Tosa Inu

A Japánból származó tosa inu (ejtsd: tosza inu) nemcsak a világ egyik legritkább kutyafajtája, hanem az egész világon az utolsó kutyafajta is, mely kutyaviadalokon hivatalosan használt harci kutya. Az óriás molosszer a kitartás, bátorság és higgadtság mintaképe, s kizárólag erős és tapasztalt kezekbe való.

Jelleme

Legcsöndesebbek a legbátrabbak: a szamurájok ezen mondása megdöbbentően találó Japán legnagyobb kutyafajtáját illetően is. A tosza nyugodt, érzékeny kutya, fensőbbséges, már-már fejedelmi kisugárzással. Távolból teljesen pontosan megfigyeli, ami körülötte történik – anélkül, hogy idegesen vagy agresszívan reagálna. Ugyan ez az öntudatos óriás bátorságának és rettenthetetlenségének köszönhetően megbízható őrző kutya, mégis nyugalmat sugároz. A vad, hangos csaholás nem az ő formája.

Távolságtartás kéretik?

Az agresszív vagy hangos fellépésre nincs is szüksége a tosa inunak, hiszen erős-izmos alkata, mérete és súlya – egy felnőtt hím akár 90 kg-ot is nyomhat – éppen elegendő az elrettentésre. Vagyis ezért tulajdonképpen nem kell félnünk ettől a kutya-óriástól. Bár egyes országokban szerepel a veszélyes kutyafajták listáján, de alaptalanul egyáltalán nem agresszív vagy vérengző ez a japán harci kutya. A szükséges tiszteletet azonban meg kell adnunk neki, hiszen azt az udvarias távolságtartást, amit a tosza inu kinyilvánít, önmagával szemben is elvárja. Nem kedveli, ha kéretlenül hozzányúlnak, és rendkívül kényelmetlennek találja az idegenek érintéseit.

Dominanciára való hajlama ellenére extrém ragaszkodó

Amilyen visszafogott idegenekkel szemben, ugyanolyan mértékű ragaszkodást tanúsít családjával szemben. Még ha eredendően japán harci kutyának is tenyésztették, és ezáltal jó adag dominanciát és öntudatosságot hordoz, kifejezett családias érzés is van a birtokában. Aki családi kutyaként tart egy toszát, következetesen neveli és szocializálja, csodálkozni fog, milyen hűséges és érzékeny tud lenni ez a gyengéd óriás. Az övéi körében érzi magát a legjobban, s különösen a gyerekekkel való bánásmódjában mutatkozik extrém türelmesnek és szeretetteljesnek.

Harci kutya családi kutyaként?

Mindezek ellenére a tosza mégsem az a kifejezett családi kutya. Hiszen tipikus türelme és higgadtsága ellenére a tosa inunak megvan a saját akarta. Mindez figyelemre méltó öntudatával, büszkeségével és megrettenthetetlenségével párosulva olyan kutyává teszi, amely nem egykönnyen illeszkedik a mi társadalmi korlátainkhoz és igényeinkhez. Feltétlenül korai és átfogó szocializációra van szüksége, valamint folytonos és konzekvens nevelésre, hogy a mi modern hétköznapjainkban el tudjon igazodni. Aki elegendő tapasztalattal bír, hogy szembenézzen ezekkel a kihívásokkal, s aki fizikailag is helyt tud állni ezzel a nagy és nehéz japán óriással szemben, olyan elképesztően hűséges társra lelhet a toszában, amely egész életében feltétel nélkül családja oldalán áll.

Megjelenése

A FCI (Fédération Cynologique Internationale) keretein belül a tosza 260-as szabványszámon a dogfélék közé besorolt. 60-70 cm-es marmagasságával és 50-70 kg-os súlyával olyan hatalmas és izmos kutya, amely meglehetősen nagy erőt követel meg tartójától is.

