarjova / stock.adobe.com
Egy kölyök szocializálása során további fontos feladat a szoktatás, ami alatt a kölyök környezeti ingerekhez és mindennapi tárgyakhoz való hozzászoktatását értjük. Ezek legtöbbjét – mint pl. a mezők, virágok, bokrok, rétek és házak – remélhetőleg már a tenyésztő révén ismeri a kiskutya.
Viszont létezik sok olyan dolog, amely számunkra magától értetődő, és észre sem vesszük, ám egy kölyökkutya számára ijesztő lehet. Így azután sok nyugalommal és türelemmel ismertesse meg minél több további környezeti ingerrel. Így pl. meg kell tapasztalnia, milyenek az autók, teherautók, játszóterek, patakok, napernyők, asztalok, székek és csatornatetők.
A mindennapokban is sok olyan tárgy van, amivel a kutyusnak először meg kell ismerkednie. Először mindig az állattól nagyobb távolságra tesztelje, hogyan reagál, megijed-e vagy sem pl. egy hajszárítótól, borotvától vagy porszívótól! Az ilyen tárgyakhoz való hozzászoktatás céljából az első hetekben ajánlatos ezeket a tárgyakat teljesen maguktól értetődően újra meg újra használni.
Amennyiben a kiskutya félelmet tanúsítana, növelje az adott tárgyhoz való távolságot, s próbálja meg elterelni az állat figyelmét eledellel vagy játékkal mindaddig, amíg azt a bizonyos hangot magától értetődő mellékzörejként fogadja el a kutya. Ezután már csökkenthető az adott tárgy és az állat közötti távolság.
Az új otthonában töltött első hónapokban egy kölykök kíváncsian és meglehetősen naivan deríti fel környezetét. Nagyon szívesen vesz bármit a szájába, hogy jól megrágcsálja. Ezért nagy segítséget jelenthet – elsősorban a kölyök védelme szolgálatában – egy kutyakifutó vagy egy kutyabox – s ezekhez ideális módon már a tenyésztőnél hozzászokik a kiskutya.
A boxot vagy ketrecet semmiképpen sem szabad a nemkívánatos magatartás miatti büntetésre használni, csakis nevelési segédeszközként. Ezért aztán olyan helyre kell tennie, ahol a kölyök részese lehet a család mindennapjainak. A box biztonságot nyújt, ha Önnek esetleg el kell intéznie egy telefonhívást, vagy az ajtóhoz kell mennie, s nem szeretné, ha a kutyus ezalatt a tabunak számító területekre tévedne.
© Antje Lindert-Rottke / stock.adobe.com
Ha pedig a kölyök már megszokta a boxot, s már alvóhelyként is elfogadja azt, a kutyaszállító jól használható pl. utazásokon, de kellemes visszavonulási helyet is kínálhat a kutyának pl. a munkahelyén. Ilyen esetekben már a megszokott hely biztonságát tudja nyújtani. Szükség esetén Ön akár még biztosíthatja is a boxban az állatot. Alternatívát jelentenek a kutyakosarak vagy takarók, melyek használatára trenírozhatja kis kedvencét.
A szocializációs fázis végével még nem jött el a tanulás vége is. Kölyökkutyájának nem kell minden lehetséges dologgal megismerkednie ebben a rövid időszakban. Keresse ki az Ön és a mindennapok szempontjából legfontosabb tapasztalatokat, s ezeket gyűrjék le szép nyugodtan kiskutyájával!
Egy kölyökkutya élete negyedik hónapjának betöltése után is nyitott az új tapasztalatokra, s képes sokmindent hozzátanulni az addigiakhoz. Olykor az új helyzetek már kicsit több türelmet és időt igényelnek Öntől, ám ebben is segítségére van az a bizalmi viszony, amit Ön kiépített kis kedvencével együttélésük első két hónapjában.
Tegye tehát tovább a dolgát higgadtan és kitartóan, s segítse fiatal kutyáját új és már ismert benyomásokhoz jutni!
Emellett az is hasznos lehet, ha van kihez fordulnia, ha bármilyen problémája, kérdése lenne. Ezért megfontolandó egy kutyaiskola felkeresése. Így ifjú ebével együtt tanulhatják meg az alapvető parancsokat, s fokozhatják az állat Önre való figyelését, összpontosítását.
