Minden gazdi rémálma: a szeretett négylábú hirtelen görcsölve fekszik a földön. Kutyájának epilepsziás rohama van. Az alábbi cikkben elolvashatja a kutyák epilepsziájával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.
© Friends Stock / stock.adobe.com
Az állatorvos többek között neurológiai vizsgálatot is végez.
A kutyák epilepsziája gyakori neurológiai betegség, amely eredetileg az idegsejtcsoportok ingerületképzésének és ingerület‑továbbításának zavarából alakul ki az agy bizonyos területein. Egész idegsejtcsoportok kontrollálatlan elektromos kisüléseket adnak le egyszerre – ez epilepsziás rohamhoz vezet.
Az epilepsziás roham általában négy különböző szakaszra osztható:
Meghatározás szerint epilepsziáról beszélünk kutyánál, ha például legalább két epilepsziás roham jelentkezik 24 óránál hosszabb időközzel. Ezzel szemben az epilepsziás roham egy adott időpontban lezajló kóros eseményt jelöl.
Az epilepsziás roham különböző szakaszaiban a következő tünetek jelentkezhetnek:
Az epilepsziás rohamok eltérő súlyosságúak lehetnek, és a tünetek időtartama és megjelenése alapján különböző formákra oszthatók. Két speciális forma különösen fontos:
Status epilepticusról beszélünk, ha egy roham 5 percnél tovább tart, illetve ha két vagy több roham követi egymást, és a kutya a rohamok között nem tér magához. Ha kutyája status epilepticus állapotban van, azonnal forduljon állatorvoshoz, mert életveszély.
Ha kutyájánál 24 órán belül két vagy több roham jelentkezik, akkor clusterrohamokról beszélünk. Mivel a rohamok halmozott előfordulása arra utalhat, hogy a gyógyszeres kezelést módosítani kell, ebben az esetben is keresse fel állatorvosát.
© Khaligo / stock.adobe.com
A kutyák epilepsziájának hátterében számos betegség állhat. Az állatorvos két formát különböztet meg: a ismert okú, tüneti epilepsziát és az idiopátiás epilepsziát ismeretlen okkal.
A tüneti epilepsziát különféle betegségek idézhetik elő:
Az epilepszia idiopátiás formája azonban jóval gyakoribb. Az érintett állatok az első roham idején 1 és 5 éves kor között vannak , és kezdetben a rohamok nagy időközönként jelentkeznek . Különösen gyakran érintettek például a schnauzerek, cocker spánielek és a uszkárok. Ez arra utal, hogy a betegségre való hajlam örökölhető .
A kutyák epilepsziájának diagnózisa tulajdonképpen kizárásos alapontörténik. Az állatorvos először elsősorban más lehetséges betegségeket zár ki.
Első lépésként az állatorvos részletes kikérdezéssel (anamnézis) gyűjt fontos információkat a kórelőzményről. Olyan részletek, mint a korábbi gyógyszeradás, mérgező anyagok felvétele vagy a családi hajlam, felgyorsíthatják a diagnózist. A videófelvételek is nagyon hasznosak lehetnek.
A klinikai általános és neurológiai vizsgálat után további tesztek következnek:
Bármennyire ijesztő is a görcsölő kedvence látványa, sajnos ebben a pillanatban nem sokat tehet érte. Ha kutyája a közelgő roham egyértelmű jeleit mutatja, vigye őt minél kisebb sérülésveszéllyel járó környezetbe , és gondoskodjon nyugodt környezetről .
Kérjük, ne próbálja kihúzni a kutya nyelvét a szájából. Ebben a helyzetben kedvence nem tudja kontrollálni az állkapocsizmait, ezért fennáll a veszélye annak, hogy megharapja.
Dokumentálja a rohamot a lehető legpontosabban. Egy videó vagy részletes leírás gyakran értékes információkkal szolgál az állatorvos számára. Különösen a roham időtartamát jegyezze fel.
Ha nem status epilepticusról van szó, kérjük, ne induljon azonnal autóval az állatorvoshoz a roham alatt. Nagy valószínűséggel úgyis csak a roham után érkeznének meg. Ismerős környezetben kutyája sokkal könnyebben felépül.
Ha kutyájánál idiopátiás epilepsziát diagnosztizáltak, és a rohamok egyre gyakoribbá válnak, az állatorvos hosszú távú kezelést indít. Ennek célja a rohamok gyakoriságának, időtartamának és súlyosságának csökkentése.
Ehhez különböző gyógyszerek állnak rendelkezésre, amelyeket esetenként kombinálni is kell. A megfelelő adag beállításáig egyre ritkuló időközönként kontrollvizsgálatokra kerül sor az állatorvosnál.
Különösen súlyos rohamok esetén az állatorvos megbeszéli Önnel a beadását sürgősségi gyógyszereknek.
Ilyenkor a kezelés teljes mértékben az októl függ. Egyes kiváltó betegségek esetén eredményes terápia indítható, más alapbetegségek azonban nem gyógyíthatók.
Bár a kutyák idiopátiás epilepsziája nem gyógyítható, megfelelő gyógyszeres beállítással az esetek többségében a gazdi és az állatorvos által jól kontrollálható.
Ezzel szemben a tüneti és extracerebrális epilepszia prognózisa nagymértékben az alapbetegségtől függ. A sikeres kezeléshez fontos a megfelelő terápiás módszer, a gazdi és az állatorvos együttműködése, a korai jelek időben történő felismerése, valamint a gyógyszerek pontos adagolása.
Az érintett kutyát általában élete végéig kezelni kell. A jó hír azonban az, hogy megfelelő gyógyszeres beállítás mellett a várható élettartama nem csökken, és hosszú, boldog kutyaéletet élhet.
Az epilepszia diagnózisa önmagában nem ok arra, hogy a kutyát elaltassák. A megfelelő gyógyszerekkel a tünetek többnyire jól kordában tarthatók. Ha azonban az epilepszia elleni gyógyszerek nem hatnak, a kutya súlyosan szenved a rohamoktól és/vagy az epilepszia hátterében súlyos alapbetegség, például rák áll, felmerülhet az eutanázia lehetősége. Állatorvosa segít meghozni ezt a nehéz döntést.
Az epilepsziát sajnos megelőző intézkedésekkel nem lehet megakadályozni. Az állatorvossal való szoros együttműködés azonban csökkentheti a további rohamok előfordulását
Epilepszia esetén a kutya agyában hirtelen, kontrollálatlan elektromos kisülések jelentkeznek. Az ebből eredő görcsrohamok ijesztőek lehetnek, de megfelelő gyógyszerekkel általában jól kezelhetők. A pontos, rendszeres gyógyszeradás mellett a stresszmentes környezet és a kiszámítható napirend is hozzájárul ahhoz, hogy az érintett négylábúak minél hosszabb, boldog kutyaéletet élhessenek.
A Giessen-i Justus-Liebig Egyetemen átfogó állatorvosi képzést kaptam, és sokféle területen gyűjtöttem tapasztalatokat, például kisállatok, nagyállatok és az egzotikus orvoslás terén, valamint farmakológia, patológia és élelmiszer-higiénia területén. Azóta nemcsak állatorvos-szerzőként dolgoztam, hanem elkészítettem a tudományos alapokon nyugvó disszertációmat is. Célom, hogy a jövőben jobban megvédjem az állatokat a bakteriális kórokozóktól. Állatorvosi ismereteim mellett megosztom saját tapasztalataimat is boldog kutyatartóként, és meg tudom érteni és tisztázni a felmerülő félelmeket és problémákat, valamint az állategészségügyre vonatkozó egyéb fontos kérdéseket.
