Bearded collie

A Bearded Collie, vagy másnéven Szakállas Collie kedvelői mind egyet értenek abban, hogy aki ezt a kutyafajtát nem ismeri, annak sürgősen meg kell vele ismerkednie! Aki pedig egyszer megtapasztalta, hogyan fut át a mezőn a bearded collie az óriási hullámzó bundájával, milyen túláradó energiája és kedvessége van, valamint mennyire figyelmes és éber, annak már nincs visszaút, végérvényesen beleszeret ebbe a fajtába.

Természete

A bearded collie nagyon eleven, aktív kutya, aki magabiztosan jár-kel. Nyilvánvaló temperamentumának ellenére agresszivitásnak semmi jelét nem mutatja. Épp ellenkezőleg, a bearded colli célja, hogy elnyerje gazdája tetszését. És habár az FCI standardjába nincs feltüntetve, ez a kutya nagyon alkalmazkodó és emberközpontú. Nagy lendülettel végez el minden gazdájától vagy az élettől kapott feladatot, persze anélkül, hogy természetes személyiségét palástolná. Vidám természete megingathatatlannak tűnik, játék közben gyakran még vidáman fel is kurjant.
A hangos, éles zajokat egyáltalán nem kedvelik és az ezekre különösen érzékeny állatok vihar esetében gyakran egy nyugodt sarokban gubbasztanak, amíg a vihar tovább nem áll. Ezen tulajdonságok miatt megbélyegezték a „remegő gyapjúfelhő” gúnynévvel, jogtalanul. Ugyan érzékeny, de nem túlzottan az és attól még, hogy egy nagyobb zajtól megijed, nem azt jelenti, hogy nyugtalanná válik vagy felborul a lelki egyensúlya. Sőt bearded collie a skót juhászkutya egyetlen olyan utódja, akinek eredeti feladata volt a marhacsordák terelése, őrzése és védelme. A fajta a mai napig megőrizte ezt a fajta éberséget. Ennek ellenére a beardik mindig nyugodtak és semmilyen reakciójukban nem mutatnak túlzott erősséget.

Még a saját nevelésükben is előfordul, hogy túl erőteljes, durva parancsokat figyelmen kívül hagynak. Nyugodt, lágy hanggal könnyebben célt érhet a nevelése. Hálája jeléül a bearded collie ma is rengeteg család vagy egyedülálló személy hű társa.

Megjelenése

A bearded collie (szakállas collie) nem csupán csak vidámságot, hanem egy kis koszt is csempész az otthonokba. A hosszú bundájában gyakran tapadnak meg a séták folyamán apró gallyak, levelek és homok is. Hála az egyenes, vedlő szőrének a beardie nem sokáig marad koszos. A homok és földdarabok maguktól is kipotyognak, a gallyakat és leveleket pedig kézzel vagy egy fésűvel is problémamentesen el tudja távolítani.
A hosszú –standard szerint egyenes vagy enyhén hullámos- fedőszőr alatt aljszőrzet rejtőzik. Az erős, bozontos szőrzet ellenére a bearded collie nem tűnik kövérnek. A hivatalos standard szerint a bundának dúsnak és elég hosszúnak kell lennie ahhoz elegendő védelmet nyújtson, másfelől viszont nem fedheti el a kutya természetes testalkatát. Az erős, sportos testfelépítésének a bundán keresztül is jól láthatónak kell lennie. Egykori juhászkutya révén a bearded collie slank, aktív kutya, hosszú lábakkal, aki mindennek tűnhet, de túlsúlyosnak biztos nem. A kanok marmagassága 53 és 56 cm között van, a szukáké pedig 51- 53 cm.

Míg az orrnyergen a szőr szinte ritkásnak hat, az arcon és az állon a hosszú szőr tipikus szakállat alkot. Ennek a jellegzetességnek köszönheti a fajta a nevét is: bearded collie, azaz szakállas collie, becenevén „Beardie”.
A bunda színét tekintve igencsak változatos. A születésnél a kölykök fekete-fehér, barna-fehér, kék vagy fawn-fehér színekben tündökölnek. A felnőtt kutyákat pedig palaszürke, vörös, őzszínű, fekete, kék színekben láthatunk, egyes esetekben a szürke, a barna és a a homokszínek árnyalataival. Egyes Beardie kutyáknak fehér foltjaik lehetnek az arcon, a fangnál, a mellkason, a lábakon és a tappancsokon vagy a farok végén.

