Kaukázusi juhászkutya

kaukázusi juhászkutya, kaukázusi medveölő kutya, kaukázusi kutya, kaukázusi juhász

A nyáj védelme és a ház, illetve udvar őrzése nagyon mélyen gyökerezik a kaukázusi medveölő juhász kutya a természetében. Impozáns méretével és hatalmas erejével kombinálva ez a védelmi ösztön veszélyes is lehet. Ezért a kaukázusi juhászkutya kizárólag tapasztalt kutyaspecialisták kezébe való.

A kaukázusi juhászkutya jellemzői

Ez a Kaukázusból származó impozáns fajtakutya nem szűkölködik önbizalom terén. A kaukázusi juhász, más néven kaukázusi farkasölő kutya, nagyon jól boldogul egyedül. Az egykori Szovjetunióban eredetileg juhászkutyaként alkalmazott eb hozzá van szokva, hogy napokig kint éljen a szabadban nyájával és egyedül őrizze tagjait. Nem fog ki rajta a hideg, a szél vagy az eső sem, és az önálló, erős kaukázusit a nyájat megtámadó farkasokkal vagy medvékkel folytatott harc sem rettenti meg.

A kaukázusi juhászkutya nevelése

Nem csoda, hogy ennek a kutyának nehezére esik, hogy gazdájának alárendelje magát. Még családi kutyaként is megőrzi függetlenségét és időről időre érezteti gazdáival, hogy nem feltétlenül van rájuk szüksége. Olyan fajtákkal ellentétben, mint például a border collie, a labrador retriever vagy a boxer, akik természetükből adódóan igazi „will to please” karakterek, a kaukázusi medveölő kutya nem akar mindenáron a gazdája kedvére tenni. Ennek megfelelően sok következetességre, empátiára, időre és türelemre van szükség ennek az autonóm négylábúnak a neveléséhez Szinte magától értetődő, hogy egy ilyen kutya csak tapasztalt kutyabarátok kezébe való.

A kaukázusi juhász családi ebként?

Hozzáértő irányítással és fajtának megfelelő tartással hihetetlenül lojális partnerré és megbízható házőrző kutyává nevelhető. Ha a kezdetektől sikerül integrálni a családba és ott olyan fix szerepet kap, ami megfelel a természetének, akkor az impozáns kaukázusi farkasölő kutya nagyon kiegyensúlyozottnak, ragaszkodónak és érzékenynek bizonyul anélkül, hogy bármikor túlságosan tolakodó lenne. Még a családban lévő gyerekekkel is jól kijön korai szocializációval és következetes utasításokkal. Ezzel szemben más kutyákkal vagy macskákkal nem igazán érti meg magát a domináns kaukázusi medveölő kutya.

A kaukázusi juhászkutya kiképzése

Amennyire nyugodtan és szeretetteljesen viselkedik a kaukázusi farkasölő családja körében, annyira bizalmatlan és elutasító az idegenekkel szemben. Aki kéretlenül behatol a területére, az igazán rettenthetetlen és harcra kész házőrző kutyával találja magát szemben, akinek családja védelme áll mindenek felett. Veleszületett területvédő magatartását és természetes védelmi ösztönét nem szabad alábecsülni és semmiképpen nem ajánlott ezek további erősítésére, pl. őrző-védő kiképzés formájában. Ennek ugyanis kontrollálhatatlan következményei lehetnek a masszív testfelépítésű kutyánál. Azért, hogy a kutya ne jelentsen veszélyt a szomszédok és idegenek számára, elengedhetetlen a kert stabil és biztonságos körbekerítése. Ezenkívül sok esetben egy kísérőkutya kiképzés is hasznos lehet ember és eb harmonikus együttélése szempontjából.

Külső megjelenése

A legtöbb betörő számára már a medveszerű kutya megpillantása is elrettentő lehet. Egy felnőtt kan marmagassága 75 cm is lehet és 75 kg-ot vagy akár többet is nyomhat. A szukák általában egy picit kisebbek és könnyebbek, mint hím fajtársaik, azonban még ők is elég impozáns látványt nyújtanak 68-72 cm-es marmagasságukkal és 45-60 kg-ot súlyukkal.

