Angol masztiff

Az erő a nyugalomban rejlik: óriási testi ereje ellenére az Angol Masztiff erőssége nem izmaiban, hanem nyugodt természetében rejlik. Ez a nagy, masszív kutya minden szituációt alaposan megvizsgál és csak kis idő elteltével reagál a változásokra. Az impulzív, agresszív viselkedés abszolút idegen ennek a kedves óriásnak.

Természete

Az Angol Masztiff-nak nagyon magas az ingerküszöbe. Zaj, stressz vagy más állatok nem hozhatják ki a sodrából. Az irigylésre méltó nyugalma, visszahúzódó személyisége és nagyfokú érzékenysége miatt az Angol Masztiff-ot otthonában, Angliában „gyengéd óriásnak” becézik. Ezen tulajdonságok miatt nem csupán kiváló családi kutya, hanem kitűnő terápiás kutya is.

Ellentétben az őseivel, akik az ókori arénákban medvék és bikák ellen küzdő harci kutyák voltak, a modern Angol Masztiff-ban csupán parányi harci ösztön lelhető fel. Annak ellenére, hogy egyes laikusok a kutyát visszahúzódó természete miatt félősnek titulálják, az Angol Masztiff még ma is egy nagyon bátor kutya. Olyan szituációban, amikor úgy érzi, hogy szeretteit valós veszély fenyegeti, nem tétovázik fellépni az ellenség ellen. De ez az erős, nagy kutya még eközben is fegyelmezett, csak nagy vészhelyzetben támadja meg komolyan az ellenfelét. Tiszteletet kiváltó megjelenése, kötél idegei és higgadt természete miatt kitűnő őrző-védő kutya. Otthonában még ma is gyakran kapja ezt a szerepet. A masztiff Németországban még mindig ritka kutyafajtának számít, amit első sorban családi kutyaként tartanak.

Az Angol Masztiff nagyon szorosan kötődik gazdájához és még óriási súlya és mérete sem akadályozza meg abban, hogy igazán odabújjon szeretteihez. Emberközpontú természetének köszönhetően a masztiff könnyen nevelhető és általában mindent megtesz, amit az ember megkíván tőle. Mindenesetre ez az intelligens négylábú azért megőrzött egy kis konokságot, ezért teljes mértékű engedelmességet nem várhatunk el tőle. Mivel ez a ritka engedetlenség soha nem vezet agresszív viselkedéshez, nem okoz gondot a gazdinak.

Megzavarhatatlan nyugalma és emberszeretete miatt az Angol Masztiff-al való együttélés nagyon harmonikus. Gyerekekkel és idős emberekkel is kiemelkedően empatikus játszótárs vagy partner. Más kutyákkal és más állatokkal szemben is nagyfokú a toleranciája. Mindenesetre az amíg gazdájával olyan szoros kapcsolat alakul ki, mint azt korábban említettük, eltart egy darabig. A jóindulatú Angol Masztiff idegenekkel szemben nyugodt, de távolságtartó. Szeretete kimutatásában is nagyon visszafogott, először alaposan szemügyre veszi az embert és csak utána ajándékozza meg szeretetével.

Megjelenése

Jóindulatú és szerethető karaktere ellenére az Angol Masztiff egyes német tartományokban és egyes európai országokban a veszélyes kutyafajták listáján szerepel, amelyeket csak bizonyos előírások szerint lehet tartani. Ezen a listán nem természete, hanem impozáns megjelenése miatt szerepel. Potenciális veszélyessége tehát a méretén és az abból adódó erején alapul.

Nem kérdés, hogy nagy feje és széles állkapcsa tiszteletet parancsoló. A mastiff semmi okot nem ad a félelemre, de egy túlbuzgó felugrás nem kívánt következményekkel járhat. Ezért kétség kívül szerető és konzekvens nevelésre és teljes körű szocializációra van szüksége ahhoz, hogy a kutya megtanulja kezelni saját erejét.

90 cm-es marmagasságával és közel 100 kg-os súlyával az Angol Masztiff a legnagyobb és legnehezebb kutyák közé tartozik. Az Angol Masztiff kan „Aicama Zorba La-Susa’ 1989 novemberében 95 cm-es marmagassága mellé 155,58 kg-ot tett a mérlegre, ezzel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a legnehezebb kutya a világon.