Szőrzete és színe

Aláhúzandó a tosza büszke és elegáns tartásának köszönhető impozáns megjelenés. Rövid szőréből adódóan pompásan érvényesül erős teste. Szőrzetének színe lehet vörös, fekete, falb (világos sárgás-barna), őszibarack vagy csíkos, de a meleg, erős vöröses színezet a leggyakoribb. Diszkrét fehér foltok a mellkason vagy a lábakon elfogadottak.

Története

Más, Japánból származó ismert kutyafajtákkal ellentétben – mint pl. az akita Inu, kishu, hokaido vagy shikoku ken, a tosa inu nem natív kutyafajta, mert nyugati kutyákkal való keresztezés útján jött létre. A XIX.- század közepétől, amikor is a szamuráj harcosok korszaka véget ért, és Japán hosszú ideig tartó elszigeteltségi politika után meghirdette a modern időket, egyre több külföldi érkezett az országba, s ilyen módon új kutyafajták is kerültek Japánba. A hazai kutyákkal ellentétben ezek a fajták gyakran nagyobbak, harcosabb kedvűek és állhatatosabbak voltak. Ezeket a tulajdonságokat az akkoriban Japánban virágkorukat élő kutyaviadalok révén rendkívüli módon nagyra tartották.

Keresztezési próbálkozások nyugati kutyafajtákkal

Egy, a japán kutyaviadalokra szánt hazai és jól átgondoltan kialakított kutya kifejlesztésére 1872-ben először egy shikoku kent kereszteztek egy bulldoggal. Ezt további keresztezések követték – mégpedig masztiff -fal (1874) és német rövidszőrű kutyával (1876). Vélhetően angol bullterrierek és bernáthegyik is részt vállaltak a tosza-fajta kialakulásában.

Ugyan a tenyésztés célja egyértelmű volt: ideális harci kutyát akartak kitenyészteni, azonban ebben az időben meg nem folyt tervszerű tenyésztés. Csak a XX. század 20-as éveiben kezdtek a tosa inu kitenyésztéséhez célzottan nyugati kutyákat Japánba importálni. Ezen professzionális tenyésztési fáradozások egyik első sikereként jelölhető meg, amikor 1924-ben német dogok bekeresztezése történt meg. Japán az 50-es években erre a célra bordói dogokat is bevitt az országba, bár ezen fajta befolyása a tosza tenyészetre nem igazolható.

Kutyaviadalokon történő szerepeltetésük

A tosza inu az egyetlen kutyafajta a világon, amelyet csakis kutyaviadalokon való részvételre tenyésztettek, s amelyet Japánban a mai napig hivatalosan használnak viadalokra. Bár meg kell jegyeznünk, hogy a japán kutyaviadalt, melynek gyökerei a XIV. századba nyúlnak vissza, össze sem lehet hasonlítania azokkal hajdani brutális és véres viadalokkal. Utóbbiak a XVIII. században főleg Angliában találtak lelkes publikumra, s manapság teljes joggal betiltottak. Ezzel szemben a japán küzdelmekben a kutyák inkább amolyan szumó-birkózók voltak, s ellenfelüket csakis lábaikkal és testükkel teríthették le. Az olyan agresszív magatartást, mint a morgás vagy harapás már akkoriban is kizárással büntették. Japánban a mai napig is ezeket a különleges rítusokat és cselekményeket követik.

Sumo-inu, tosza inu harci kutya vagy japán masztiff

Az FCI először 1964-ben ismerte el az újonnan kifejlesztett kutyafajtát, azonban az akkor megfogalmazott szabvány néhány pontban eltért a „Japan Kennel Klub“ szabványától. Míg a japán szabványban főként azokat a jellembeli sajátosságokat definiálják, amelyek a toszát harci kutya mivoltra predesztinálják. Az FCI jobban belemegy a részletekbe, s a harcra való alkalmasság mellett optikai szempontokat is figyelembe vesz. Egyébként a tosa inu fajtanevet – ami “toszai kutyát” jelent lefordítva -, a japán Tosa-han hűbérségből vette át a fajta; ez annak a területnek a neve, ahol az első tenyészkísérletek folytak. De a fajta “japán masztiff” vagy “tosza harci kutya” néven is ismert.

