Bergamói juhászkutya

Az ősi, jó arányokkal rendelkező bergamói juhászkutya nemezes szőrével közepes termetű eb és azáltal emelkedik ki fajtársai közül, hogy különösen bensőséges kötődés fűzi az emberekhez.

A bergamói juhászkutya tulajdonságai

Az eredetileg az olasz Alpokban tenyésztett juhászkutya nagyon hűséges volt a nyájhoz és a pásztorokhoz egyaránt. Ez a bensőséges kötődés, megbízhatósága és jó természete még ma is kiemeli e a fajtát a többi közül és szeretetteljes és egyszerű családi kutyává teszi a gyerekszerető olasz ebet, aki szeret részt venni a család mindennapi életében. Élvezi a családtagokhoz fűződő szoros kapcsolatot, szereti a gyerekekkel való közös játékot és egyenesen kivirágzik szerettei társaságában. Ezzel szemben az egyedüllét nem igazán fekszik a családi kutyának.

Könnyen nevelhető a bergamói juhászkutya?

Emberközpontú lényének és intelligenciájának köszönhetően könnyen vezethető és nevelhető ebnek számít – jóllehet olykor azért megy a saját feje után. Egy bergamói juhászkutya semmi esetre sem hallgat vakon a gazdi utasításaira. Ennek oka nem a makacsság, hanem egyszerűen pragmatizmus: a gazdi parancsai mögött látnia kell az észszerűséget. Az önálló cselekvés és az a képesség, hogy a szituációnak megfelelően gondolkodjon, egyszerűen a vérében van, hiszen a kezdetekben gyakran egyedül kellett felelősséget vállalnia az egész nyájért. Ezért ajánlott ezen fajta képviselőinek bizonyos mértékű szabadságot biztosítani. Ehhez hozzátartozik az is, hogy sok mozgási lehetőség álljon a rendelkezésükre. Az egykori őrző-védő és munkakutya „dolgozni“ szeretne: a hosszú séták, a közös kerékpáros túrák és az olyan foglalkoztató játékok, melyek szellemileg is kihívást jelentenek, elengedhetetlenek ahhoz, hogy az intelligens természetimádót elégedetté tegye. 

Jó természetű, gyermekbarát és megbízható kutya

A testileg és szellemileg megfelelően leterhelt egyedek különösen nyugodtak és türelmesek, akik kifejezetten sokat adnak gazdáiknak. Elmondható, hogy nemcsak kiegyensúlyozott és folyamatosan jó kedélyű partnerek, hanem jó természetű babysitterek, valamint megbízható és figyelmes házőrzők is, akik mindig bátran és védelmezően állnak a gazdái oldalán.

A bergamói juhászkutya külső megjelenése

A bergamóinak mindenesetre nincs túl sok dolga házőrzőként – ami nemcsak igen szórványos elterjedése miatt van így, hanem lenyűgöző külsejében is rejlik. Többnyire elegendő egy ilyen erős kutya látványa is ahhoz, hogy a támadó vagy behatoló jobb belátásra térjen. A bergamói juhászkutya úgy fest kívülről, mint szülőhazája: vad és természetes. Kivételesen rusztikus bundája, amely megvédi az ebet az időjárás viszontagságaitól, merész és félelmet nem ismerő kifejezést kölcsönöz számára.

Hatalmas szőrtömeg

A hosszú, hullámos tincsek, melyekben összefűződnek, illetve összecsomósodnak az alj- és fedőszőrök, befedik a kutya testének hátsó felét, azonban soha nem ajánlott olyan hosszúnak lenniük, hogy korlátozzák az állatot mozgási szabadságában. Az elülső testrészeken, mint a fej, a vállak, valamint a farkán, dominál a durvább fedőszőr (kecskeszőr), melyet a nemezlapokkal ellentétben célszerű hetente kefélni. Ezek a juhászkutyák főként különböző szürkevariációkban fordulnak elő, azonban az egyszínű fekete, ezüst vagy őzborjú színű (vörösesbarna) egyedek is megengedettek fehér jegyekkel.

