Német Dog

Német Dog, dán dog

Fedezze fel speciális eledeleinket német dog-ok számára!
A Német dog (vagy Dán dog) az egyik legnagyobb kutyafajta a világon. Impozáns megjelenésüknek és markáns szája ellenére nagyon barátságos, nyugodt és imád gazdájához bújni, ehhez pedig sokszor egész testsúlyát használja.

A német dog természete

Az FCI fajta standardjában az áll, hogy a német dog „szeretetteljes és ragaszkodó gazdájával szemben”. Ezek a szelíd óriások nem szeretnek egyedül lenni, legszívesebben mindig gazdájuk közelében lennének. Visszafogott természete és engedelmessége miatt remek társ és kísérő, szinte minden élethelyzetben. Emberközpontúsága ellenére a dog nem szolgalelkű és gyakran okoz kellemes meglepetéseket gazdájának a makacs „kis fejével”.

Nagy termete miatt a német dog sokszor részesül a társadalom elutasításában. „Kutya ez vagy póniló?” – a német dog tulajdonosok gyakran számolnak be buta megjegyzésekről. Sétálás közben pedig gyakran tapasztalják, hogy kisebb kutyafajták gazdái még az út másik oldalára is átmennek, nehogy ez a kolosszus ártson a kis csöppségüknek. Ha Ön is egyszer ilyen szituációba kerülne, akkor maradjon nyugodt. Természetes, hogy méretük miatt a német dogok egyesek számára ijesztőek lehetnek, de amint megismerik ezt a barátságos, jólelkű és okos kutyát, hamarosan megváltozik majd a véleményük. Így biztos, hogy kutyája sok kedves és elragadó reakciót fog begyűjteni magának.

Egyes szituációkban még jól is jöhet, hogy a német dog méretével tiszteletet vált ki másokból. Ez a fajta tehát népszerű őrző-védő kutya. Ez az éber kutya kezdetben szkeptikus az idegenekkel szemben, viszont csak ritkán ugatnak vagy morognak. Erre legtöbbször ugyanis nincs szükség, hiszen melyik betolakodó mérné össze önszántából erejét egy német doggal? A dogok ingerküszöbe nagyon magas és az agresszió legkisebb jelét sem mutatják. Emberekkel és állatokkal is hihetetlenül megbízható. Barátságos és nyugodt természetének köszönhetően a német dog kiváló családi kutya. Még a kisgyermekes családok körében is nagyon kedvelt jószág. Szeret a gyerekekkel tombolni és összebújni, habár a súlya ilyenkor sokszor útban van.

Megjelenése

Egy kifejlett német dog (vagy dán dog) akár 90 kg-os vagy akár több is lehet. A kanok marmagassága legalább 80cm, a szukáké pedig kb. 72 cm. Ehhez a magassághoz képest tehát már nem olyan meglepő ez az óriási testsúly.

A német dog azonban egyáltalán nem mondható mackósnak. Pont ellenkezőleg, a büszke összképű kutya erős és eleganciát sugároz. Az FCI standardjában a harmonikus megjelenése, arányos vonalai és jellegzetes feje miatt „az ebek Apollója”-nak is nevezik. Olyan, mint egy „nemesi szobor” és már a 16-17. században is hihetetlenül értékes volt.

A német dog-nak három alapszíne van, amelyek a tenyésztés során semmi esetre sem keveredhetnek:
Sárga és csíkos: A sárga dog-ok bundája a világos arany és a teli arany színek között pompázik. A foltos kutyáknál az arany alapszínen fekete csíkok szaladnak végig a bordákon. A fekete maszk a sárga és a sárga foltos variációnál is standardelőírás. A bunda fehér foltjai nem kívánatosak.
Fekete és foltost: A fekete dog egészen lakk fekete színű. A fehér foltok a tappancsokon és a mellkason megengedettek. Ennek a fajtának a speciális típusai a „mantelos” és a „plattenes” dog is. A „mantelos” (der Mantel, német, jelentése: kabát) típusnál a fekete szín kabátszerűen borítja a testet, ami alatt a fang, a nyak, a mellkas, a has, a lábak és a farok vége fehéren pompáznak. A plattenes dog alapvetően fehér, de nagy lemezszerű fekete foltok terülnek el rajta.

A fehér alapon foltos, illetve csíkos dogokat, nagy formátlan, szétszakadt lakk fekete egész testen szétterülő fekete foltokkal harlekin vagy gyémánt dogoknak nevezzük és mivel ez a minta recesszíven öröklődik, nagyon ritka. Csupán a dogok 10%-nak van ilyen mintázata.

