Landseer

landseer kutya

Ez a kutyafajta nevét Edwin Landseer angol művésznek köszönheti, aki a 19. század egyik leghíresebb állatfestője volt. Számos festményén kifejezésre juttatta a szelíd természetű fekete-fehér landseer kutya óriások iránti lelkesedését.

Tulajdonságai

Ezen kutyák veleszületett víz iránti szenvedélyét hangsúlyozza Landseer 1856-ból származó „Megmentve“ („Saved“) című festménye is, amelyen egy fekete-fehér eb látható, aki egy gyermeket húzott ki a vízből, így mentve meg életét. Vízimádata és azon képessége, hogy önállóan cselekedjen a veszélyes helyzetekben, még ma is közkedvelt vízimentő kutyává teszi a fajtát. Azonban az emberközpontú négylábú családi kutyaként is nagy népszerűségnek örvend.

Nyugodt, higgadt természetével, bűbájos pillantásával és majdnem határtalannak mondható kedélyességével minden családtagot a „mancsa” köré csavar. A landseer rendkívüli megbízhatóságával és gazdái iránti hűségével kiemelkedik a több fajta közül. Barátságos, nyitott állatok és nagyfokú alkalmazkodó képességüknek köszönhetően mindenhol problémamentesen elfogadják őket. A család barátaival szemben nagyon jóindulatúak és szívélyesek. Általában megfelelő összeszoktatás után jól kijönnek más háziállatokkal is. Ahhoz, hogy ez a sok pozitív tulajdonság, amelyek természeténél fogva megvannak a landseerben, teljes mértékben kibontakozzon, családjához fűződő szoros kapcsolatra van szüksége az állatnak. Ezért a szeretetigényes, ragaszkodó kutyus nem alkalmas kennelben való tartásra. Ahhoz, hogy boldog legyen, szüksége van az emberek közelségére és az összetartozás érzésére.

Minden szívélyessége és higgadtsága ellenére biztos helyet igényel a családban. Munkakutyaként azt szeretné, ha dolgoztatnák és szívesen teszi magát hasznossá: pl. bevásárláskor segít a cipekedésben vagy otthon a játékok összegyűjtésében. Tehát nem kell mindig olyan komoly feladatokra gondolni, mint az életmentő vagy lavinakutyává való kiképzés, a banális tevékenységek is teljes mértékben tetszenek neki. A konzekvens és szeretetteljes neveléstől eltekintve nem igényel sok mindent, hogy elégedett legyen és mind testileg, mind szellemileg leterheljék. A napi sétákkal szemben sem támaszt nagy igényeket. Egy kényelmesen megtehető kör az erdőben vagy a mezőn elegendő számára. Az tölti el igazi boldogsággal, ha egy tó vagy patak közelében lehet, ahol a séta közben egy rövid fürdőt is vehet.

Noha a landseer kutya nagyon életrevaló és aktív kutya, kellemes és nyugodt házikutyának számít, akinek nem sok vadászösztöne van és csak nagyon ritkán ugat. Idegenekkel szemben inkább tartózkodónak, mint agresszívnak mondható. A veleszületett védelmi ösztöne miatt nagyon éber, azonban könnyen megmutatják barátságos és vidám arcukat, ha észlelik, hogy szívesen látott vendég érkezett a házhoz.

Könnyen vezethetősége és jókedélyű természete ellenére konzekvens nevelésre van szüksége, mint tulajdonképpen minden kutyának. Ez az intelligens négylábú hajlamos az önállóságra, ami nem biztos, hogy minden esetben örömmel tölti el a gazdit. Gyors felfogóképességének és az ember iránti erős kötődésének köszönhetően könnyen tanul és ideális kezdő kutyatartók számára is a legfontosabb szabályok betartása mellett.

A Landseer külső megjelenése

Mekkora egy landseer kutya ?

A landseer biztosan nem kap dicséretet „jó magasviselet“ miatt, külsőleg azonban igazi szépségnek mondható a fehér-fekete eb, aki biztosan sokak csodáló tekintetét magára vonja. A kanok 72-80 cm-es és a szukák 67-72 cm-es marmagasságukkal kétségtelenül a nagy testű kutyákhoz tartoznak, akik impozáns megjelenésükkel lenyűgözik az embereket. Míg a hímek tetemes 60-75 kg-ot nyomnak, addig a nőstények általában 50-55 kg súlyúak. Óriási termetük, hosszú szőrük és részben jókedélyű természetük ellenére sok mindennek mondhatók, csak nehézkes járásúnak nem – épp ellenkezőleg testük erőről és energiáról tanúskodik, amit a kanadai halászok munka- és vízikutyájaként ki is használtak.