Megkülönböztetés származási régió szerint

Habár a jelenlegi standard már nem tartalmaz alkategóriákat, még ma is alapvetően két típus különböztethető meg. A származási régió szerint sztyeppi és hegyvidéki kaukázusi medveölő kutyáról beszélhetünk:

  • Sztyeppi kaukázusi juhászkutya: ezek a típusú ebek inkább hosszú lábúak, könnyebbek és többnyire rövidszőrűek
  • Hegyvidéki kaukázusi juhász: ennek a típusnak a képviselői inkább szögletes testfelépítésűek, zömökebbek és erősebbek, mint sztyeppi társaik.

Az Oroszország által patronált FCI fajtastandard ezt a két típust foglalja magába és a méretre, illetve termetre vonatkozó követelményeket elég nagyvonalúan fogalmazták meg. A szőrzet hosszára sem vonatkozik semmilyen korlátozás. Így a rövid és hosszú szőrű kutyák, valamint a kettő keveréke is megengedett. Ebből kifolyólag a következő három lehetséges szőrváltozat fordulhat elő:

  • Hosszú szőrű típus: a hosszú szőrű kaukázusi medveölő kutya nyakán sörényt, az ülőgumóknál pedig gatyát visel. A faroknál is sok szőr található, ami teljesen elfedi azt.
  • Rövid szőrű típus: a rövid szőrű kaukázusi, mivel elsősorban a sztyeppéken fordul elő, viszonylag rövid fedőszőrrel rendelkezik, ami habár nagyon sűrű, azonban nem képez sörényt vagy más „szőralakzatot”.
  • Átmeneti változat: a középhosszú szőrű típus a rövid és a hosszú szőrű változatok keveréke. A hosszú szőrűhöz hasonlóan hosszabb a fedőszőr, azonban a sörény és más szőralakzatok hiányoznak, mint a rövid szőrűeknél. Ez a változat fordul elő a leggyakrabban a mai tenyésztés során.

Mindhárom típusnál a szőr sima és durva, ami vastag aljszőrzettel társul. Az aljszőrzetnek világosabb árnyalatúnak kell lennie, mint a fedőszőrnek. Különböző szürke, többnyire a világostól a rozsdaszínig terjedő árnyalatokban fordulhat elő. Azonban a szalmasárga, a fehér és a földszínű egyedek is megengedettek, mint ahogy a csíkos, a foltos és a márványozott kombinációk is. Ugyanakkor a fekete vagy fekete-foltos típusokat hibának tekinti a standard.

Története

A színváltozatok sokfélesége és a testfelépítésre, illetve termetre vonatkozó különféle formai jegyek egyáltalán nem meglepőek, ha azt a hatalmas területet vesszük alapul, ahonnan a fajta származik. A kaukázusi farkasölő elterjedési területe az egykori Szovjetunió területétől az iráni és török határig nyúlik. A Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között elterülő kaukázusi régióban lelhető fel a leggyakrabban. Míg Európa nyugati részén és Amerikában még ma is nagyon ritka fajtának számít, addig Örményországban, Azerbajdzsánban, Dagesztánban és Észak-Kaukázusban széles körben elterjedt.

A kaukázusi juhászkutya már több, mint 600 éve létezik

A kaukázusi medveölő kutya egy nagyon régi kutyafajta, aki bizonyíthatóan több mint 600 éve szolgálja a pásztorokat a nyáj őrzésével. Azóta megbízhatóan és rettenthetetlenül vigyázta a nyájat és megvédte a ragadozó állatoktól, mint például farkasoktól és medvéktől, valamint kétlábú tolvajoktól. Katonai őrző-védő kutyaként a 20. század közepén utat tört magának az egykori NDK-ba és a keleti blokk más országaiba. Innen terjedt el végül más európai országokba és az Egyesült Államokba is. Az első fajtastandard Oroszország patronálásával született meg. Az FCI 1984-ben ismerte el hivatalosan a kaukázusi juhász kutyát.