Kék: A kék dogoknak acélkék színűk van. Fehér foltok csak a mellkason és a tappancsokon megengedettek.
Ezen a három alapszínen kívül még létezik az úgynevezett „szürketigris” és „fehértigris” is, amelyek a standard szerint nem kívánatosak. A szürketigriseknek szürke alapszínük és fekete foltjaik vannak. Habár a szürke szín más fajtáknál értékesnek bizonyul, például a vadászkutyáknál, a szürketigris nem számíthat magas pontszámokra a kiállításokon. A fehértigris tenyésztése állatkínzásnak minősül Németországban, ugyanis, ha két foltos állatot pároztatnak, akkor nagy az esély, hogy a kölykök öröklik az ún. Merle faktort. Az érintett kölykök gyakran vakok és részben süketek.

A német dog története

A 19. századi kineológusok úgy vélték, hogy az antik kutyafajták között meglelték a német dog (vagy dán dog) elődeit. Az asszírok 4000 évvel ezelőtt óriási, tompa orrú és rövidszőrű harci kutyákat tartottak, amelyeknek a megjelenése hasonlít a mai német dog-éra. A mai Dániában is találtak óriási német dog-szerű csontokat, amelyek a kr.e. 5000-1000-ből származhatnak. A német dog és ezen antik elődök rokonsága azonban ma vitatott. Még az egyik legidősebb keleti kutyafaja, a Tibeti masztiff (Do Khyi) rokonságát is kizárták DNA tesztek segítségével.

Csak a 16. századik követhető vissza egyértelműen a német dog származása. A hagyomány alapján különösen nagy és elegáns kutyákat hoztak be Németországba Angliából és Írországból, amelyek a mastiff és a nagy ír vadászkutyától származnak. Ugyan ezek az állatok még nagyon különbözőek voltak, de egy azonos volt bennük: óriási méretük. Végül a 17. században kezdődött meg Németországban az ún. „angol docken” célzott tenyésztése. Ezeket az elegáns óriásokat medvevadászatnál, vaddisznóvadászatnál vagy egyéb erős állat elejtésénél használták, de hamarosan az udvar kísérőkutyái lettek.

Így a fajtán belül több típust különböztettek meg: Kammerhunde, Leibhunde (német Hund jel. kutya) és Angol Dogge. A Kammerhunde csoportba a legszebb, legerősebb állatok kerültek, arany nyakörvvel és éjjelente a tulajdonos szobájában maradhattak, ahol saját medveszőrrel bélelt helyet kaptak. A Leibhunde csoportba tartozók az előző csoport szépségéhez nem érhettek fel, így csak szürke nyakörvet kaptak. Az ő feladatuk a fejedelmi udvar őrzése volt. Mivel ez a két típus a fejedelmi udvarban élt, a tenyésztésnél nagy gondot fordítottak arra az engedelmességre.

De még a „maradéknak” számító angol dogok – akik a fent említett két típusba nem kerülhettek be- is olyan értékesek voltak, hogy nem vetették be őket könnyelműen a vadászathoz. Ezért elsősorban „disznókereső” kutyákat használtak a disznóvadászatnál és „medveharapókat” a medvevadászatnál, amelyeknek a dolga az volt, hogy kikergessék az állatot az erdőből. A dogokat csak akkor engedték rá az állatra, ha azt már szabad szemmel lehetett látni. Ilyenkor a dogok egy erős harapással elkapták az állatot és egy helyben tartották addig, amíg a vadászok egy szúrófegyverrel meg nem ölték azt. Azért, hogy az értékes kutyák meg ne sérüljenek, még páncélt is adtak rá, amit vastag szövetből készítettek.

Az egyre erősebb lőfegyverek elterjedésével már nem volt szükség a dogokra a vadászathoz. Ezért számos kutyafajta tűnt el örökre. A német dog is, kiváltképpen Württembergben luxuskutyává és státuszszimbólummá vált. A 19. század közepén, az akkor Ulmer Dogge-ként elhíresült fajta egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Otto von Bismarck számít a fajta leghíresebb tulajdonosának. A német birodalom első kancellárja több mint 60 éven át tartott német dogokat, így kapta meg a fajta új becenevét, a „Reichshund”-ot (birodalmi kutya).

