Pikárdiai juhászkutya

A francia pikárdiai juhászkutya, a Berger de Picardie minden szempontból robusztus: kinézetében, jellemében és egészségében egyaránt. Családi kutyaként azonban megmutatja lágy, vonzó oldalát is.

A kemény külső lágy belsőt takar?

Ez a mondat találóan összefoglalja a pikárdiai juhászkutya lényét. A durva, kecskeszőrhöz hasonló bundától függetlenül a francia fajta „kemény külsőt“ mutat, különösen az idegenekkel szemben, akikkel szemben gyanakvóan, részben elutasítóan viselkedik, azonban soha nem válik agresszívvé vagy harapóssá. Ellenben szoros családi kötelékben mindig „lágy” oldala kerül előtérbe. Anélkül, hogy tolakodó lenne, szeret együtt lenni azokkal az emberekkel, akikben megbízik és teljes mértékben élvezi a közös játékot, illetve szeretgetést. Különösen a gyerekekkel szemben viselkedik az érzékeny kutya szeretetteljes és megbízható védelmezőként.

Nehezen nevelhető fajta?

Az idegenekkel szemben tanúsított bizalmatlansága és ébersége ugyanúgy a vérében van, mint önállósága, ami nem ritkán makacssághoz is vezethet. Az egykori juhász számára, aki önállóan vigyázott nagy létszámú nyájra, nemcsak célszerűek voltak ezek a tulajdonságok, hanem egyenesen létfontosságú a túlélés szempontjából. A manapság főként családi kutyaként tartott eb nevelésénél ez az önfejűség inkább hátráltató tényező. Nem lehet azt mondani, hogy nem tanulékony a fajta – pont ellenkezőleg intelligenciája, gyors felfogó képessége és élénk temperamentuma nagyon lelkes négylábúvá teszi. Mindenesetre előfordul, hogy megkérdőjelezi egy gyakorlat értelmét.

Tanulékony, csak nem mindig hajlandó tanulni

A pikárdiai juhászkutyától nem lehet vak engedelmességet elvárni. Ezért csak korlátozottan ajánlott ez a fajta kezdő kutyatartók számára. Továbbá a lénye iránt tanúsított nagyfokú megértés mellett bizonyos szakértelemre is szükség van ahhoz, hogy valaki feladatok és utasítások végrehajtására motiválja őt. Szeretetteljes következetességgel, türelemmel, kitartással és elegendő empátiával azonban a kívánt irányba terelhető a francia kutya magatartása. A megfelelő nevelésben részesült és szocializált Berger de Picard jól kezelhető állati társ, akit bárhová magával vihet az ember.

A pikárdiai juhászkutya külső megjelenése

Származását már robusztus külseje is elárulja, hiszen eredetileg Észak-Franciaországban kellett vigyáznia a nyájra kitörő napsütésben és sűrű ködben, illetve szakadó esőben egyaránt. Rusztikus bundája durva, félhosszú szőrével kemény tapintású és a finom, sűrű aljszőrzetének köszönhetően minden időben tökéletes védelmet biztosít az eb számára.

Igazán változatos színekben fordulhat elő a pikárdiai juhászkutya. Habár az alapszíne általában szürke vagy szürkéssárga, azonban a különféle színárnyalatok a sötétebb szürkésfeketétől, a feketén csillámló, világosabb szürkén át a kékes vagy vöröses szürkéig sokfélék lehetnek. A fehér jegyek kis világos foltként megengedettek a mancsokon és a mellen. Azonban a standard szerint a nagyobb terjedelmű fehér területek nem fogadhatók el.

Sportos természetkedvelő

A kanok max. 65 cm-es és a szukák kb. 60 cm-es marmagasságukkal közepes termetű kutyáknak számítanak. Átlagos 23-32 kg-os súlyukkal inkább sportos ebnek mondhatók, akik nagyon gyorsak és könnyen irányíthatók. Temperamentuma már élénk, éber arckifejezéséből kitűnik, ami mindig vidámnak hat. Közepes nagyságú, hegyes fülei elég jellemzőek. A beauce-i (Beauceron) és brie-i juhásszal (Briard) ellentétben, akikkel közösen alakult ki a fajta, a pikárdiainak nincsenek dupla farkaskörmei a hátsó végtagokon.

