Bernáthegyi

A mai bernáthegyi kutya nem sok közös vonást örökölt híres elődjétől, a 40 lavina-áldozatot megmentő Barry-től. Ezek a kutyák túl nehezek és testesek a lavinákból való mentésre. Azonban ez a mondákkal övezett óriás a mai napig megőrizte veleszületett segítőkészségét.

Bernáthegyi tulajdonságai

Testéhez hasonlatosan a bernáthegyinek a szíve is óriási. Szó szerinti jóindulata és gyerekszeretete – mérete ellenére – olyan kedvelt családi kutyává teszi, amely kisgyerekes családokban is jól érzi magát. Nyugodt és kiegyensúlyozott kutya, s nem könnyű kibillenteni a nyugalmából. Egyúttal nagyon érzékeny is ez a gyengéd óriás, s szoros kapcsolatra vágyik gazdáival. A ketrecben való élet csak szenvedést jelentene ennek a ragaszkodó fajtatiszta kutyának. Megbízhatósága, ébersége és mértékletes védelmi ösztöne megbízható házőrzővé teszi. Erejét szinte sohasem mutatja ki – de impozáns megjelenését tekintve erre nincs is szüksége. Ki is szeretne eljutni addig, hogy össze kelljen mérnie erejét egy kifejlett bernáthegyivel?

A kutya rendkívüli erejét a családdal való együttéléseben sem szabad alábecsülni. Ugyan játékos és kedves-hízelgős, azonban egy teljesen jóindulatú “pacsi” bizony könnyedén fel is tud borítani egy kisebb gyereket. A svájci óriás szilajságának, nagy erejének helyes irányba terelésére elengedhetetlenül fontos a megfelelő, következetes nevelés. Végül is a bernáthegyi önfejűségéről is ismert. Azonban szorosan integrálódva egy olyan családba, ahol a kutya a szükséges következetesség mellett mindenekelőtt szeretetet és ragaszkodást tapasztal, módfelett engedelmes és hűséges társsá válik.

Megjelenése

A bernáthegyi – hímek esetében akár 90 cm-es marmagasságával, s 80 kg-ot megközelítő súlyával – a világ legnagyobb és legnehezebb kutyafajtái közé tartozik. De a nőstények marmagassága is elérheti a 80 cm-t. Masszív-méretes feje, stabil nyaka és erős teste figyelemre méltó külsőt kölcsönöz az állatnak, ami egyesekre esetleg ijesztő hatást gyakorolhat – természetesen csakis addig, amíg meg nem mutatkozik a kutya szelíd lénye.

A kellemes természetű, béketűrő bernáthegyi manapság már éppúgy létezik hosszú és olyan dupla szőrzettel is, amilyen eredetileg a bernáthegyinek volt. A hosszú szőrű variáció szőrzete közepes hosszúságú, és szorosan, teljesen az állat testéhez simul. Enyhe hullámosság elfogadott. Manapság igen sokan előnyben részesítik a hosszú szőrű változatot. A szőrzet színe: fehér vörösesbarnával vagy vörösesbarna fehérrel különféle elrendeződésben. A mellkason, mancsokon, orron, nyakon és farokvégen található fehér foltok kifejezetten kívánatosak a fajtaszabvány szerint. A tökéletes kinézetű óriás képét fehér nyaki gallér és a pofán található szimmetrikus fekete foltok teszik teljessé.

A bernáthegyi története

A bernáthegyi vagy ahogyan korábban hívták, a szent bernáthegyi kutya története szorosan kötődik a nagy Szt. Bernát hegy hágóján található menedékházhoz. A legenda szerint a menedékházat Bernát augusztinus barát alapította 980 körül. A Mont Joux – ahogyan a Sz. Bernát hegyet akkor még hívták – a legfontosabb kereskedelmi- és zarándokútvonalak egyike volt abban az időben. Az ott élő szerzetesek a XII. századtól tartottak ill. tenyésztettek ott nagy méretű kutyákat – őrző- és mentőkutyaként. A bernáthegyiek főként számos ember életét megmentő lavina-mentőkutyaként voltak ismertek. A fajta a mondákkal övezett Barry által nyert ismertséget világszerte. Barry 1800-tól 1812-ig élt a menedékházban, s a legenda szerint 40, lavina-eltemette ember életét mentette meg. A történet, miszerint Barry egy hóban fekvő kisfiút addig nyalogatott, míg az feléledt, s a kutya rávezette arra, hogy a gyerek üljön a hátára, hogy el tudja vinni a menedékházba, a mai napig nem bizonyított, ám világszerte dicsőséget és hírnevet szerzett a fajtának.