Mivel a dogok elsősorban privát háztartásokban éltek, a tenyésztésnél egy jó természetű, kiegyensúlyozott és engedelmes kutya volt a cél. Különböző területeken különböző típusú dogok jöttek létre, amik színükben és méretükben könnyen megkülönböztethetőek voltak és mind más nevet kapott: ulmer dog, dán dog, angol dog, nagy dog, vadászkopó, vadkanfogó.

Amikor 1876-ban egy kutyakiállításon az összes típus részt vett, a zsűri azt ajánlotta, hogy összefoglalóan hívják ezeket a kutyákat német dognak. A név vitatott volt, hiszen más országok is magukénak vélték a fajtát. Az angol területeken még ma is nagy dán dog-nak nevezik. Ennek ellenére 1888-ban a német tenyésztők megalapították a Német Dog Klubbot, ami a legelső fajtatiszta tenyésztőegyesület volt.

Tenyésztés és egészség

A Német Dog Klub 1888 e.V. berlini központtal még ma is a fajta standardjának alakítója. Az általuk lejegyzett standardot az FCI veszi át és teszi közhírré. A tenyésztés célja máig a dog kedves, nyugodt temperamentuma. A német dog a szerény természetének köszönheti, hogy óriási mérete ellenére nagyon kedvelt és keresett családi kutya. Természetesen akadnak olyanok is, akik a dogot impozáns mérete miatt, presztízs szimbólumként tartják.

A tenyésztőknek azonban ennél a fajtánál is harcolniuk kell bizonyos betegségekkel. Már csak a méretük miatt is hajlamosak a csípő diszpláziára, gyomorcsavarodásra, csontrákra és a szívizombetegségekre. A német dogok 28%-a az 5. életév betöltése előtt pusztul el és alig pár példány éli meg a 10. életévet. Tenyésztési hibák miatt a betegségre való hajlam erősödhet is. Például egy olyan tenyésztés, ahol az ajkak erős kidolgozottsága a cél, könnyen kötőhártya-gyulladáshoz vezethet.

A német dog tartása és nevelése

Ha a tenyésztők inkább a kutya egészségére és hosszú életére koncentrálnak, ahelyett, hogy a nagyságára összpontosítanának, akkor a betegségek esélyeit csökkenteni lehet. Ebben nagy szerepet játszik a mozgás és az etetés is. Ahhoz, hogy a német dog (vagy dán dog) minél tovább egészséges és fitt maradjon, a kutya inait és izmait rendszeresen edzeni kell. Ennek a nagy mozgásigényű állatnak minden nap hosszas sétára van szüksége. Az a legideálisabb, ha a séta egy részében póráz nélkül is tombolhat. A lépcsőzést viszont ajánlott elkerülni. A fiatal kutyákat pedig távol kell tartani a hosszú sétától, vad játéktól és a lépcsőktől. Egy földszintes, nagy, kertes ház a német dog tartásának alapfeltétele.

A megfelelő táplálásról kérdezze a kutya tenyésztőjét vagy állatorvosát. Egyértelmű, hogy egy ilyen nagytestű kutyának mindenből nagyobbra/többre van szüksége: nagyobb helyre, több mozgásra és több eledelre.

Engedelmes és hűséges személyiségük miatt nagyon egyszerű állatok, amelyek kiválóak családi kutyának. Még terápiás kutyának is tökéletes. Mint minden más kutyánál, a német dognál is kedves, de következetes nevelésre van szükség, ahhoz, hogy a pozitív természete kibontakozhasson. Nem utolsó sorban pedig szüksége van olyan emberekre, akik nagy mérete ellenére képesek meghúzni a határokat. Ahhoz, hogy boldog legyen, szoros kapcsolatra van szüksége gazdájával. Azt pedig felesleges tagadni, hogy egy ilyen ragaszkodó kutyánál, ami hajlamos a nyáladzásra, a sűrű nadrágcsere az élet természetes velejárója.

A leghasznosabb cikkeink

Golden Retriever

A középméretű Golden Retriever (ejtsd: golden retriver) nagyon gyerekbarát és ezáltal ideális családi kutya: Emberközpontú és engedelmes, nagy a mozgásigénye, de bundája kevés ápolást kíván meg.

Tacskó

A tacskó ellenállhatatlan nézése már megolvasztotta jó pár állatbarát szívét.

Németjuhász

A Német Juhászkutya (gyakran csak Németjuhász) a legelterjedtebb munkakutya a világon...