Az FCI fajtastandardja, ami az Angol Masztiffot a 264-es szám (2-es csoport, 2-es szekcikó: molosszoidok) alá sorolta be, nem ír elő pontos testsúlyt. A méretes termet megkívánt, de csak addig, ameddig nem okoz egészségügyi gondot az állatnak. A standard szerint a méretnek és a testsúlynak jó arányban kell egymással állnia. A masszív állat testének arányosnak kell lennie és az állatnak semmi esetre sem szabad túlsúlyosnak lennie. Az ideális masztiff nagy, masszív, erőteljes és arányos, szilárd és harmonikus összképet nyújt.

Az Angol Masztiff rövid és sima szőre szorosan tapad a testére és kiemeli az izmokat. A lógós ajkak, a magasan tűzött fülek és a ráncos homlok négyzetes küllemet kölcsönöz a kutya széles fejének. Az erősen izmos nyak, ami csaknem olyan vastag, mint a kutya feje, tovább erősíti a kutya masszív megjelenését.

Az Angol Masztiff barackszínű, őzbarna és csíkos színekben pompázhat. Az orr, a pofa és a fülek körüli sötétebb szín kívánt és tipikus maszkot alakít ki. A fehér foltok nagy aránya a testen, mellkason vagy a lábakon nem engedélyezett.

Az Angol Masztiff Története

Az Angol Masztiff színe – más külső jellegzetességek mellett – a történelem folyamán nézeteltéréseket okozott a szakemberek között. Ez valószínűleg összefügg azzal a ténnyel, hogy a masztiff eredetét még a mai napig sem tisztázták.
Már a római birodalomban is alkalmaztak olyan harci kutyákat, amelyek külső megjelenésükben erősen hasonlítottak a masztiffra. Végül valószínűleg a kelták és a normannok vitték Britanniába, az Angol Masztiff hazájába az állatot.

Egy másik teória szerint az Angol Masztiff a molosszer közvetlen utóda, amely Epiruszból és Macedóniából kereskedelmi hajókon érkezett Angliába. Mások azt állítják, hogy a masztiff a tibeti masztifftól származik. Korábbi források szerint a masztiff egy természetes kutyafajta, ami az ember célzott tenyésztése nélkül alakult ki. Mindenesetre a tibeti masztiffhoz való kapcsolódását időközben megcáfolták.

Még, ha a masztiff ókori története nem is teljesen tisztázott, a fajta eredete visszavezethető a középkorig. A masztiff név először a 14. évszázadban York hercegének, Edmund of Langley egy értekezésében tűnt fel. Meg kell említeni, hogy Angliában minden négyzetes koponyájú, széles pofájú kutyát masztiffnak hívtak.

Egy biztos: a masztiff féle kutyákat a középkorban –elsősorban Nagy-Britanniában- sokféle módon alkalmazták. Említést tesznek háborús-, őrző-védő, vadász- és harci kutyákról. Az első írásos emlék a masztiffról, mint háborús kutyáról, 1415-ben az Anzincourti ütközettel kapcsolatos, ahol is a masszív kutya kitartott súlyosan sebesült gazdája mellett és megóvta a további sérülésektől. A felsőosztályban az erős kutyákat medve és vaddisznó vadászatokhoz alkalmazták. Első sorban azonban a nép szórakoztatásáért tartott, nyilvános medve- és bikaviadalokon volt szerepe. A 16. században London környékén kifejezetten erre a célra épültek arénák. Az ilyen viadalokon a masztiff (és más nagytestű kutyák) feladata volt, hogy harcoljon medvék, oroszlánok, bikák és más vadállatok ellen. A szörnyű harci kutya karrier csak 1835-ben szakadt meg, amikor a brit kormány végül betiltotta ezeket a véres rendezvényeket. Körülbelül ebben az időben kezdődött meg Angliában az old english mastiff fajtatiszta tenyésztése. 1872-ben megalapították az első masztiff klubot és megkezdték a simaszőrű bernáthegyi tudatos keresztezését a masztiffal, ami még több kedvességet vitt a kiegyensúlyozott kutya karakterébe.

