A tanulmányok szerint a méhgyulladás nem ritka jelenség a kutyáknál: Négy nem ivartalanított szukából egy szenved úgynevezett méhgyulladástól. Hogy milyen veszélyekkel jár ez a betegség a szukára nézve és hogyan tud rajta segíteni megtudhatja a következő cikkből.
© manushot / stock.adobe.com
A kutyák méhgyulladását rossz általános közérzet és megváltozott ivási szokások jelezhetik
Ha a szuka kutyája gennyes méhgyulladásban szenved és nem kezelik időben, a genny áttörheti a méhfalat, és súlyos sérüléseket okozhat.
Ezen okból a méhgyulladás jeleit mindig komolyan kell venni a kutyáknál, és orvosi kezelést kell biztosítani négylábú barátjának.
A gennyes méhgyulladást a kutyáknál méhfekélynek (pyometra) is nevezik. Ez csak a nőstény és a nem ivartalanított állatokat érinti – köztük mindenekelőtt az idős szukákat.
Mivel a nemi hormonok befolyásolják a betegség kialakulását, a méhgyulladás gyakran a tüzelés végén jelentkezik.
A méhgyulladás okozhatja a szukák általános állapotának a romlását, de megjelenhet anélkül is. Az érintett állatok gyakran többet isznak és vizelnek, és fájdalmaik vannak.
Méhgyulladás esetén az állatorvosok a megbetegedés két formáját különböztetik meg.
Ha a tüzelésen kívül hüvelyváladékot észlel kutyájánál, amely ráadásul gennyes vagy kellemetlen szagú, keresse fel állatorvosát. Ugyanez igaz akkor is, ha a kutyája fáradtnak tűnik vagy megváltoznak az ivási szokásai.
Vegye komolyan ezeket a jeleket. Ha túl későn cselekszik, az életveszélyessé válhat a kutya számára.
Mivel a méhgyulladás klinikai képe hasonlíthat más betegségekre, fontos, hogy a szukáját állatorvos vizsgálja meg. Az állatorvos az általános vizsgálatot és a külső nemi szervek különféle módszerekkel történő vizsgálatát követően tudja megerősíteni a diagnózist. Ehhez hozzátartozik:
Mielőtt az állatorvos megkezdi a kezelést, a kutyája keringésének stabilnak kell lennie. Ez többek között jelenthet infúziós terápiát vagy oxigén adását.
Az antibiotikumok és a fájdalomcsillapítók mellett a műtéti úton történő vagy konzervatív kezelés lehetséges. Néhány kivételtől eltekintve a méheltávolítás (ivartalanítás) az általános módszer a kutyák méhgyulladásának kezelésére.
Ha tenyészállatról van szó vagy súlyos ivartalanítási mellékhatások léphetnek fel, mint például a vizelet inkontinencia, az állatorvos konzervatív módszereket alkalmazhat.
Ezeknél az állatorvos a szuka ciklusának állapotától függően különböző gyógyszereket ad a szukának, és ultrahangos vizsgálatokkal rendszeresen ellenőrzi a kezelés sikerét. Ebben a következő fázisok játszanak szerepet:
A méhgyulladás oka egy méhfertőzés, amely bakteriális fertőzés útján keletkezik. A baktériumok száma a tüzelés végén megemelkedhet, mivel a méhnyak ekkor még nyitva van.
Mint más megbetegedések esetében is, a szuka szexuális hormonjai a méhgyulladás kialakulásában is jelentős szerepet játszanak.
A tüzelés végén a progeszteronszint egyre inkább megemelkedik, így a szuka méhnyaka bezáródik, és a nyálkahártya érzékenysége a kórokozókkal szemben megnő.
Ezenkívül a progeszteron hatására a méhnyálkahártya jelentősen több folyadékot választ ki, ami ideális környezetet biztosít a bejutó baktériumok számára, amelyek hajlamosak gennyezést okozni.
A progesztogéneket állatorvos adhatja a tüzelés eltolása vagy fogamzásgátlás céljából. Ezeknek a gyógyszereknek azonban megvan az a hátrányuk, hogy a kutya nemi szerveiben különféle betegségeket okozhatnak. Ezek közé tartozik a méhgyulladás mellett a petefészekciszta is.
Ha időben felismeri a jeleket, és a lehető leghamarabb felkeresi állatorvosát, a prognózis általában jónak tekinthető, komplikációk, például veseműködési zavarok nélkül. Az idő döntő fontosságú ennél a betegségnél.
Ha a kutyáját konzervatív módon kezelik, akkor együtt kell élnie a kiújulás kockázatával. A konzervatívan kezelt kutyák nagyjából negyede ismét megbetegszik.
A legegyszerűbb prevenciós módszer a kutya méhgyulladása esetén az ivartalanítás. Azonban ha a kutyáját tenyészteni szeretné vagy az ivartalanítás más okokból ki van zárva, akkor a következő tanácsokat kell megfogadnia:
A Giessen-i Justus-Liebig Egyetemen átfogó állatorvosi képzést kaptam, és sokféle területen gyűjtöttem tapasztalatokat, például kisállatok, nagyállatok és az egzotikus orvoslás terén, valamint farmakológia, patológia és élelmiszer-higiénia területén. Azóta nemcsak állatorvos-szerzőként dolgoztam, hanem elkészítettem a tudományos alapokon nyugvó disszertációmat is. Célom, hogy a jövőben jobban megvédjem az állatokat a bakteriális kórokozóktól. Állatorvosi ismereteim mellett megosztom saját tapasztalataimat is boldog kutyatartóként, és meg tudom érteni és tisztázni a felmerülő félelmeket és problémákat, valamint az állategészségügyre vonatkozó egyéb fontos kérdéseket.
