Spanyol masztiff

Önbizalomból biztosan nincs hiány az erőteljes hangon ugató nagy kutyánál. Az egykori nyájőrző spanyol masztiff még a farkasokkal, a medvékkel és más tolvajokkal is fel tudta venni a harcot. Hatalmas ereje és dominanciája ellenére az alapvetően kiegyensúlyozott fajta csodálatra méltó önuralommal rendelkezik.

Tulajdonságai

A mastín español, vagyis a spanyol masztiff teljes mértékben tudatában van erejének. A nehéz óriás mély, durva hangjával különösen magabiztosan lép fel és tudja, hogy sok emberre és állatra ijesztően és tiszteletet kivívóan hat. Egy ok arra, amiért nem kell szükségtelenül erőt demonstrálnia. Erős védelmi ösztönének és az idegenekkel szemben tanúsított természetes bizalmatlanságának köszönhetően kitűnően alkalmas őrző-védő kutyának, azonban ok nélkül nem avatkozik be soha. Habár a spanyol masztiff meg akarja védeni a családját és ezért mindent meg is tenne, intelligenciájának köszönhetően fel tudja mérni, hogy mikor van szükség a közbenjárására és mikor nincs.

Alapvetően nagyon kiegyensúlyozott és jó természetű fajta. Magas az ingerküszöbe és más ebek sem tudják egykönnyen kihozni a béketűréséből. Eleven és vidám természete, valamint a szeretteivel való szelíd, majdnem hogy gyengéd viselkedése kiváló családi- és kísérőkutyává is teszi. Családja körében érzi magát a legjobban, mindenhol ott szeretne lenni. Szeret a gyerekekkel játszani – megfelelő nevelés mellett – még kisebb gyermekek mellett is tartható. Tisztában van óriási erejével és megfelelően adagolva veti csak be. Mindenesetre nem ajánljuk, hogy nagyon kicsi gyermekét felügyelet nélkül kettesben hagyja az erős állattal.

A masztiffok tanulékonynak, részben idomíthatónak is számítanak, azonban a gazdinak érdemes tudatában lennie annak, hogy ők nem minden áron akarnak tetszeni az embereknek. A spanyol masztiff megy a saját feje után és még ha élvezi is a családdal való szoros együttélést, makaccsá válthat, ha valami nincs az ínyére. Különösen a kanok mutatnak kifejezetten domináns magatartást, ha nevelésük során pl. egyik nap túl sok nyomás nehezedik rájuk. Így előfordulhat, hogy egy kívülálló azt a benyomást szerzi, hogy inkább a masztiff neveli a gazdáját, nem pedig fordítva. Az alapvető fontosságú konzekvencia mellett a masztiff nevelése során mindenekelőtt türelemre és bizalomra van szükség.

Spanyol masztiff külső megjelenése

A spanyol masztiff magabiztos, domináns lénye már megjelenésében is megmutatkozik. A félénkség, ugyanúgy, mint a szükségtelen agresszivitás távol áll a határozott óriástól. Izmos teste kompakt csontvázával már messziről sok erőt sugároz magából. A kanok 77 cm-es, valamint a szukák 72 cm-es marmagassága alapján kétségtelenül a nagy testű kutyafajtákhoz tartozik. Származási országában, Spanyolországban, ahol egyes tenyésztők az FCI normában leírtakkal ellentétben kizárólag haszonállat tartására tenyésztik, akár már a 100 cm-es marmagasság és a 110 kg-os súly is lehetséges. Az FCI standard alapján a max. 70 kg-os egyedek is lenyűgözőnek számítanak.

Sima, nem túl hosszú szőre kihangsúlyozza arányos, egyenletes testfelépítését. Az évente kétszer vedlő kutyus szőre nagyon vastag és vízálló, valamint elárulja a spanyol pásztorkutya származását, amely őseinek vándorlásai során olykor a spanyol hegyek magas, hideg tájain is kellett tartózkodniuk. Nagyon sokféle színben fordul elő. Mindenesetre az FCI szerint az egyszínű változatot részesítik előnyben. A sárgától, az oroszlánszínűn, vörösön és őzvörösön át egészen a feketéig és farkasszürkéig mindenféle színben fellelhetők. Emellett még a csíkos vagy foltos kombináció is megengedett és fehér színű „nyakörvvel” is rendelkezhet.

Szokatlanul hosszú orrával ellentétben lelógó fülei inkább kicsinek mondhatók. Rövid, masszív nyakán dupla lebernyeg található. Mellkasa mély és széles. Súlya ellenére nagyon mozgékony kutya, akinél a standard szerint „funkcionális harmónia kívánatos álló helyzetben és mozgás közben egyaránt.“

A spanyol masztiff története

Mozgása, ereje és kitartása miatt már az angol masztiff előde is kiemelkedett a kutyafajták közül. Habár a fajta eredetéről nem tudni sokat, vélhetően ősei azok között a nagy testű kutyák között keresendők, akiket görögök és föníciaiak vittek az Ibériai-félszigetre kb. 2000 évvel ezelőtt. Az erős, bátor ebek veleszületett védelmi ösztönükkel már a spanyol vándorpásztorok között nagy névre tettek szert.

