Perzsa macska

A pihe puha perzsa macska a legkedveltebb macskafajták egyike. Csodálatra méltó, hogy a Perzsiában Gorbe-ye irāni-ként, azaz „iráni macskaként” emlegetett fajta az egyik legrégebbi macskafajta, méghozzá úgy, hogy a ma ismert perzsa cica még csak nem is keletről származik!

A perzsa macska külleme

A hosszú, vékonyszálú szőr, vastag aljszőrzettel a perzsa macska különlegessége. Nem minden hosszú szőrű macska perzsa cica , ennél sokkal több feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a fajta standardjainak megfeleljen. A perzsa macska küllemét három különböző tenyésztő egyesület határozza meg, azonban mind különböző tulajdonságokat részesítenek előnyben. Általánosságban elmondható, hogy a perzsáknak középméretűnek, vagy nagy méretűnek kell lenniük. A kandúrok akár 7 kilósak, a nőstények pedig akár 6 kilósak is lehetnek. Testüket, rövid, vaskos lábak tartják. Az ujjak közötti szőrcsomók kívánatosak.

A hosszú szőr mellett a fej is a fajta jellegzetessége: Kerek, széles koponya, kerek szőrcsomós fülek és nagyon rövid orr jellemzi. Az orrnyeregnek a szemek között kell végződnie, az úgynevezett Stopp pedig nem helyezkedhet el sem a felső szemhéj felett, sem pedig az alsó szemhéj alatt. Ez nagyon karakteres megjelenést kölcsönöznek a perzsamacskának, de egészségügyi problémákhoz vezethet, ezért éles kritikával illetik az extrém perzsa cica tenyésztőket. De erről kicsit később. Vannak olyan tenyésztők, akik emiatt a régebbi tenyésztési standardot részesítik előnyben, amikor még a hosszú orr volt az előírás. Mindenesetre a mai standard ezzel nem ért egyet.

A perzsáknál csaknem az összes ismert szín előfordul. Az egyszínű állatok lehetnek feketék, fehérek, vörösek, kékek, barnák (csokoládé), galambszürkék (lilac) és krémszínűek is. De ez még mindig nem az összes: a kétszínű és háromszínű (teknőctarka) perzsák éppoly kedveltek, mint az egzotikus „smoke” (füstös árnyalatú) színű: nagy része egyszínű, de a bunda töve ezüstös fehér. Amennyiben csak a szőrszálak vége színes és a szőrszál nagy része ezüst, akkor a „Shaded” (árnyalt) színről van szó.

A perzsamacskák standardja megegyezik az egzotikus rövidszőrűek és a Colourpoint-ok előírásaival. Különbség csak a szőr hosszúságában, textúrájában és színeiben található:
Így ismerte el az egyik legnagyobb európai macskaegyesület az egzotikus rövidszőrűt 1933-ban. Természetében és testfelépítésében a perzsamacskára hasonlít, de rövid plüssmackó-szerű szőre van. A „maszkos perzsák” vagy a „Himalájai perzsaként” emlegetett Colourpoint a sziámi és a perzsa macska keresztezéséből származik. A colourpoint-ban minden szín előfordulhat. Leggyakrabban feketével, vörössel találkozhatunk, vagy ezek világosabb árnyalataival, a kékkel és a krémszínűvel, de gyakori a csokoládé és a fahéj szín, valamint a lilac és a sárga.

Természete

A perzsamacskák nagyon nyugodt állatok, igényük a kijárásra szinte nincs, ezért tökéletes lakáscicának számítanak. Ezek a tulajdonságok Németországban az egyik legkedveltebb fajtává tették. A perzsák imádnak gazdijukhoz bújni és simulni és nagyon ragaszkodó cicák. Habár a perzsák nagyon kiegyensúlyozottak, belül még mindig vadállatok. Még a lustálkodós cicáknak is meg kell adni a lehetőséget a felfedezésre, mászásra és játékra. A lakásban tartott cicáknál különösen fontos, hogy a lakás a macska igényeihez igazodjon. Így nincs szükség arra, hogy akrobatikus elemekkel tartsa fitten és boldogan macskáját.

A kaparófa minden macskás háztartás kötelező eleme. Akkor is, ha macskája nem igazán a mászás megszállottja, hiszen a kaparás minden macska viselkedésének természetes része. Muszáj kaparniuk, hiszen csak így tudnak megszabadulni a karmok végeinek elhalt részeitől. Eközben pedig megjelölik a tappancsaikban lévő mirigyekkel a számunka észrevehetetlen boldogsághormonjaikkal a territóriumukat. Kaparófa hiányában egy kaparóállvány vagy egy kaparódeszka is megfelelő eszköz arra, hogy macskája elkerülje a bútorait… Ne felejtsük el, hogy egy kaparófa nem csak a kaparást szolgálja, hanem mászás szempontjából is fontos. Különösen a nyugodt cicák kedvelik a magasból figyelni az eseményeket. A biztosított ablakban vagy a radiátoron lévő fekhelyek is ugyanezt a célt szolgálják.

