Karakál

karakál

A karakál Ázsia és Afrika száraz régióiban él. Füle hegyén lévő fekete bojtjával hasonlít a hiúzra, ezért sivatagi hiúznak is szokták hívni. Néhányan pedig egzotikus háziállatként is tartják, holott a karakál egy vadállat, és nem való magánemberek kezébe.

A Karakál kinézete

A karakál a macskafélék családjába tartozik. Nevét a füle hegyén lévő fekete bojtoknak köszönheti, melyeket törtökül ,,karakulak”-nak, azaz ,,fekete fül”-nek hívnak. Fülének hátsó oldala egyébként szintén fekete.

Bundájának színe az életterétől függ. A szárazabb régiókban homok- és okkerszínű, a csapadékosabb területeken téglavörös. Hasa mindig egy kicsit világosabb, s enyhén foltos.

Arcán egy fekete-fehér mintázat található.

Átagos testhossza 65 cm, átlagos marmagassága 45 cm – így a közepes termetű macskák körébe tartozik. Hossza maximum egy méter lehet, farka kb. 30 cm hosszú.

A hímek 13-18 kg-ot nyomnak, a nőstények egy kicsit kisebbek és könnyebbek.

A hiúzhoz hasonlóan hátsó lábai hosszabbak, mint a mellsőek. Ezáltal képesek akár 3 méter magasra is ugrani, s mindezt állásból! Lenyűgöző ugrótehetségének köszönhetően a karakálok akár röptében is képesek elkapni a madarakat.

A karakál és a hiúz

Hosszú ideig úgy hitték, a karakál (pontos nevén Caracal Caracal) és a hiúz rokonságban állnak egymással. Mindkét faj a macskafélék családjába tartozik (Felidae), bojt van a fülük végén, fizimiskájuk és termetük pedig szintén hasonló. Emiatt a hasonlóség miatt a karakált sivatagi hiúznak is szokták hívni.

Friss genetikai vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a karakál legközelebbi rokona az afrikai aranymacska (Caracal aurata).

A karakál tipikus jellemzője: Fülei hegyén elhelyezkedő fekete szőrbojtok.

karakál a természetben © farbkombinat / stock.adobe.com

A karakál élettere

A karakálok félsivatagokban, szteppéken és száraz szavannákon élnek.

Megtalálhatóak az Arab-félszigettől egészen Ázsiáig. Élnek például Izraelben, Törökországban, Jordániában, Szíriában, Kuvaitban, Irakban, Iránban, Pakisztánban, Türkmenisztánban és Indiában. Vannak továbbá Észak-, Közép- és Dél-Afrikában élő példányok is.

Ezek az állatok azonban nincsenek a veszélyeztetett fajok vörös listáján. Ennek ellenére Ázsia bizonyos régióiban már csak néhány példánnyal lehet találkozni, mert életterük egyre csak szűkül. Nagyobb populációkat főként a dél-afrikai Kap-tartományban lehet találni.

A vadmacska tipikus viselkedése

A párzási időszakot kivéve ez a vadmacska inkább magányos farkas. Megvan a saját territóriuma, mely különböző méretű lehet: 5 négyzetkilométertől egészen 200 négyzetkilométerig terjedhet.

Vadászterületük azonban néha mégis fedi egymást. Hogy a fajtársakkal való nemkívánatos találkozást elkerüljék, vizeletnyomokat és székletszagnyomokat hagynak maguk után. Bár ezek az emberek számára nem észrevehetőek – az állatok számára azonban fontos információkat árulnak el egymásról, például a hímek egészségügyi állapotáról és a nőstények párzási hajlandóságáról.

Mint minden macska, a karakál sem csak szagjelekkel kommunikál, hanem macskahangokkal is. Képesek nyávogni, sziszegni és dorombolni is.

Szaporodás és fejlődés

A nőstények normál esetben 1-3 kölyköt hoznak a világra egyszerre. A szaporodás ideje pedig az adott klímától függ. A nőstény karakálok mindig abban az évszakban szülnek, amikor a legtöbb zsákmányállat áll rendelkezésre. Így az anyák könnyen biztosíthatják utódaik számára a táplálékot.

A vemhességi idő nagyjából 80 nap. Szüléskor aztán a nőstény egy biztonságos helyre vonul vissza – például egy barlangba a sziklák közé.

A karakálkölykök csukott szemmel, teljesen védtelenül jönnek a világra. Születésükkor körülbelül 250 grammot nyomnak. Szemüket csak tíz napos korukban nyitják aztán ki.

Körülbelül egyhónapos korukban jönnek az első tejfogaik. Ekkor már képesek szilárd táplálékot fogyasztani, melyet anyjuk ejtett el számukra.