Ez azonban mit sem változtatott azon, hogy a masztiff fajta a viadalok betiltása után egyre inkább eltűnt. A két világháború alatt még a kihalás veszélye is fenyegette, mert nagyon kevesen engedhették meg maguknak, hogy háborús időben ekkora kutyát etessenek. Kanada és az USA támogatásának hála, ahol egy pár példány megmaradt, a háborús évek elteltével folytatódhatott a tenyésztés Nagy-Britanniában.

Az old english mastiff ma nem csak az egyik legidősebb kutyafajták egyike, hanem sok nagy kutyafajta közös őse is, például a német dogé, az újfundlandié, a bullmasztiffé és a bernáthegyié is. A rokonaival ellentétben a masztiff (eltekinte otthonától, Angliától) ma egy nagyon ritka kutyafajta.

Az Angol Masztiff etetése, egészsége és ápolása

Már csak a kutya nagy termete is elrettentheti a vásárlókat az Angol Masztiff-tól. Elvégre is egy ilyen óriásnak nem csak nagy helyre, hanem sok eledelre is szüksége van. De legalább a szőrét könnyű ápolni. Az egyszerű kefélés elegendő a kutya sima, rövid szőrének tisztításához. A kefés simogatásokat a masztiff kifejezetten élvezi.

Különös figyelmet kell szentelni a kutya ráncaira, ahol szívesen bújnak meg paraziták és a kosz is könnyen megül bennük. Ahhoz, hogy elkerülje a kutya fertőzéseit, nagyon fontos a kutya rendszeres ellenőrzése és tisztítása.

Az Angol Masztiff egy nagyon robosztus kutyafajta, kevés öröklődő fajtára jellemző betegséggel. Ennek ellenére egyes példányok – mint sok más nagytestű kutya – csípőproblémákkal küzdenek. Szorványosan előfordulnak szívbetegségek is.

Az Angol Masztiff-ok hajlamosak a gyomorcsavarodásra. Ennek elkerüléséhez, inkább naponta többször, kevesebb eledelt kapjon, ahelyett, hogy egy nagy adagot adna neki. Mint ahogyan az embereknél is, a masztiffnak is kiegyensúlyozott táplálkozásra van szüksége.
Mivel az Angol Masztiff-ok így is elég kilót cipelnek magukon, figyelni kell arra, hogy ne hízzanak el. A túlsúly nem csak kellemetlen és elnehezít, hanem megterhelést jelent a csontoknak, ami további egészségügyi problémákhoz vezethet.

Tartása és nevelése

Az egészséges étkezés és a rendszeres állatorvosi vizsgálatok mellett elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű mozgás. Ennek a nagytermetű kutyának az ideális otthona mindenképpen egy kertes ház, ahol kedve szerint tombolhat. A sétáltatás ezt nem helyettesítheti.

Azonban a legfontosabb az Angol Masztiff számára az ember közelsége. Ez a ragaszkodó óriás mindig az ember közelében szeretne lenni, ezért semmiképpen ne tartsuk kényszerből…
Az Angol Masztiff-ok nagyon szeretetéhesek, ezért a gazdának nagyon kell ügyelnie arra, hogy a nevelés mindig nyugodt és szeretetteljes legyen, és sok dicséretet tartalmazzon. Hangos, kiabált utasítások megijesztik a harmóniakedvelő négylábút. Jóindulatú és emberközpontú természete ellenére az Angol Masztiff konzekvens nevelést igényel, ami egyértelműsíti az elvárásokat. Fontos, hogy a célokat már az elején tisztázzák. A következetlen nevelés összezavarja a kutyát.

Nyugodt lelkivilágának fejlesztéséhez elengedhetetlen az alapos szocializáció még kölyökkorában . Vásárlóként ügyeljen rá, hogy a fiatal Angol Masztiff már korán találkozzon más kutyákkal, macskákkal, gyerekekkel, futókkal és kerékpározókkal. Minél több ilyen tapasztalatot gyűjt kölyökkorában, annál kisebb az esélye annak, hogy később az ilyen szituációk megrémítik vagy nem várt reakciókat váltanak ki belőle.

Egy jól szocializált és nevelt Angol Masztiff mindig – nagysága ellenére – nagyon egyszerű eset tartás szempontjából. Megzavarhatatlan nyugalma, gyermekbarát természete és békés védelmezőösztöne remek, hűséges, jószívű családi kutyává teszi.