A perzsa macska története

Máig úgy tartották, hogy a perzsamacskák a keleti hosszúszőrű macskáktól származnak. Először a 17. században jelentek meg Európában. Ezek az akkori Perzsiából, mai Iránból származó macskák voltak a perzsa cica tenyésztés első alanyai. Az eredeti perzsacicáknak azonban már nem sok közük van a mai ismert perzsamacskákhoz – nem csoda, hiszen a mai tudományos kutatások eredményei azt mutatják, hogy a perzsa macska ősei Oroszországból származnak. A genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a perzsamacskák a hosszúszőrű orosz házimacskáktól származnak és semmilyen rokonságot nem mutatnak az ázsiai ággal.

Érdekesség, hogy a „perzsa” megnevezést először az első tenyésztő egyesületek alapításakor használták a 20. század elején. Egészen addig „Angoramacskának” hívták a hosszúszőrű cicákat. Azóta a perzsa macska standardját többször is megváltoztatták. Az idő múlásával több hangsúlyt fektettek a kerek homlokra, a rövidebb koponyára, a dúsabb és a vastagabb aljszőrzetre, ami miatt csak még puhább tapintású lett a bunda.

Ez sajnos a fajta kárára vált. A növekvő népszerűséggel együtt – főleg az Amerikai Egyesült Államokban- megjelent a tömeges tenyésztés. Ezek a tenyésztők nem voltak tekintettel a tenyésztett állatok egészségére, egyetlen céljuk az volt, hogy az orr minél rövidebb legyen. Ez azonban ahhoz vezetett, hogy az állatok szemei könnyeztek, az orruk és a torkuk hajlamos volt a gyulladásokra, nehézkes volt a táplálékfelvétel és a légzéssel is nehézségeik adódtak. Az ilyen tenyésztést Németországban „Qualzucht”-nak (Qual:kínzás, Zucht: tenyészet) nevezik és állatkínzásnak számít. Vajon a mai modern 21. századi perzsamacskákat is ebbe a kategóriába kell sorolni?

Egészsége

A német állatvédelmi törvény 11b paragrafusa definiálja is a Qualzucht-ot. A törvény szerint „tilos gerinces állatok olyan módú tenyésztése vagy velük kapcsolatos olyan intézkedések tétele, amelyek az alapvető biológiai, genetikai állományt oly módon változtatják meg, ami miatt a szaporulatnál, vagy a szaporulat leszármazottjainál számítani lehet arra, hogy öröklődő testrészek vagy szervek fognak hiányozni, esetleg egyes testrészek vagy szervek működésre alkalmatlanok vagy olyan módon deformáltak lesznek, hogy azok, az állatnak fájdalmat, szenvedést vagy egyéb károkat okoznak. „ Szintén tilos a gerinces állatok olyan tenyésztése, amikor arra kell számítani, hogy a leszármazottaknál a szenvedésből adódóan örökletes viselkedési zavarok lépnek majd fel.

1999-ben több szakértő is egy véleményre jutott: a létrejött 148 oldalas dokumentum a különböző tenyésztési formákat és ezeknek a egészségügyi hatásait taglalja kutyák, macskák, nyulak és madarak körében. Kitenyésztették a szőrtelen macskát, az előre és hátra álló fülű macskát, a rövid farkút és a farkatlan cicát. Ezek mellett azonban a rengeteg „hibás” tenyésztés következtében, sok betegség alakult ki. Amikor a fehér bundára törekedtek vak állatok jöttek világra, a törpe méret és a turcsi orr áhítása miatt kialakult a perzsamacskáknál jól ismert Brachyzephalia (brachis=rövid, cephalus=fej), ami a fej deformitását jelenti. Sajnos még ma sincs egy Európa-szerte elismert egyértelmű tenyésztési szabályozás.

Olyan eltökélt tenyésztőknek köszönhetően, akiknek az állatok egészsége az első, a perzsa macska tenyésztés megváltozott és a 70-es évektől kezdve már nem jellemző a tömeges tenyésztés.
Problémás tenyésztési történetük ellenére a perzsamacskák jó tartás, egészséges táplálás és rendszeres ápolás mellett –néhány kivétellel- többségében egészségesek. A fajta ugyanis hajlamos a policisztás vesebetegségre és a progresszív retina atrófiára. A progresszív retina atrófia a retina olyan mértékű görbületét jelenti, ami teljes vaksághoz vezethet. Valamint, a perzsamacskákat is érintheti a sok más fajtánál szintén fellelhető hypertrophiás cardiomyopathia. Ezek a betegségek mind örökletesek, ebből is látszik milyen fontos a jó tenyésztő kiválasztása. A professzionális tenyésztők időben és rendszeresen tesztelik állataikat az öröklődő betegségekre és kizárják a tenyésztésből az arra alkalmatlan állatokat.