A kaukázusi juhász betegségei és tenyésztése

A kaukázusi farkasölő kutya tenyésztése hazáján kívül még gyerekcipőben jár. Ennek ellenére a medveszerű kutya mára olyan állandó rajongói körre tett szert, melynek tagjai annak szentelték magukat, hogy sok szeretettel és szakértelemmel fenntartsák ezt a lenyűgöző fajtát. Az erős jellem és a külső fajtajegyek figyelembevétele mellett a tenyésztési törekvések középpontjában elsősorban az egészség áll. Habár alapvetően a fajta nagyon robusztusnak és egészségesnek mondható, ennél az ebnél jelentkezhetnek ízületi problémák (csípő- és könyökízületi diszplázia, térdproblémák), mint ahogy más nagytestű fajtáknál. Aki egy ilyen kölyök vásárlása iránt érdeklődik, annak ajánlott ügyelnie a géntesztek megfelelő vizsgálati eredményeire. Ezenkívül célszerű olyan helyről választani kis négylábút, ahol az anya- és apakutya mentes az olyan örökletes szembetegségektől, mint az ektrópium (szemhéjak kifelé fordulása) és az entrópium (szemhéjak befelé fordulása).

Kaukázusi juhászkutya vásárlása

Aki úgy dönt, hogy egy ilyen különleges juhászkutyát szeretne magához venni, az feltehetőleg jól átgondolta a dolgot. Ugyanis a kaukázusi medveölő kutya nem egyszerű kutya és csak bizonyos feltételekkel alkalmas családi kutyának. Aki alaposan tanulmányozta a szakirodalmat a fajtával kapcsolatban és még mindig azon a véleményen van, hogy ilyen ebet szeretne otthonában tartani, annak valószínűleg fel kell készülnie arra, hogy nem lesz könnyű megfelelő tenyésztőt és kölyköt találnia. Azonban nemcsak a tenyésztőhelyhez vezető, gyakran hosszú út vagy a végeláthatatlannak tűnő várólisták jelentenek kihívást. Nem ritkán a tenyésztők is próbára teszik a leendő gazdikat és pontosan ellenőrzik, hogy az illető alkalmas-e a kutyakölyök számára.

Tehát nemcsak Önnek és családjának, hanem a tenyésztőnek is meg kell győződnie arról, hogy minden követelménynek megfelel-e, mint leendő gazdi. Ne vegye támadásnak, ha a szakember a lakókörnyezetére, a munkájára, a hobbijaira, a szomszédokra és barátokra vonatkozó kérdéseket tesz fel Önnek. Ezek azt a célt szolgálják, hogy a tenyésztő jobban megismerje Önt és fel tudja mérni, hogy valóban illik-e Önhöz ez a juhászkutya. Ne legyen csalódott, ha végül inkább lebeszéli egy kaukázusi kölyök vásárlásáról. A kaukázusi juhász csak szakértő kezekbe való, mivel ellenkező esetben kontrollálatlan veszélyt jelenthet Ön és környezete számára.

Etetése

Aki legyőzte a fent említett „akadályokat” és tényleg egy kaukázusi farkasölő gazdája lesz, annak a korai szocializáció és a következetes nevelés mellett a megfelelő tápot is meg kell találnia. Hiszen a kiegyensúlyozott étrend is nagymértékben hozzájárul négylábúja egészségéhez. De melyik eledel a megfelelő egy ilyen nagy kutyának, mint a kaukázusi farkasölő?

Először is érdemes tudni, hogy a kaukázusi juhász kevesebbet eszik, mint ahogy azt méretéből és súlyából adódóan feltételeznénk. Ennek a juhászkutyának, aki hozzászokott a sivár élethez a zord éghajlatú Kaukázusban, nincs szüksége sokra – két evés nélküli nap látszólag meg sem kottyan neki.

Mennyit eszik a kaukázusi juhászkutya?

Ennek ellenére ajánlott ügyelni a fix etetési időpontokra és a felnőtt kutya tálját naponta megtölteni friss hússal, kevéske zöldséggel, gyümölccsel vagy rizzsel. Időnként némi türelemre van szükség ahhoz, hogy a kaukázusit evésre bírja a gazdi – ne legyen csalódott, ha nagyon válogatós és egy jónak vélt finomságot csak úgy kiköp. Próbálja ki, mi ízlik a legjobban kedvencének: saját kezűleg főzött étek, a nyers étrend (BARF) vagy a kész száraz, illetve nedves eledelek?

