Appenzelli havasi kutya

Az appenzelli havasi kutya vagy pásztorkutya nem való otthonülőknek: az appenzelli vidékről származó fajta, akit házőrző és pásztorkutyaként tenyésztettek ki, igazi energiabomba. Egy sportos gazdinál, aki elegendő mozgást biztosít kedvence számára, az ugatni szerető négylábú természetjáró jól érzi magát a családi kutya szerepében is.

Az appenzelli havasi kutya tulajdonságai

Az appenzelli kutya számára nem jelent problémát egy 200 állatból álló nyájat vagy csordát összeterelni egy nagy területen. Fürge, kitartó és legszívesebben mindig mozgásban van. Az appenzelli pásztorkutyát nem igazán lehet úgy látni, hogy négy lábát kinyújtja és lustán elterül a földön. A svájci parasztok és pásztorok számára eredetileg kizárólag munkakutyaként tenyésztett fajta természetéből adódóan figyelemre méltó munkakedvvel bír. Elfoglaltság iránti vágya, kitartása és tanulékonysága nemcsak őrző- és terelési feladatokra predesztinálja, hanem mindez sokoldalúan alkalmazható munkakutyává is teszi. Továbbá ez a fajta kiválóan alkalmas lavina-, sebesültkereső és vakvezető kutyának is.

Csalhatatlan őrző ösztöne, hűsége és bátorsága lehetővé teszi, hogy értékes őrző-védő kutyaként is tartsák. Az alapos megfigyelő a ház és az udvar megbízható őrzője, aki hangos ugatással szívesen hangot ad éberségének. Abban biztos lehet, hogy az appenzelli pásztorkutya nem csendes négylábú. Legyen szó házőrzésről, játékról vagy egyszerűen szeretetből, esetleg lelkesedésből mindig szívesen hallatja jellegzetes, magas hangját, ami nagyon markánsnak mondható. Rendkívüli ugatási kedve következetes neveléssel a kívánt keretek között tartható. Továbbá ez a fajta nagyon tanulékony és engedelmes. Gazdájához kifejezetten hűséges és megbízhatóan végrehajtja a neki kiadott feladatokat. Intelligens és különleges megfigyelő képességgel rendelkezik. Ez az empatikus eb villámgyorsan értelmezni tudja gazdája gesztusait és mimikáját, majd annak megfelelően reagál. Temperamentuma ellenére nagyon szociális és nagyon bensőséges kapcsolatot alakít ki gazdájával. Azonban a többi családtaggal szemben is barátságosnak és vidámnak mutatkozik.

Az élénk kutya szeret játszani és tombolni a gyerekekkel – mindenesetre az is előfordulhat, főleg fiatalabb eb esetében, hogy jó kedvében, a játék hevében „belecsíp“ játszótársa lábába, amit természetesen barátságos gesztusnak szán, de mégis elég kellemetlen lehet. A szeretet és következetesség megfelelő elegyével általában problémamentes és harmonikus vele az együttélés. A háznál élő más állatokkal is jól kijön. Az idegenekkel szemben először kicsit gyanakvó, azonban nem lép fel agresszíven velük szemben vagy nem harapja meg őket – mindazonáltal, ha igazi veszély állna fenn, nem habozna, hogy megvédje a szeretteit. Az appenzelli havasi kutya ideális kísérőkutya sportos családok számára, amelynek tagjai értékelik csalhatatlan őrző ösztönét, hűségét és robusztusságát.

Külső megjelenése

Már első pillantásra felismerhető az állaton magabiztossága és élénk temperamentuma. Fürge mozgása és furfangos arckifejezése hamar elárulja, hogy kivel van dolga az embernek. Legkésőbb akkor, amikor magas hangú és erőteljes ugatása felcsendül, biztos lehet abban, hogy „ellenfele“ tisztelettel fordul felé.

Az appenzelli pásztorkutyának külsejében sincs mit takargatnia, habár nem a szépségére fektették a hangsúlyt tenyésztése során, hanem inkább teherbíró képességére. A közepes termetű, majdnem kvadratikus testfelépítésű négylábú minden szempontból meglehetősen arányos. Izmos, mozgékony testük a kanoknál eléri az 52-58 cm-es marmagasságot, míg ez a szukáknál valamivel kisebb, 50-54 cm körüli. Súlyuk, melyet a standard nem határoz meg, 25-32 kg közötti. Az enyhén ék alakú fej, amely a testtel harmonikusan arányos, lapos homlokkal és nem túlságosan kiterjedt stoppal bír. A háromszög alakú fülek magasan tűzöttek és nyugalmi állapotban laposan a pofához simulnak. Izgalmi állapotban a fültőnél kicsit megemelkednek és a fej a fülekkel szembetűnő háromszöget alkot. A kis, mandulaformájú szemek világos- vagy akár sötétbarnák is lehetnek és enyhén ferdén ülők. Az erős, rövid nyak alatt széles és meglehetősen mély mellkas kapott helyett határozott előmellekkel. Közepes hosszúságú farkát sűrű szőrzet borítja és a hát fölé kunkorodik.