A pikárdiai juhászkutya  története

A régi francia juhászkutyák csoportjába tartozik a beauce-i és brie-i juhászkutyákkal együtt, noha a pikárdiai számít a legősibb fajtának. Azt feltételezik, hogy a Kr.e. 9. századi kelta kutyáktól származik. Mindenesetre ezt az elméletet nem támasztják alá bizonyítékok. Megbízható információk történetéről csak a 19-20. századtól állnak rendelkezésre. Fontaine, kinológus az elsők között volt, aki elfogadta a Párizsi-medencéből, Pikárdiából származó rusztikus ebet. Korai tenyésztési kísérleteit teljesen meghiúsította az első világháború kitörése.

De la Bohème ősök

Csak a háború végét követően sikerült Fontaine-nek befolyásos segítőjével, Paul Mégnin-nel (a L´Eleveur szakmai lap igazgatója) és Tournemime tenyésztővel létrehoznia az első standardot és növelni ennek a különleges fajtának az ismertségi fokát. Habár a pikárdiai juhászkutyát 1925 elején ismerték el hivatalosan önálló francia juhászkutyaként, a származási régióján kívül szinte teljesen ismeretlen maradt. Minden törekvésnek, melyek arra irányultak, hogy ezen változtassanak, váratlan véget vetett a második világháború kitörése. Egy Cotte nevű férfinak, akinek voltak pikárdiai juhászkutyái, köszönhető, hogy a fajta nem halt ki. A nélkülözéssel teli háborús és megszállási évek elmúltával Cotte felkereste a pikárdiai tanyákat és olyan kutyákat keresett, akik megfeleltek a pikárdiai juhászkutya jellegének. A keresztezésekhez alkalmazott „Radjah de la Bohème“ és „Wax de la Bohème“ nevű egyedek számítanak ma a francia eb ősszüleinek.

Mekkora manapság a pikárdiai juhászkutya állomány?

Máig elég ritka fajtának számít a pikárdiai juhászkutya, akinél általában az alomban a kölykök száma meg sem közelíti rokonaiét, a beauce-i és brie-i juhászkutyákét. Szerencsére mégis vannak lelkes tenyésztők és fajtakedvelők, akik a Párizsi-medence határain túl is népszerűsítették a pikárdiait fajtát, ami ahhoz vezetett, hogy más európai országokban is alakultak kennelek.

A pikárdiai juhászkutya tenyésztése és egészsége

Az alacsony kölyökszámnak az a következménye, hogy máig igen magas a fajta beltenyésztési aránya, amit próbálnak szigorú tenyésztési előírásokkal és ellenőrzésekkel csökkenteni. A viszonylag magas élettartam, ami manapság kb. 13 év körül alakul, és a tény, hogy a Berger de Picardie összességében egészségesnek és robusztusnak számít, ezeknek a tenyésztési fáradozásoknak a sikeréről tanúskodnak. A HD (csípőízületi diszplázia) örökletes betegséget, ami sok közepes és nagy termetű fajtát érint, szerencsére jól kézben tartják a francia kutyánál.

Mi tartozik gondozásához?

Robusztus egészségi állapota ellenére természetesen a pikárdiai juhászkutya is megbetegedhet. Ezért kötelező programnak számít az időszakos egészségügyi ellenőrzés az állatorvosnál. Továbbá rendszeresen ajánlott megvizsgálni az eb szőrét, fogait, szemeit és karmait. Ezáltal nemcsak megelőzhetők a betegségek, hanem megbetegedés esetén nőnek a gyógyulási esélyek is. Napi gondozása alapvetően nagyon egyszerűnek és nem túl időigényesnek mondható a durva szőrnek köszönhetően, ami könnyen kefélhető és alig tapad meg benne a szennyeződés.