A tosza-tenyészet napjainkban

Hazájában, Japánban részben még mindig kutyaviadalokhoz használják a toszát. Ezzel ellentétben a világ többi részében, a japán kutyaviadalok hagyományától távol, főként őrző kutyaként és olykor családi kutyaként tartják. Európában igen csekélyek annak az esélyei, hogy egy tosa inuval találkozzunk, hiszen a japán masztiff a világ legritkább kutyafajtái közé tartozik. Ennek megfelelően a saját tenyészet felépítésének esélyei Európában igen csekélyek, hiszen a tenyészállatok száma elenyészően kicsi. Mindezt nehezíti, hogy a tosa inu sok európai országban szerepel a veszélyes kutyák listáján. Németországban, Franciaországban és Lichtensteinben a fajta bevitele és tartása részben csak szigorú szabályok alapján lehetséges. Dániában, Írországban és a svájci Wallisban bevitele és tenyésztése teljesen tiltott.

A tosa inu vásárlása és tartása

Ezért ha egy tosza inu beszerzésén töri a fejét, először is már jó előre meg kell ismerkednie az országában érvényes szabályozással. Emellett azt is át kell gondolnia, hogy egy tosa inuval nem mindenütt tudja együtt tölteni a szabadságát. S még ha mindez nem is okozna gondot Önnek, egy tosza megvételét alaposan meg kell fontolnia. Bár ez alapvetően bármely kutyafajta vásárlására érvényes, ezen kutyafajta esetében sokkal hangsúlyosabban merül fel ez a kérdés.

Alkalmas vagyok egy tosza inu tartására?

Ezt a kérdést ténylegesen csak nagyon kevesen tudják egyértelmű “igen”-nel megválaszolni. Hiszen egy tosa inu tartása szó szerint nehéz feladat. Ez a kutya már csak méreténél és súlyánál fogva is sportos és erős emberek kezei közé való, akik fizikailag képesek “megtartani” ezt a kolosszust. Egy toszának kellő szabadban való mozgásra van szükségre, s egyértelműen nem városi lakásba való kutya. Séták során a legjobb végig pórázon vezetni ezt a dominanciára hajlamos kutyát, hiszen a többi kutyával – főként hímekkel – való találkozás nem mindig zajlik problémamentesen. Így azután gyerekek és törékenyebb emberek sohasem lehetnek magukban úton egy toszával.

Nevelése és szocializálása

Még ha Ön fizikailag képes is az olykor 90 kg-os molosszere megfékezésére, feltétlenül kívánatos egy tosza intenzív szocializációja és konzekvens nevelése. Csakis ebben az esetben tudja kezdetektől fogva kezelni és kézben tartani az állat pl. más hím kutyákkal szemben mutatott macsó megnyilvánulásait. A kutyának már kölyökkorában sok más kutyával kapcsolatba kell kerülnie, s meg kell tanulnia, hogy nem éri meg domináns módon viselkednie. Egy kölyökiskola, majd azt követően egy kutyaiskola látogatása nagyon javasolt. A toszával való harmonikus együttélés érdekében jó lehetőség a kísérő kutya vizsga letétele is.

Ápolása és egészsége

Ellentétben a neveléssel, ami ennél az öntudatos, de egyúttal érzékeny kutyafajtánál csakis sok know how-val, következetességgel és beleérző-képességgel sikerülhet, a tosza ápolása igen csekély igényt támaszt. Rövid, szorosan testéhez simuló szőrzetének abszolút elegendő egy kis rendszeres kikefélés. A tosza egészsége alapvetően nagyon robusztus. Még csak nem is ismertek fajtatipikus betegségei. Ahogyan minden más nagy testű fajtánál, a toszánál is gondot okozhat a csípőízületi diszplázia.