Hatalmas szőrtömege ellenére a közepes termetű juhászkutya soha nem hat túl nehézkesnek vagy kövérkésnek. Pont ellenkezőleg a bergamói különösen mozgékony, sportos termetű és jó arányokkal rendelkezik. A szukák 54-56 cm, a kanok pedig 58-60 cm marmagasságúak, súlyuk pedig 26 és 38 kg között mozog.

A bergamói juhászkutya története

Az eredetileg juhászkutyaként tenyésztett eb Olaszország legrégebbi kutyafajtái közé tartozik. Habár a mai napig nem sikerült megfejteni pontos származását, azt feltételezik, hogy ősei föníciai és római katonákkal kerültek az ázsiai térségből Olaszországba már kb. 2000 évvel ezelőtt. Az biztos, hogy a „Cane da Pastore Bergamasco“ (vagy egyszerűen „Cane delle Alpi“) a 16. századtól kezdve az olasz Alpokban honos, mint ahogy azt vándorjuhászok első írásos feljegyzései is bizonyítják. 

Milyen feladatai voltak eredetileg a bergamói juhászkutyának?

Az olasz pásztorok körében hamar nevet szerzett magának az eredeti személyiségű kutya kitűnő munkabuzgalmának és feltétel nélküli hűségének köszönhetően. A nyájat mezőről mezőre terelte és bátran megvédte mind az állatokat, mind az embereket a támadásoktól. Pozitív tulajdonságai és juhászkutyaként tett jó szolgálata ellenére az Alpokon túl sokáig ismeretlen maradt. Habár 1898-ban megfogalmazták a fajtára vonatkozó első standardot, az olasz kinológusok csak a 20. század közepén lettek rá igazán figyelmesek. 1959-ben ismerte el a Nemzetközi Kinológiai Szövetség (FCI) a bergamói fajtát juhász- és munkakutyaként, így nagyobb közönség előtt is ismertté vált.

A bergamói juhászkutya tenyésztése

Ez a különleges négylábú máig nagyon ritka fajtának számít. Sokáig csak a távoli Alpok pásztorai élvezhették társaságát és kizárólag saját alkalmazásra tenyésztették. Még ha időközben már majdnem mindegyik kontinensen található néhány fajtakedvelő, világszerte csak kb. 2000 bergamói juhászkutya él. Közülük csak 200-an alkalmasak tenyészállatnak.

Hosszú út és várakozási idő

Általában elég nehéz feladat megfelelő tenyésztőt találni a közelben ennél a ritka kutyafajtánál. Ha pedig tényleg beleszeretett a fajtába és biztos abban, hogy biztosítani tudja mozgás- és foglalkozásigényét, valamint intenzív szükségletét az emberi közelségre, akkor semmilyen út vagy várakozási idő nem lehet túl hosszú.

A bergamói juhászkutya egészsége

A bergamói juhászkutyával minden család csak „gazdagabb” lehet. Nemcsak jó természetével és életrevalóságával, hanem robusztusságával és vitalitásával megörvendezteti gazdáit. Ennél a fajtánál nem kell különösebben tartani a drága állatorvosi kiadásoktól. A 15 éves várható élettartam nem számít ritkaságnak – szerencsére megkímélték a divattenyésztéstől. Náluk csupán a csípőjükről kell röntgenfelvételt készíteni, nem úgy, mint más hasonló méretű kutyafajtáknál, akiknek sok egészségügyi teszten kell keresztül menniük ahhoz, hogy tenyészállatként alkalmazhassák őket.

Mennyi ápolásra van szüksége a bergamóinak?

Hasonlóan átlátható ennek a juhászkutyának az ápolása is. Annak érdekében, hogy jellemző nemezes bundája kialakuljon, a kölyök puha szőrét nem szabad kefélni. Kivételt képez a fejen, a vállaknál és a faroknál lévő szőrzet, mivel ezeknek a részeknek hetente egyszer érdemes kefével érintkezésbe kerülniük. Második életévükben nemezesedik be a fiatal ebek hosszabb szőre, amelynek során egymásba fonódik az alj- és fedőszőrzet. Végül pedig kialakul a nagy nemezlapok végleges, jellegzetes formája. Időnként ajánlott megrövidíteni s hosszú és enyhén hullámos nemezlapokat azért, hogy ne korlátozza őket mozgásszabadságukban.