Milyen tápra van szüksége a Berger de Picardie-nek?

A kiváló minőségű és kiegyensúlyozott eledel ugyanolyan fontos az egészséges fejlődés szempontjából, mint a megfelelő ápolás. A pikárdiai juhászkutya ebben a tekintetben nem jelent kivételt, még akkor sem, ha nincsenek túl nagy elvárásai a táplálékot illetően. Kiválóan alkalmas számára bármilyen normál száraz vagy nedves eledel, sajátkezűleg készített vagy a BARF étrendnek megfelelő táp, mivel a fajta különösen egészségesnek minősül, kevés esetben mutatkozik képviselőinél valamilyen intolerancia és mozgásörömüknek köszönhetően általában a túlsúly is elkerüli őket. Az, hogy melyik módszer mellett dönt, nemcsak saját kutyusa preferenciáitól függ, hanem Öntől is. Melyik tápot tudja a legjobban a mindennapokba integrálni? Mennyi ideje van az eledel elkészítésére? Ha talált egy olyan tápot, amely ízlik négylábújának és jót is tesz neki, akkor ajánlott annál maradni, mert a gyakori tápváltás megterhelő a kutya emésztése számára.

Milyen tápanyagokat ajánlott tartalmaznia az eledelnek?

Az, hogy az eledel jót tesz-e kedvencének és támogatja-e egészséges fejlődését, kevésbé függ attól, hogy száraz, nedves vagy saját készítésű változatról van-e szó, hanem sokkal inkább a tartalmazott tápanyagoktól. A kiválasztás során ügyeljen arra, hogy ebe minden fontos tápanyagot (fehérjét, zsírt, szénhidrátot, ásványi anyagokat és vitaminokat) megkapjon. A tápanyagszükséglet kutyáról kutyára változik és ingadozik a testmozgás mértékének, a kor és a súly függvényében. A kiegyensúlyozott táplálék általában nagyrészt húsból és zöldségekből, illetve csak nagyon csekély mértékben tevődik össze gabonából. Ezenkívül omega zsírsavakat és csak természetes szénhidrátot célszerű tartalmaznia. Cukornak, mesterséges ízfokozóknak vagy szükségtelen töltelékanyagoknak semmi keresnivalójuk sincsen egy kutyatápban.

A pikárdiai juhászkutya tartása

Táplálkozási igényeivel szemben a tartásával szemben támasztott követelmények egész magasak. Egykori juhászkutyaként, aki naponta 40-100 km közötti távokat tett meg, családi kutyaként is sok mozgást és elfoglaltságot követel. A gazdi napi programjában célszerű sportos sétáknak, kocogásnak vagy kerékpártúráknak szerepelniük. Azonban a mozgás önmagában még nem elég – a pikárdiai juhászkutya szereti használni a kobakját is. Intelligenciajátékok, apportírozás vagy a kutyaiskola látogatása jó lehetőséget biztosít a kitartó és intelligens négylábú elfoglalására. Mindazonáltal ajánlott figyelembe vennie, hogy ez az eb elég önfejű és olyan gyakorlatoknál, amelyek számára értelmetlennek tűnnek, szívesen vált makacs üzemmódra.

Milyen követelmények elé állítja a pikárdiai juhászkutya gazdiját?

A pikárdiai juhászkutya tartásához és neveléséhez kifejezetten sok türelemre, valamint kitartás és higgadtság megfelelő keverékére van szükség. A túlzott szigor vagy az engedelmességre vonatkozó túl magas elvárások nem vezetnek sikerhez az önfejű és érzékeny négylábúnál. A legjobban olyan gazdi illik hozzá, aki már rendelkezik kutyatartási tapasztalattal, szeretetteljes következetességgel tud felé fordulni és elegendő időt tud rászánni. Ha ezenkívül még nagyon aktív, örömét leli a mozgásban és nagy kertes háza is van, akkor semmi nem állhat a pikárdiai juhászkutya és tartója közös boldogságának útjába.