Főleg a növekedés fázisában ügyelni kell arra, hogy fizikailag ne érje túlzott terhelés a kutyát. Ebben az időszakban tabuként kezelendő a hosszú közös joggingolás vagy a gyakori lépcsőmászás. Ezenkívül az is fontos, hogy a kutyának puha takarója ill. puha fekhelye legyen, mert a kemény padlózaton való huzamosabb fekvéstől könnyen alakulnak ki bőrkeményedések teste bizonyos felületein.

A tosa inu táplálása

A csípőízületi diszplázia elkerülése érdekében a kutya tartójának mindig oda kell figyelnie a megfelelő kutyaeledelre is. Míg a kölyköknek még energiadús tápra van szükségük, addig kb. 6. hónapos kortól a túl gyors növekedés elkerülése érdekében egyre inkább csökkenteni kell az eledel energiasűrűségét. Hiszen ha a kutyák túl gyorsan növekednek, s csontjaik nem tudnak lépést tartani a gyors izomgyarapodással, és könnyebben fordulnak elő olyan ízületi problémák, mint a csípő- vagy könyökízületi diszplázia.

Szükséges speciális kutyatápot adni a tosza inunak?

Ezenkívül a tosza inu semmi különös igényt nem támaszt táplálékát illetően. Egyformán szereti a húst és a halat, akár nyersen, akár megfőzve, akár száraz-, akár nedveseledel formájában. Azt azonban bele kell kalkulálnia a kutya tartójának, hogy a toszára gyorsan le tud rakódni egy kis zsír. Főleg ha az állat elődei között már voltak túlsúlyos példányok, különösen ügyelni kell a helyes eledelmennyiségre, s le kell mondani az étkezések közötti finomságokról.

Annak meghatározására, hogy mi és mennyi kerüljön a tosza etetőtáljába, javasolt egy állatorvossal vagy táplálkozási tanácsadóval folytatott beszélgetés. Hiszen nemcsak az eledel mennyisége, hanem annak alkotóelemei és összetétele, az abban lévő ásványi anyagok mennyisége is nagy mértékben függ az adott állat rendkívül egyedi adottságaitól, olyan kritériumoktól, mint pl. a kor, súly, aktivitási fok és a tartási körülmények. “Normál” tartási feltételek között egy kifejlett, átlagos mozgásmennyiséget produkáló tosa inu hímnek mintegy 1,5 – 2 kg húsra és 500 g zöldségre van szüksége naponta.

Mire kell még odafigyelni?

Nagyon fontos, hogy a kutyának mindig álljon rendelkezésére friss ivóvíz. Mivel a tosza ajkai túl nagyok, a kutya sokat nyáladzik, s főleg evés közben hosszú nyálcsíkok lógnak ki a szájából. A vizes tálját naponta többször ki kell öblíteni, mert különben könnyen helyet kaphatnak ott különféle baktériumok.

Jó választás számomra a tosa inu?

Aki már sok tapasztalatot gyűjtött a nagy és öntudatos kutyákkal való bánásmódban, úgy fizikailag, mint lelkileg bízik önmagában, hogy meg tud birkózni egy ilyen büszke és elbűvölő kutya tartásával. No meg nem utolsó sorban rendelkezik azzal a nem kevéske pénzzel is, ami egy ilyen nagy állat tartásához szükségeltetik. A tosza inu harci kutyával minden bizonnyal olyan megbízható és rendkívül impozáns védelmezőt tudhat az oldalán, mely hatalmas mérete ellenére inkább feltűnésmentesen viselkedik. Amolyan “halk hangú” kutya, csak igen ritkán lehet kibillenteni a nyugalmából, s érzékeny a számára fontos emberek hangulataira. Semmiképp nem alkalmas viszont a tosza olyan gyenge emberek számára, akik csak önbizalmuk, csorbát szenvedett tekintélyük növelésére szeretnék használni a büszke toszát.