Ez különösen érvényes a vesecisztákra. A tünetek csak időskorban jelentkeznek, addigra viszont az álatok már továbbadták a domináns géneket… Szerencsére ultrahangos vizsgálattal már tíz hetes kortól kimutatható kismacskáknál a policisztás vesebetegség. Az elkötelezett tenyésztők így már igen korán kizárhatják a tenyésztésből a beteg állatot, ezzel megelőzve a további beteg szaporulat világra jöttét. Hiszen a veseciszta dominánsan, minden esetben tovább öröklődik. A hypertrophiás cardiomyopathiát csak szívultrahang segítségével lehet diagnosztizálni. Ez a betegség sajnos nem gyógyítható, de korai diagnosztizálás esetén vannak kezelési lehetőségei, aminek köszönhetően az érintett állatok hosszú életet élhetnek.

Már Ön is láthatja: A tenyésztésre bocsájtott állatokat rendszeresen állatorvosi vizsgálatoknak kell alávetni ahhoz, hogy az öröklődő betegségek terjedését elkerüljük. Ha tenyésztőtől vásárol macskát, akkor kérje el a tenyésztett állatok vizsgálatainak dokumentumait. Kerülje el azokat a szakszerűtlen tenyésztőket, akik fajtatiszta állatokat kínálnak papírok nélkül. Általában ezek nem törődnek az állatok egészségével, megfelelő tartásával vagy etetésével, mindez pedig beteg állat esetén az Ön pénztárcáját terheli majd meg. Ezért olyan tenyésztőt válasszon, aki egy tenyésztési egyesület tagja. Az egyesület rendszeresen ellenőrzi a tenyésztők állattartási körülményeit és szorgalmazza az állatok megfelelő párosítását, ezzel megpróbálja kizárni a genetikai betegség lehetőségét. Természetesen ennek meg kell fizetni az árát: Egy perzsa cica 800 Euróba kerül, a tenyésztési célra vásárolt állatokért pedig akár 1500 Eurót is fizethet a vásárló.

Ezzel az árral azonban nem csak a macskát vásárolja meg, hanem a tenyésztő tudását és elkötelezettségét is. A tenyésztők ugyanis rengeteg energiát és időt fektetnek abba, hogy a macska kiegyensúlyozott legyen, minden fontosat eltanuljon az anyjától és a testvéreitől és mindezt azelőtt, mielőtt Önhöz kerülne, ami legkorábban a macska 12 hetes korában történhet meg.

A perzsa macska etetése és ápolása

A pihe-puha szőr kedvelői ne felejtsék el, hogy nem csak gyönyörködni kell a perzsa cica bundájában, hanem intenzíven ápolni is kell azt! A szőr csomósodásának elkerüléséért naponta fésülje meg cicáját! Ugyanis, ha a szőr már összefilcesedett, sokszor csak az állatorvos segíthet. Ne aggódjon, a vészhelyzetben leborotvált szőr gyorsan visszanő!
A perzsák vedlés időszakában a rendszeres fésülés ellenére is rengeteg szőrt hullajtanak el. A macskapaszta és a macskafű segítenek a lenyelt szőrszálak természetes távozásában és megelőzik az elzáródásokat.

A rövid orr miatt a perzsamacskáknak sokszor van szükségük a szem és az orr tisztításában. Általában egy nedves kendő használata elegendő erre a célra. Kerülje el a kamillateát és az ehhez hasonló dogokat, mert csak tovább irritálják a macska szemét. A lapos arc velejárója a speciális táplálékfelvétel: a perzsamacskák első sorban a nyelvükkel szedik fel az ételt. Emiatt a pépes állagú eledel jobb választás, mint a nagyobb húsdarabos táp.

Egyébként pedig egyet érdemes észben tartani a perzsaeledel kiválasztásánál: minél magasabb a minősége, annál jobb. Mivel a macskáknak sok proteinre van szükségük, az eledelnek nagyobb részének húsból kell állnia. A nedves eledel általában jobban ajánlott, mint a száraz . Ennek oka nem csak az általában jobb összetétel, hanem a magas folyadéktartalom is. A cicák ugyanis természetükből adódóan ritkán keresik fel az itatótálat, keveset isznak. A szükséges folyadék nagy részét az eledelből veszik fel. Mindezek ellenére a perzsa macska az egyik legkedveltebb macskafajta Európában. Elővigyázatos tenyésztő választással, kis ápolással és egészséges táplálással Önnek is sok öröme lesz ebben a kis szőrcsomóban. Minden jót kívánunk Önnek és perzsamacskájának is!