Barry történetéhez hasonlatosan bizonytalan a bernáthegyi kutya fajta története is. Míg néhány kinológus a római molosszerekben látja a fajta őseit, melyek kb. 2000 évvel ezelőtt Cézár legionáriusaival kerültek az Alpok területére, addig mások a tehénkutyának is nevezett nagy alpesi kutyával vélik megtalálni a rokonságot. Ismét mások úgy gondolják, hogy a bernáthegyik az ázsiai tibeti dogok leszármazottjai. Egyik teória sem állítható 100%-os biztonsággal – de a bernáthegyi más dogszerű kutyafajtákkal való rokonságának állításával nem lehet túl nagyot tévedni.

Ami biztos, hogy a korábban maguknak lavinakutyaként hírnevet szerzett szentbernáthegyi kutyák nem mutatnak nagy hasonlóságot a mai fajtatípussal. Sem méretük, sem színeik nem egyeznek a ma bernáthegyiként ismert kutyákéval. Ugyan a hosszú szőrű, testes kutyák meglehetősen impozáns kinézetűek, de a fajta fejlődése következtében ma már aligha használhatók lavina-mentőkutyaként, s más fajták vették át tőlük ezt a területet.

Az eredendően dupla szőrrétegű és mozgékonyabb kutyák vélhetően a XIX. század közepén váltak testesebbé és hosszú szőrűvé, amikor is a menedékházban új-fundlandival keresztezték azokat. A hegyi szolgálatra alkalmatlanná vált kutyákat a szerzetesek magas rangú személyiségeknek ajándékozták vagy adták el, így azután az impozáns bernáthegyi egy idő után egyfajta luxus-kutyává lett. Napjainkban pedig ez a svájci nemzeti kutya elsősorban családi- és kísérőkutya, melyet olykor őrzőkutya-funkcióban is tartanak.

Tenyésztése és egészsége

2005-ig tenyésztették ezt a legendás fajtatiszta kutyát a Nagy Szt Bernát hegy menedékházában. Manapság a „Barry du Grand-St-Bernard“ alapítvány viszi tovább az augusztinus kanonokok tenyészetét. Amikor a XIX. század közepén megkezdődött a tiszta tenyésztés, és a bernáthegyi sok kedvelője saját fajtatenyészetet hozott létre, az első tenyésztők még a dupla szőrű menedékházi típushoz orientálódtak. A modern bernáthegyi-tenyészet megalapítójának a Bern melletti Hollingen-béli Heinrich Schuhmacher nevű hentes és vendéglős számít. Sultan és Favorite nevű, rövid szőrű kutyái az 1867-es párizsi világkiállításon aranyérmet kaptak. Amikor aztán nem sokkal ezután egyre több fiatal tenyésztő inkább a hosszú szőrű és testes bernáthegyik felé tendált, Schumacher józanul átgondolva a dolgot, feladta tenyészetét. Végül is a kiállítások látogatói és a vevőjelöltek a nehéz, szögletes koponyájú, modern típust részesítették előnyben, így az eredeti, dupla szőrű menedékházi kutya egyre inkább kikerült a látótérből. A svájci szabvány szerint, amelynek betartása a mai napig kötelező valamennyi FCI alá rendelt bernáthegyi-klubhoz tartozó tenyésztő számára, úgy a hosszú, mint a dupla szőrű bernáthegyi kutya változat megengedett.

A számos FCI-hez tartozó bernáthegyi klub jó hálózatának köszönhetően időközben sikerült a bernáthegyit igazi egészséges és robusztus kutyává tenni. Így ez a méretes fajtatiszta kutya manapság ismét a betegségeknek ellenálló fajtának számít. Ugyan még mindig előfordulnak olyan örökletes betegségek, amelyben mindenekelőtt a nagyobb testű kutyák szenvednek – így pl. a csípőízületi diszplázia -, a tenyésztők fáradozásainak hála, szerencsére sikerült csökkenteni a megbetegedések számát. A bernáthegyi élettartam-kilátása mégis 10 év alatt van. A bernáthegyinél szemproblémák, nyálciszták, diabetes, gyomorcsavarodás és csontrák szokott leginkább előfordulni. Ezen betegségek elkerülésére érdekében mindazoknak, akik egy kölyök vásárlását tervezik, olyan komoly tenyésztőhöz kell fordulniuk, aki megbízhatóan tudja igazolni valamennyi, a tenyésztésben részt vevő állat egészségi állapotát. Mivel az ehhez szükséges vizsgálatok, minősítések és védőoltások jelentős költségvonzattal járnak a tenyésztő számára, magától értetődik, hogy egy egészséges bernáthegyi kölyök ára 1000 eurónál kezdődik.

A bernáthegyi táplálása

Egy fajtatiszta és egészséges kutya megvásárlásával még természetesen nem érnek véget a kutya egészségének megtartása érdekében tett fáradozások. Éppen ellenkezőleg: nem utolsó sorban a kutyatulajdonoson múlik, hogy a fiatal kis kölyökből egészséges, agilis felnőtt kutya váljék. Ebben döntő szerepe van az eledel kiválasztásának is. A leginkább megfelelő eledel kérdése különböző tényezők által befolyásolt – így a kutya kora, egészségi állapota, súlya és aktivitása. Így azután nem adható általánosan érvényes válasz az eledel megválasztását illetően. Hogy biztosra mehessen, tenyésztő vagy állatorvos segítségével készítsen egy megfelelő eledel-tervezetet!