Nem való tisztaságmániásoknak!

A nemezes szerkezetnek köszönhetően a bergamói alig hullajtja szőrét, mindazonáltal természetesen mindenféle szennyeződés fennakad benne. Egy hosszú őszi séta után elkoszolódott bergamóit nem egyszerű rendbe hozni – főleg akkor jelent sok munkát, ha megrázva magát a szennyeződés a szőnyegen és a kanapén landol.  Ezért tisztaságmániásoknak nem javasoljuk ezt a természetkedvelő fajtát. A napfény, az eső, a hideg vagy a szél sem kezdheti ki a robusztus ebet. Azt azért érdemes számításba venni, hogy a nemezlapok nem száradnak valami gyorsan. Egy esőben tett kirándulás során hamar átnedvesedik bundájuk, ami jellemző kutyaszagot eredményez.

A bergamói juhászkutya etetése

A kiegyensúlyozott étrend, amely minden fontos tápanyagot tartalmaz, a bergamói juhászkutya egészséges fejlődése szempontjából nagyon fontos, mint ahogy minden más kutyánál. Ez a kutyafajta alapvetően nem igazán mondható igényesnek. Ha nem tudja vagy nem akarja saját maga készíteni kedvence eledelét, problémamentesen elfogadja a kész tápot. Függetlenül attól, hogy száraz, nedves, a BARF (nyersetetés) étrend szerinti vagy saját készítésű eledelről van szó, fontos, hogy az összetétele megfelelő legyen és el kell látnia ebét minden olyan ásványi és tápanyaggal, amire szüksége van. Sok egyedi tényezőtől függ, hogy melyek ezek és milyen mennyiség ideális belőlük. Ezért a táp kiválasztásakor ajánlott figyelembe venni az eb korát, súlyát és aktivitási szintjét is. Egyébként sok bergamói gazdája előnyben részesíti a száraz eledelt, mivel nedves táp fogyasztása után igazi kihívás megtisztítani a bajuszszőrt.

A bergamói juhászkutya tartása

Míg a bergamói táplálkozásával és napi ápolásával kapcsolatban nem támaszt nagy igényeket, a testi és szellemi elfoglaltságot illetően azonban nem szabad alábecsülni. Családi kutyaként is arra vágyik a munkakutya, hogy „szükség“ legyen rá. Ezért a napi sétáknak nemcsak hosszúnak, hanem változatosnak is ajánlott lenniük. A kereső és apportírozó játékok, valamint kis mutatványok tanítása jó lehetőséget nyújtanak arra, hogy az intelligens eb használja a kobakját is. Ugyanígy lelkesnek mutatkozik a munkát és mozgást szerető négylábú a kutyasportokban is. Sok alternatíva közül lehet válogatni: kutyatánc (dogdancing), mantrailing, agility, vagy kísérő, nyomkereső, illetve mentőkutyának való kiképzés.

Mire van szüksége egy bergamói juhászkutyának ahhoz, hogy boldog legyen?

A testileg és szellemileg leterhelt eb nyugodt és kiegyensúlyozott oldalát mutatja a házban. Mindazonáltal egy kis lakás nem megfelelő lakhely a természetkedvelő számára. Jobb, ha egy olyan házzal rendelkezik, amelynek nagy, jól lekerített kertje van, ahol kitombolhatja magát rossz időben is.

Majd észre fogja venni, hogy sok helyre, időre és vitalitásra lesz szüksége ahhoz, hogy ezt az egyedi kutyát elégedetté tegye. Köszönetképpen egy hihetetlenül szeretetteljes és jó természetű kísérőt kap, aki mindent megtenne családjáért.