Természetesen az is egy megoldás lehet, ha ezen táplálkozási módszerek keverékét alkalmazza – mindenesetre fontos, hogy ne terhelje túl négylábú társát. Mindig lassan vezessen be egy új tápot és hagyjon időt arra, hogy megszokhassa. A folyamatos tápváltás megzavarja a kutyát és negatív következményei lehetnek az emésztésre. Ha talált egy olyan eledelt, ami ízlik kaukázusi juhászkutyájának, akkor maradjon annál. Végeredményben a táp tartalma sokkal fontosabb, mint a formája. Figyeljen arra, hogy kutyusa a táplálékon keresztül megkapjon minden fontos tápanyagot, amire kora és fizikai állapota szerint szüksége van. Tehát sokkal inkább a helyes összetételre ajánlott hangsúlyt fektetni, mint a mennyiségre.

Ápolása

Az, hogy kaukázusi juhászkutyájának mennyi ápolásra van szüksége, nem utolsósorban a szőre hosszától függ. A hosszabb szőrrel rendelkező egyedek természetesen kicsit intenzívebb szőrápolást igényelnek rövid szőrű társaikkal szemben. Alapvetően maga az ápolás – a neveléshez viszonyítva – viszonylag kevés időt vesz igénybe. Általában elegendő, ha hetente kétszer alaposan átkeféli kutyusa bundáját, hogy eltávolítsa az elhalt szőrszálakat és a szennyeződéseket. Ezenkívül a karmokat rendszeresen le kell vágni, valamint a füleket és a fogakat tisztítani és ellenőrizni. A kaukázusi eb makacssága nem ritkán problémát okoz az ápolás végrehajtásakor. Ezért már kölyökkorban hozzá kell szoktatni a rendszeres ápoláshoz és megtanítani neki, hogy ez alatt az idő alatt nyugodt maradjon.

Készen áll a kaukázusi juhászkutyára?

Készen áll arra, hogy legalább 2 méter magas kerítést húzzon a kert köré? Szeretne ezáltal elszigetelődni a szomszédoktól? Fel szeretne ébredni az éjszaka közepén a hangos, erőteljes ugatástól, mert egy ember vagy éppen csak egy sün elsétált a kerítés mellett? Ha ezekre a kérdésekre nem egyértelmű „igennel” válaszolt, akkor talán nem a kaukázusi juhászkutya a megfelelő eb az Ön számára. Talán túlzásnak hangzik, azonban tény, hogy ez a kutya nem olyan háziállat, akit a kutyabarátok csak úgy bevisznek a házba. Sok bátorságra, tudásra és erős jellemre van szükség ahhoz, hogy ilyen lenyűgöző kutyaszemélyiséget tartson és neveljen az ember.

Még ha a kaukázusi kölyök olyan édesnek is tűnik, hamarosan tekintélyes méretűre nő és erőfölényben lesz Önnel szemben. A jövőben a szomszédok vagy barátok nem léphetnek csak úgy a kertbe, mivel a jól szocializált és nevelt kaukázusi ebek egész életükben bizalmatlanok az idegenekkel szemben. Nem szereti, ha idegen hozzányúlnak, ezért még a barátok sem simogathatják meg őket csak úgy. A fajta képviselői nem olyan könnyen illeszthetők be a mindennapi életbe és nem lehet őket problémamentesen akárhova magunkkal vinni. Készen kell állnia arra, hogy a kutyusa miatt meg kell változtatnia egy s mást az életében. Aki teljesen el tudja fogadni a juhász lényét, szabadságot és olyan feladatokat biztosít számára, ami a természetéhez illik, és szeretetteljes következetességgel, valamint magabiztosággal közelít felé, csak az leli majd sok évig örömét ebben a juhászkutyában és megbízható négylábú partnerre tehet szert.

A leghasznosabb cikkeink

Tacskó

A tacskó ellenállhatatlan nézése már megolvasztotta jó pár állatbarát szívét. Tudjon meg cikkünkből mindent a kompakt személyiségű tacskóról, amely fajtát „dakszli” vagy „borzeb” névvel is illetnek.

Golden Retriever

A középméretű Golden Retriever (ejtsd: golden retriver) nagyon gyerekbarát és ezáltal ideális családi kutya: Emberközpontú és engedelmes, nagy a mozgásigénye, de bundája kevés ápolást kíván meg.

Németjuhász

A Német Juhászkutya (gyakran csak Németjuhász) a legelterjedtebb munkakutya a világon, de nagy tudásszomjának és emberközpontúságának köszönhetően családkutyának is tökéletes.