Általánosságban az eledelnek összetevői vonatkozásában kiegyensúlyozottnak kell lennie, vagyis a fehérjéknek, zsírnak és szénhidrátoknak egymáshoz viszonyítva helyes arányban kell jelen lenniük. Emellett a kutyatápnak el kell látnia az állatot megfelelő mennyiségű nyomelemmel és vitaminnal. A farkastól származó kutya helyes táplálására vonatkozó ökölszabályként elmondhatjuk, hogy az eledel mintegy 70%-ának húsból, kb. 20%-ának zöldségből, és max. 10%-ának gabonából kell állnia. Az pedig, hogy a tápot száraz, nedves vagy friss formában kapja kedvence, inkább a gazdi, s nem a kutya ízlésének függvénye. Végezetül egy bernáthegyi-tartónak az eledel beszerzésekor ill. előállításakor messzemenőleg tudnia kell integrálnia mindennapjaiba azt a jelentős eledelmennyiséget, amelyre egy ekkora méretű kutyának szüksége van. Ennek ellenére túlbecsülni sem szabad egy bernáthegyi kutya eledeligényét. A fajta sok képviselője még mindig túlsúlytól szenved. A kutya érdekében jobb lemondani a két étkezés közötti nassolásról, túl sok snackről is. A napi étkezések száma ne lépje túl a 2-3 alkalmat! A rettegett gyomorcsavarodás elkerülése érdekében ügyelni kell az étkezések utáni elegendően hosszú nyugalmi időszakokra is.

Olvassa el a bernáthegyi táplálása témakörben íródott cikkünket is, s fedezze fel a zooplus kutya shopjában a nagy méretű kutyák táplálására alkalmas eledeleket!!

Tartása és ápolása

Magától értetődő, hogy egy ilyen nagy testű kutya csakis úgy tartható, ha kellően tágas, nagy kert áll rendelkezésre. Egy bernáthegyi semmi esetre sem való egy kicsi városi bérlakásba. Az emberhez szorosan kötődő óriás emellett rendkívüli mód igényli családjának szoros közelségét, s teljesen megkeseredne, ha ketrecben tartanák. Ne feledje viszont, hogy a bernáthegyik fokozott nyálfolyásra hajlamosak. A nadrágokra, fotelekre és heverőre kerülő nyálfoltok jócskán hozzátartoznak a bernáthegyivel közös élethez. A gyakori lépcsőmászást vagy a könnyű megcsúszás veszélyét rejtő, túl sima padlót is kerülni kell a kutya ízületeinek és izmainak védelme érdekében. Ez különösképp fontos a kezdetekben, a növekedési fázis elején – azonban később, a kor előrehaladtával újra megnövekedhet a jelentősége.

A bernáthegyi mozgásigénye általánosságban eléggé mérsékelt. A nagy súlyú bernáthegyi kutya számára a kutyaport is kevésbé javasolható. Mindezek ellenére elegendő mennyiségű mozgásra van szüksége a szabadban, a gazdival közös, hosszabb séták a mindennapi kötelező program részei. Fontos, hogy a bernáthegyit kicsi korától hozzászoktassuk a pórázhoz, s kedves, szeretetteljes, ám következetes neveléssel megtanítsuk a legfontosabb viselkedésbeli szabályokra. Egyébként megtörténhet, hogy sokkal inkább a keményfejűségre hajlamos bernáthegyi sétáltatja pórázon a gazdáját, mintsem fordítva, ahogyan az illene. S nincs ember, aki ilyen esetben egy ilyen erőbajnokkal fel tudná venni a versenyt. Idejében kezdett, konzekvens neveléssel azonban mégis könnyen irányíthatónak és engedelmesnek bizonyul ez a szelíd, jóindulatú óriás.

Neveléséhez képest ápolása már kicsit körülményesebb. A hosszú szőrű kutyák esetében elengedhetetlen a szőrzet rendszeres kikefélése. Emellett a lehetséges problémák elkerülése és az esetleges betegségek felismerése érdekében különösképp oda kell a figyelni a szemek ápolására.

Azon kutyabarátok számára, akik sok hellyel és idővel bírnak, s nem utolsó sorban sok pénz áll rendelkezésükre (végül is egy ilyen méretes kutya tartása bizony nem olcsó), a bernáthegyiről minden bizonnyal elmondható, hogy hihetetlenül hűséges és barátságos társ, s gazdáit rendkívüli érzékenységgel és segítőkészséggel kápráztatja el – ehhez viszont már semmi esetre sem tartozik hozzá egy kortyocska rum felkínálása… Hiszen a jól ismert rumos hordó, amit a bernáthegyik a nyakukon viseltek, minden bizonnyal a mesék birodalmába tartozó történet.