Mint, ahogy testfelépítése, szőrének színezete is elég szimmetrikus. Bundája fekete alapszínű, ami egyenletes fehér és rozsdabarna foltokkal tarkított. A jól látható fehér fejfolt a fejtetőtől a fangig húzódik, valamint az álltól a mellig tartó fehér jegy is jellemző. A mancsok és a farok vége is fehérszínű. A jellemző fekete mellett a havannabarna is megengedett alapszínként. A sűrű fedőszőrzet fényes, a vastag aljszőrzet pedig megbízhatóan védi a svájci Alpokból származó pásztorkutyát az esőtől, széltől és hidegtől.

Az appenzelli havasi kutya története

A havasi kutya lénye és megjelenése tökéletesen illeszkedett származási helyének adottságaihoz. Ahogyan már neve is elárulja, a svájci Alpokból származik és paraszti gazdaságok kiváló nyájőrző- és terelő kutyájává fejlődött az idők során. Még ha nem is ismert pontos eredete, azt feltételezik, hogy ősei a római harcikutyák között keresendők, akik a rómaiakat kísérték hadjárataik során az Alpokon keresztül. A fajta első tenyésztői az appenzelli vidékről származó parasztok voltak, akik elsősorban kiváló munkaképességük miatt tartották ezeket az ebeket. Még ma is szívesen alkalmazzák nyájőrző és -terelő kutyaként a tanyákon. Csodálatra méltó sokoldalúságáról először 1853-ban írtak a „Tierleben der Alpenwelt” (Az Alpok állatvilága) című könyvben. A fajta első támogatójának a svájci erdész, Max Sieber nevezhető, aki a 19. század végén nyújtotta be a Svájci Kinológiai Szövetség számára a fajtára vonatkozó első leírást.

1898-ban mutattak be elsőként 8 példány appenzelli pásztorkutyát egy nemzetközi kutyakiállításon a pásztorkutyáknak létrehozott új osztályban. Prof. Albert Heim, a zürichi geológus és kinológus ösztönzésére, aki a svájci pásztorkutyák, különösen az appenzelli pásztorkutyák iránt kötelezte el magát, 1906-ban alapította meg az első fajtaklubot.  Az „Appenzeller Sennenhunde Club“ (Appenzelli Pásztorkutya Klub) feladata az volt, hogy előmozdítsa a fajta célzott tenyésztését és fenntartsa, valamint elősegítse a pásztorkutyák természetességét. 1914-ben Heim határozta meg az első hivatalos standardot a fajtára vonatkozóan. Ma már az appenzelli havasi kutya önálló, az FCI által elismert fajta. Az FCI a 46-os számon tartja nyilván, amely fajta a II. Pinscherek, schnauzerek – molosszerek – svájci hegyi- és pásztorkutyák csoportba és a 3. Svájci pásztorkutyák szekcióba sorolható. Ebbe a szekcióba tartozik még a nagy svájci havasi kutya, a berni pásztorkutya és az entlebuchi pásztorkutya is.

A berni pásztorkutyával ellentétben ennek a fajtának viszonylag kicsi a tenyésztői bázisa. Habár az appenzelli pásztorkutya kedvelői nemcsak Svájcban, hanem Németországban, Ausztriában, Csehországban, Finnországban és egyéb országokban is megtalálhatók, mégis egy kihalás szélén álló fajtáról van szó. A svájci ProSpecieRara alapítvány, amely azt tűzte ki célul, hogy a ritka növényeket és állatokat védje és természetességüket megtartsa, ezért az appenzelli havasi kutya fajtát is felvette listájára.

Tenyésztése és egészsége

Az appenzelli havasi kutya igazán kis tenyésztői bázisa és a megfelelő tenyészállatok átlátható száma miatt megköveteli minden érdeklődőtől, hogy nagyon felelősségteljesen és körültekintően járjon el annak érdekében, hogy megelőzze a fajtaspecifikus örökletes betegségeket. Így az 1963 és 2012 között nyilvántartott kölykök csupán kb. 10%-át ismerte el az „Appenzeller Sennenhunde Club“ (Appenzelli Pásztorkutya Klub) tenyészállatként. A felelősségteljes és lelkiismeretes tenyésztőknél nem arról van szó, hogy minél több kölyköt tenyésszenek és a legjobb áron adják el őket! Számukra a kiváló öröklött tulajdonságok és az egészség fenntartása sokkal inkább fontosabb. A szülők és kölykök átfogó orvosi vizsgálata, valamint a szigorú tenyésztési irányelvek csökkentik a megbetegedések kockázatát.