Első vadászkísérletek

A vadászattal körülbelül 6-7 hónaposan próbálkoznak meg először. Kezdetben még ügyetlenek azért, idővel azonban egyre ügyesebb vadászokká cseperednek.

Körülbelül egy éves korukban hagyják el anyjukat, hogy saját vadászterületet keressenek maguknak. Teljesen kifejlettnek végül kétéves korukban számítanak.

Ha fogságban tartják őket, a karakálok akár 16 éves korukig is élhetnek.

Táplálkozás: Mit eszik a karakál?

Mint minden macska, a karakál is színtiszta húsevő, és csak alkalmanként fogyaszt némi füvet. Vizet szinte alig iszik, mivel folyadékszükségletét majdnem kizárólag táplálékával fedezi.

Éjjel szeret vadászni. Halkan közelíti meg a zsákmányát, s villámgyors támadással lepi meg.

Ez a macska többek között egereket, madarakat, antilopokat, nyulakat és szirtiborzokat (mormotához hasonló emlősállat) fogyaszt. Zsákmányát egyetlen erős harapással öli meg, a nyakszirten vagy a torkon.

Háziállatok is megtalálhatóak az étlapján, mint például a kecskék. A dél-afrikai Kap-tartományban ezért vadásszák is őket.

kalakál a fán © mophoto / stock.adobe.com

Karakál vásárlása

A 20. században még tartottak megszelídített karakálokat Iránban, hogy nyulakra és más apróvadakra vadásszanak velük.

Ezek a vadmacskák mára azonban egzotikus háziállattá és státusszimbólummá avanzsáltak. Aki karakált szeretne vásárolni, körülbelül 6.500 és 9.00 euró közötti összeget kell fizessen érte.

Még ha le is nyűgözte Önt a karakál szépsége, s a pénz sem okozna gondot – nem jó ötlet őket szobatigrisként tartani. A karakál egy vadállat, és nem fogságban töltött életre szánta őt a természet. Fajnak megfelelő tartás egy magánháztartásban tehát nem lehetséges. Még a legnagyobb szabadtéri kifutó sem lesz kellő méretű vadászterület. Emberi kezek gondoskodása mellett pedig vadászösztönét sem tudja kiélni az állat.

Ezenkívül fontos megemlíteni, hogy a karakál nagyon veszélyes is lehet. Éles fogaival és karmaival súlyos sérüléseket okozhat az embernek. A meggondolatlanul vásárolt példányok rendszeresen landolnak aztán állatvédő szervezeteknél vagy menhelyeken, mivel gazdájuk nem bírta el gondozásukat és félni kezdett tőlük.

Rengeteg németországi tartományban a vadmacskák és vadmacska-hibridek tartása éppen ezért tilos, vagy szigorú feltéelekhez van kötve.

Caracat: A házimacska és a karakál keresztezése

Hogy az egzotikus vadmacskák iránti igényt valamilyen formában azért kielégítsék, egyre gyakrabban jönnek létre hibridek. A legismertebb vadmacska-hibridek közé tartozik például a bengáli és a szavanna macska.

Az úgynevezett Caracat egy házimacska és egy karakál keresztezéséből születik. Tenyészésük azonban problémás: ha egy nőstény házimacskát egy karakál hímmel pároztatunk, mely sokkal nagyobb és erősebb, előbbi gyakran súlyos sérüléseket szenvedhet.

Mivel a házimacska 63 napig vemhes, a karakál pedig 80, a különböző hosszúságú vemhesség szintén egészségügyi problémákat és viselkedészavarokat okozhat a kölyökmacskáknál.

Az ilyen hibridek további rizikója a karakál vad jelleme, mely akár veszélyes is lehet gazdája számára.

Etikai okokból tehát inkább ne vásároljon sem karakált, sem Caracatot. Válasszon inkább egy hagyományos házimacskát vagy fajtatiszta macskát a menhelyről – hiszen már az olasz művész, Leonadro Da Vinci is megmondta: ,,Már a legkisebb macska is valóságos műalkotás”.

A leghasznosabb cikkeink
7 min

Maine Coon

Manapság már a Maine Coon macska számít a világ egyik legkedveltebb macskafajtájának és egyre nagyobb népszerűségnek örvend Magyarországon is.
10 min

Brit rövidszőrű

Olyan macskát keres, amely nyugodt és kiegyensúlyozott természetével tökéletesen kiegészíti az Ön családját, s adott esetben csak házban való tartásra alkalmas?
2 min

Sziámi macska

A sziámi a perzsamacska mellett az egyik legrégebbi és legismertebb macskafajta. A fajta eredete egy széles körben elterjedt mutációra vezethető vissza, ami több, mint 500 éve jelentkezett és Ázsiából