Szőr színe

A landseer kutya fehér-fekete szőrszíne összetéveszthetetlen, ami jelentősen mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ez a fajta egyáltalán kifejlődött. Alapszíne fehér, elszórtan fekete foltok találhatók a törzsön és a faron. Nyakának, az előmellének, a hasának, a farkának és a lábainak fehérnek kell lennie. A fehér orr-részhez jellemzően nem túl széles, fehér folt társul a fekete fejen. A szintén fekete színű, háromszög alakú lelógó fülek közepes nagyságúak. Míg a fejen inkább rövid a szőr, addig a test többi részét hosszú és vastag bunda borítja.

A sűrű szőrzet ellenére annak tapintás különösen finom. Habár a szőrnek lehetőleg egyenesnek kellene lennie, a háton és a hátsó lábakon megengedett, ha enyhén hullámos. A fedőszőr alatt aljszőr található, ami nem olyan vastag, mint közvetlen rokonánál, a fekete újfundlandinál. Mindkét kutyafajta az „újfundlandi kutyákból“ származik, azonban fejük különbözik méghozzá abban, hogy a landseernél a valamivel hosszabb orr miatt a fej kevésbé tűnik masszívnak az újfundlandiéhoz képest. Ezenkívül a landseer kicsivel nagyobb és agilisebb is.

A Landseer külső története

Míg az újfundlandi gyökerei régre nyúlnak vissza, addig a landseer kutya története önállóan elismert kutyafajtaként viszonylag fiatal. Csak 1960-ban ismerte el az FCI (Fédération Cynologique Internationale) önálló fajtaként a landseert. Az FCI-n belül ma a 226-os számon tartják nyilván és a 2. csoportba (Pinscherek, schnauzerek - molosszerek - svájci hegyi- és pásztorkutyák), valamint a 2.2 szekcióba (hegyikutyák) sorolható.

Korábban a landseer az újfundlandi fajtához tartozott, akik az Atlanti-óceánban található kanadai Új-Fundland szigetéről kerültek Angliába. Az újfundlandi, aki a brit halászok köreiben a vízszeretete és rendkívüli munkakedve miatt gyorsan nevet szerzett, feltehetőleg az első európai halászok és a kanadai őslakosok kutyáinak keresztezéséből származik. Mivel akkoriban szokás volt, hogy az emberek magukkal viszik a kutyájukat a hajókon, a portugálok, baszkok és spanyolok (akik már a britek előtt meglátogatták az újfundlandi gazdag haltelepeket) nagy testű kutyái keveredtek az Újfundlandon honos ebekkel. Így valószínűleg az újfundlandinak, a landseernek és a pireneusi hegyikutyának közös ősei vannak.

Amikor a brit tengerészek magukkal vitték Angliába az impozáns vízikutyákat, gyorsan közkedveltté váltak. Különösen a nemesek és a nagypolgárok mutatkoztak szívesen a lenyűgöző óriásokkal. 1886-ban alapították meg a „Newfoundland Clubot“ Angliában, ahol a fehér-fekete, a fekete és a barna-vörös változatot is tenyésztették. A tenyésztés során egyre jobban visszaszorult a fehér-fekete színváltozat. A 19. század végén ezáltal majdnem teljesen feledésbe is merült ez a típus Angliában.

Az, hogy a landseert ma mégis külön fajtaként ismerik el, német és svájci kinológusoknak köszönhető. A századforduló környékén német és svájci tenyésztők hozták be az európai kontinensre azt még fennmaradt kevés tenyésztéshez használható egyedet, akikkel elkezdték a kizárólag fehér-fekete változat tenyésztését. A színváltozatra már elterjedt landseer kifejezést használták végül a fajta elnevezésére. Edwin Landseer, aki a művein is a fehér-fekete egyedeket részesítette előnyben, már a 19. század közepén elismertté vált állatfestményei által. Angliában ezzel egyidejűleg a fehér-fekete- újfundlandikat „Landseer dog“ jelzővel illették.

A landseer kutya fajta mellett, melyet 1960-ban ismert el az FCI, manapság léteznek fekete-fehér újfundlandik is. Mindazonáltal ők a fekete társaikkal szemben még most kisebbségben vannak.

Tenyésztése és egészsége

Még ha nagyon robusztus kutyafajtának is számít és szerencsére nem igazán jellemző a fajta képviselőinél a fajtaspecifikus betegségek előfordulása, azért ők is szenvedhetnek olyan betegségekben, amelyek elsősorban a nagy testű fajtákat érintik. Ehhez tartozik pl. a csípőízületi diszplázia és a porcbetegségek. Olykor szívbetegségeket és gyomorcsavarodást is diagnosztizálnak náluk. Szerencsére a megbetegedés kockázata csökkenthető: megfelelő tartás és elegendő testmozgás mellett mindenekelőtt a rendszeres állatorvosi vizsgálatok és a megfelelő táp is hozzájárul mindehhez. Az eledelt ajánlott több kis részletben odaadni, nem pedig egy nagy adagban. A landseer várható élettartama általában kb. 10 év.