A leggyakoribb fajtaspecifikus betegségek közé tartoznak az ízületi problémák (csípő- és könyökízületi diszplázia, osteochondrosis), a szembetegségek (szürkehályog), a szívrendellenességek és előrehaladott korban a bőrproblémák, mint pl. bőrdaganatok. Az mindenki számára világos, hogy a számos vizsgálat sok pénzbe kerül a tenyésztők számára. A kölyök eladási ára gyakran nem fedezi az egyesületi tagság, az engedélyezés, a szuka fedeztetési, az utazás, az eledelek, az állatorvosi ellátás, a mikrochip és sok egyéb felmerülő költséget. Egy egészséges, jól ápolt, többször féregtelenített és minden oltással ellátott kölyökért 1000-1200 eurót is elkérhetnek. Egy egészséges kutya, akinek kb. 15 év a várható élettartama és sokáig örömet okozhat családjának, eszmei értéke sokkal nagyobb.

Az appenzelli pásztorkutya etetése

Az appenzelli havasi kutya egészsége természetesen nem egyedül a tenyésztő kezében van. Habár a megfelelő kezdeti feltételek biztosítása is lényeges, ennek fennmaradása már a későbbi gazdi felelőssége. A jó öröklött tulajdonságokkal rendelkező, egészséges kölyök általában nagyon robusztus, akinél elegendő az évi egyszeri állatorvosi vizsgálat, ahol megkapja a szükséges oltásokat. Azt, hogy kutyusa olyan karcsú, aktív és mozgásigényes marad-e, mint amilyenek elődei voltak, nagymértékben az állat étrendje határozza meg. Méretéhez képest ennek a kutyának nincs szüksége nagy mennyiségű eledelre. Amennyiben túl sok vagy túlságosan energiadús táplálékot ad kedvencének, az nemcsak túlsúlyhoz vezet, hanem a még fejlődésben lévő ebeknél súlyos következményei lehetnek. A nem megfelelő fehérje-, ásványianyag- és vitaminbevitel túl gyors növekedést okozhat, ami ízületi vagy izomproblémákat, valamint a belső szervek megbetegedéseit idézheti elő.

A mozgás örömének hiánya mellett a túlsúlyos kutya jele, ha bordái és csípőcsontja már nem tapintható ki egyszerűen. Minőségi eledelből adott kisebb adagok lassítják a növekedés sebességét és pozitívan hatnak a csontokra, az izmokra, valamint a szervekre. Ez nem azt jelenti, hogy éheztetni kellene kedvencét, mert természetesen az aktív ebnek az sem tesz jót, ha alultáplált.

Az eledelnek fedeznie kell a napi energiaszükségletet és el kell látnia az állatot a szükséges tápanyagokkal, ásványi anyagokkal és vitaminokkal. A megfelelő energia- és fehérjetartalom mellett a kalcium-, foszfor- és D3-vitamin tartalmat is ajánlott szem előtt tartani. A legjobb, ha megkéri a tenyésztőt vagy az állatorvost, hogy segítsen Önnek a teljes körű étrend kidolgozásában és adjon tippeket a megfelelő eledelre vonatkozóan.

Az appenzelli havasi kutya tartása, ápolása és nevelése

A túlsúly elkerülése érdekében a sok mozgás elengedhetetlen a svájci kutyafajta számára. Az eredetileg munkakutyaként alkalmazott eb energikusan és gyorsan össze tudott terelni nagy létszámú birkanyájat vagy tehéncsordát nagy területen, ezért rendkívül sok mozgásra és elfoglaltságra van szüksége. Tehát az appenzelli pásztorkutya biztosan nem megfelelő választás otthonülőknek! Épp ellenkezőleg élénk és kitartó temperamentuma nagyon sportos gazdit igényel, aki több időt tölt kedvencével, mint a napi kötelező séta. A pásztorkodás helyett ideálisak lehetnek számára a kutyasportok, mint pl. az agility. Továbbá a kerékpár melletti futásban vagy az ún. drogtrekkingben is (kutyás túrázás rugalmas pórázzal) örömét leli.

A szükséges mozgáshoz képest négylábúja szőrápolása kevés időt igényel. A rövid szőr alkalmankénti megkefélése teljesen elegendő.

Ha kutyusa testileg és lelkileg ki van terhelve, akkor a tanulékony eb nevelése is nagyon egyszerű lesz. Empátiájának, gyors felfogó képességének és tanulni vágyó lényének köszönhetően nagyon gyorsan nevelési sikereket érhet el nála. Mint, ahogy minden kutyának, nekik is szükségük van bizonyos szigorúságra és következetességre a nevelésben. Ahhoz, hogy bizonyos viselkedési szabályokat begyakoroljanak és pl. veleszületett ugatási vágyukat időben mérsékleje, céljainak, illetve utasításainak egyértelműnek kell lennie és gyakran el kell ismételnie. A kutyaiskola meglátogatása is érdemes sok esetben. Az ember és kutya közötti harmonikus együttélés legfontosabb ismérve a türelem, a kölcsönös bizalom és az egymás iránt tanúsított öröm.