Története

A bearded colliek eredetéről sajnos nem sokat tudunk. Valószínűleg a kelet-európai és ázsiai juhászkutyáktól származnak, akik már a 15. században az ott vásárolt bárányokkal és marhákkal jöhettek Európába. Skóciában a marhák terelésére és őrzésére tartották őket. Más juhászkutyákkal ellentétben a bearded collie (szakállas collie) a marhák őrzésére és megfigyelésére is alkalmasak voltak. Vadállatoktól és tolvajoktól védték meg a csordát úgy, hogy a pásztor teljes felelősséget a bearded collinak adta. Olyan is megesett, hogy Londonból a marhapiacról küldték haza Skóciába a kutyát egyedül a csordával.
Ezen kívül azonban nem sokat tudunk a kutya eredetéről. Ez azzal magyarázható, hogy a bearded colliek gazdái első sorban parasztok voltak, akik a hiányos taníttatás révén szinte semmilyen feljegyzést nem hagytak hátra a kutyákról. A 20. század elején a második világháború zavaros időszakában a fajta szinte teljesen szem elől tűnt. Csak 1944-ben egy véletlennek köszönhetően fedezték fel újra. Akkoriban rendelt meg egy bizonyos Mrs. G.O. Willison egy shetlandi juhászkutyát, amikor is a dobozból egy barna-fehér kölyökkutya mászott ki, amit a tenyésztő egy keveréknek gondolt. Négy hónappal később egy idős pásztor ismerte fel benne a bearded colliet. Mrs. Wilison annyira el volt ragadtatva új kutyája természetétől, hogy „újraélesztette” a fajtát. Fáradhatatlanul kutatta a brit pásztorok körében az igen ritka bearded colliet, hogy megkezdhesse a tenyésztését. Ezzel egy időben tenyésztő kollégáinak is mesélt a bearded colliról és meggyőzte őket arról, hogy szálljanak be a fajta tenyésztésébe.

A tenyésztése

Ma Németországban a Bearded Collie Club e.V. végzi a fajta tenyésztését. A BCCD az első olyan klub Németországban, amelyik kizárólag ezt a fajtát képviseli. A híres tenyésztők midnig továbbképzik magukat és újabb tenyésztőket is tanítanak. Szerencsére a BCCD legtöbb tenyésztője nem követi a modern bearded collie trendjét. Több kutyafajta tenyésztésénél kialakult hagyományok és a show-vonal. Ez a bearded collie esetében sem volt másként. Az úgynevezett Show Beardie kutyák a bearded colliet is egy mutatós, feltűnő kiállítási kutyává degradálták. Ezeknek a túltenyésztett állatoknak a szőre természetellenesen hosszú volt és a szőrtömeg súlyát megsínylették az állatok. Azzal, hogy a tenyésztés során a külsőségekre helyezték a hangsúlyt, a természete is megváltozott. A modern bearded collie kutyák túlzottan félősek és agresszívek voltak. Ma már a józaneszű tenyésztők újra a régi típus felé orientálódnak, így többé már nem a külsőségek állnak központban, hanem a karakteres, intelligens és sportos családi kutya képe.

Ápolása és tartása

A hagyományos típus középhosszú szőrét jóval egyszerűbb ápolni, mint a modern show-típus hosszú bundáját. Természetesen a középhosszú szőr is elég hosszú ahhoz, hogy könnyen koszolódjon. Szerencsére azonban nem hullajtják annyira szőrüket, mint akár egyes rövidszőrű fajták. Az egyenes, rendezett szőrzetnek hála elegendő hetente vagy kéthetente átfésülni a bundát.
Az aktív, életvidám kutya lefoglalása már annál nehezebb feladat. A bearded collie kutyák imádják a hosszas sétákat, amelyek alatt szabadon, korlátozás nélkül mozoghatnak. Ha gazdájuknak megvan a kellő érzékük a kutyaneveléshez, akkor a Beardiek szívesen tanulnak meg kisebb mutatványokat is és nagy örömüket lelik a kutyatáncban is.
Természetesen az Agility vagy a Treibball is nagy kedvence lehet. A sportos tevékenységek mellett a bearded collie az intelligens játékokat és gondolkodtató feladatokat is kedveli.
A bearded collie vagy szakállas collie kutyákat könnyű nevelni, de semmi esetre sem erővel, hanem konzekvenciával érhetjük el célunkat. Az, aki ilyen módon neveli kutyáját, egy hálás, életrevaló, kedves kutyát kap jutalmul. Szelíd természetének köszönhetően jól kijön más állatokkal, de a szemében mindig a gazdi lesz az első. Aki egyszer megtapasztalta, hogy milyenek a bearded collie-k, az soha sem fogja őket elfelejteni.

A bearded collie etetése

A kutya táplálékának nagy részben húsból kell állnia és az eledel kiválasztásánál vegye figyelembe az állat méretét, súlyát és korát. Fedezze fel óriási kutyaeledel kínálatunkat a zooplus-kutyashopjávan!