Ezenkívül az állat egészségéhez a felelősségteljes tenyésztés is hozzájárul. Csak szigorú előírások betartásával tenyészthetők a landseerek, amelyek mind a tenyészállatokat, mind a tenyésztőket érintik. A tenyészállatok szigorú ellenőrzése és a kizárási folyamat alkalmazása már csökkentette a csípőízületi diszpláziára való hajlamot.

A tenyészállatok orvosi ellátása, az oltások és tesztek, valamint az anyaállat és a kölykök számára adott kiváló minőségű táp természetesen elég drága. Ezért a kb. 1000 eurós áruk gyakran éppenhogy fedezi a rájuk fordított költségeket. Az olyan ajánlatokkal, melyek jelentősen olcsóbbak, érdemes óvatosan bánni. Ugyanis az alacsony ár csak akkor biztosítható, ha figyelmen kívül hagyják a szigorú előírásokat. Elsősorban az állatok azok, akiknek szellemi és fizikai egészségük csorbításával kell megfizetniük ezért. Azonban gyakran a vevők számára is a „jó vásár” egekbe nyúló kiadásokat eredményez a későbbiekben, ugyanis ennek következménye általában az állatorvosnál vagy állatterapeutánál fizetett magas díjak.

A Landseer külső tartása és ápolása

Ha úgy dönt, hogy ilyen fajta kutyát szeretne vásárolni, akkor azt ajánljuk, hogy ne az árán spóroljon. Regisztrált, komoly tenyésztőt keressen fel, aki számára az eb jólléte előbbre való az üzletnél. Egy lelkiismeretes tenyésztő alaposan górcső alá veszi Önt is, azért meggyőződjön arról, hogy alkalmas-e egy landseer tartására. Valószínűleg azt fogja tanácsolni, hogy még egyszer gondolja át, hogy ilyen nagy termetű ebet vegyen magához, ha úgy látja, hogy nem minden feltétel adott optimális tartásához.

És mik az optimális feltételek? Először is biztosan az elegendő rendelkezésre álló helyet említenénk meg. Egy olyan nagy négylábúnak, mint a landseernek természetesen nagy térre van szüksége mind a házban, mind a kertben. Egy városi lakásban valószínűleg nem tud elég helyet biztosítani számára. Fontos a természetes környezet, mint pl. egy park, egy erdő vagy egy mező, ahol változatos napi sétákat lehet tenni és emellett a kert is, ahol gazdi és póráz nélkül is kitombolhatja magát kedvence. A napi sétának nem kell túl hosszúnak lennie ahhoz, hogy elégedett legyen landseere.

Ha egy patak vagy tó is található a közelben, akkor kutyusa biztosan legszívesebben majd úszni akar menni. Ha tényleg boldoggá szeretné tenni, gondoskodjon arról, hogy rendszeresen hódoljon víz iránti szeretetének. A víz mellett az is nagyon fontos, hogy a gazdái közelében lehessen. Ezért további alapvető feltétele a szelíd óriás tartásának egy család, ahol biztos helye van és azt érzi, hogy szeretik és szükség van rá. Ha mindezek mellett elegendő időt és pénzt (mivel egy ilyen nagy állat etetésének költsége nem elhanyagolható összeg) fordít rá, akkor nem állhat semmi a hosszú távú, boldog kutya-ember kapcsolat útjába. Alig találhat még egy olyan élőlényt, akiben a kedvesség, a hűség, a jó kedély és a megbízhatóság oly módon egyesül, mint a landseerben.

A leghasznosabb cikkeink

Tacskó

A tacskó ellenállhatatlan nézése már megolvasztotta jó pár állatbarát szívét. Tudjon meg cikkünkből mindent a kompakt személyiségű tacskóról, amely fajtát „dakszli” vagy „borzeb” névvel is illetnek.

Golden Retriever

A középméretű Golden Retriever (ejtsd: golden retriver) nagyon gyerekbarát és ezáltal ideális családi kutya: Emberközpontú és engedelmes, nagy a mozgásigénye, de bundája kevés ápolást kíván meg.

Németjuhász

A Német Juhászkutya (gyakran csak Németjuhász) a legelterjedtebb munkakutya a világon, de nagy tudásszomjának és emberközpontúságának köszönhetően családkutyának is tökéletes.