A pásztorok vándorlása során már a 12. században nagy birkanyájakat kísértek megbízhatóan és megvédték őket a farkasoktól, medvéktől és egyéb tolvajoktól. A 18. századi Kasztíliából származó tradíció szerint általában 1000 birkát 5 masztiff kísért. Így kb. 200 haszonállat jutott egy masztiffra, aki nagyon önállóan, majdnem utasítások nélkül tudta védelmezni a birkákat. Őrző-védő kutyaként tanúsított kiváló tulajdonságai alapján a spanyol masztiffot nagyra becsülték. Ennek megfelelően jó ellátásban részesültek a vándorlások során. Így kb. annyi élelmet kellett a kutyák számára biztosítani, mint amennyit a pásztorok számára. Ha egy masztiff megsérült, nagy büntetéssel kellett számolni, melyet a spanyol középkori juhtenyésztő szövetség, a Mesta szabott ki. Már azt is engedélyeznie kellett a Mestának, hogy valaki tarthasson egy ilyen állatot.

A spanyol masztiff még ma is nagyon értékesnek számít a spanyol pásztorok között és ő vigyáz a nyájra a mezőkön és a vándorlás során. A pireneusi Aragon és Navarra, valamint Monegro területének kivételével, ahol a pireneusi masztiff tartása jellemző, egész Spanyolországban megtalálható a spanyol masztiff, különösen Asturien és Leon tartományok hegyeiben, valamint a Kantábriai-hegységben, Estremadurában, a felföldi legelőkön és minden olyan területen, ahol vándorjuhászatot űznek. Az előbb említett régiókban elterjedtek és különféle nevekkel illetik őket, mint pl. mastín leonés, mastín extremeño és mastín manchego. Spanyolországgal ellentétben ez a fajta elég ritka más európai országokban.

Tenyésztése és egészsége

A Spanyolországon kívüli tenyésztők száma egész átlátható. Erről áttekintést kaphat az egyes FCI tagállamok országos egyesületénél. A világ legnagyobb kinológiai ernyőszervezetén, az FCI-n belül a spanyol masztiffot a 91-es számon tartják nyilván és a 2. csoportba (Pinscherek, schnauzerek – molosszerek – svájci hegyi- és pásztorkutyák), valamint a 2.2 szekcióba (hegyikutyák) sorolható. Amennyiben egy ilyen fajtájú kutya vásárlása iránt érdeklődik családi- és kísérőkutyaként, ajánlott ellenőrizni, hogy az adott tenyésztő az FCI standardnak megfelelően tenyészti-e az állatokat és rendelkezik-e a megfelelő tanúsítványokkal. Csak így lehet biztos abban, hogy a szakember ügyel a fontos jegyek megtartására és a kutyusok egészségére.

Mivel a spanyol masztiff egyes európai országokban a potenciálisan veszélyes kutyafajták listáján szerepel és tartása bizonyos feltételekhez kötött, ezért az utóbbi években sok tenyésztő számára nehéz volt elegendő vevőt találni a kölykökre. Egyes tenyésztők ezen korlátozások miatt teljesen fel is hagytak tevékenységükkel. Ezért nem is olyan egyszerű a közelben tenyésztőt találni, ha valaki nem Spanyolországban lakik. Amennyiben minden akadály ellenére mégis sikerült egy tenyésztőt találnia, természetesen ajánlott az eb megvásárlása előtt tájékozódnia arról, hogy lakóhelyén engedélyköteles-e a fajta tartása.

A választása szerinti tenyésztő megválaszolja majd minden kérdését. Ha nem sikerül tenyésztőt találnia, érdemes felkeresni egy menhelyet. Talán ott talál egy szeretetre méltó négylábút, aki sürgősen új otthont keres. Amennyiben fajtatiszta masztiffkölyök kerül Önhöz, akit az FCI standardban előírtaknak megfelelően tenyésztettek, általában nem kell fajtaspecifikus betegségektől tartania. A mastín español elég robusztus fajtának számít, aki testi felépítésének köszönhetően nem igazán mondható érzékenynek a betegségekkel szemben. Mindenesetre ő is hajlamos a csípőízületi diszpláziára (HD) – aminek kockázata körültekintő intézkedésekkel a tenyésztés során csökkenthető –, mint minden nagy termetű kutya.

Mivel a csont- és ízületi problémák gyakran a túl gyors növekedéssel és a nagymértékű súlynövekedéssel hozhatók összefüggésbe, ezért ajánlott a tenyésztőknek és a gazdiknak arra ügyelni, hogy nem etessék túl a fiatal állatokat. Az állatorvosok az ajánlják, hogy jó minőségű tápot kapjon kedvence, amelyből a napi adagot a legjobb, ha három egyenlőre részre osztja el. Azért, hogy a sokak által rettegett gyomorcsavarodás kockázata alacsony maradjon, ajánlott kerülni a „túlevést“, valamint az étkezés utáni vad tombolást.

A spanyol masztiff tartása és ápolása

A spanyol masztiff könnyen kezelhető kutyának számít – mármint a testi ápolására vonatkozóan. Ha olykor megkeféli a bundáját és kitisztítja füleit, az általában bőven elegendő. Csupán a szőrváltás időszakában, tavasszal és ősszel, van szükség intenzívebb szőrápolásra.

Ezzel szemben kicsit nehezebb feladat elé állítja Önt a nagy eb nevelése. Olyan embereknek, akik abszolút engedelmességet várnak el kedvencüktől vagy pedig olyan kutyára vágynak, aki mindig csak arra nézi, hogy tegyen a gazdi kedvére, nem tanácsoljuk ezt a fajtát. Nagyfokú önbizalma és intelligenciája azt eredményezi, hogy mindig makacsul véghez viszi, amit kigondolt. Különösen túl nagy nyomás vagy a nevelés során tanúsított szükségtelen keménykezűség esetén kapcsol a masztiff „önfejű üzemmódba” és még a tapasztalt kutyatartó számára is nagy kihívást jelent. Ez nem azt jelenti, hogy nem nevelhető. Ha a gazdi tisztában van a karizmatikus négylábú tulajdonságaival, sok empátiával, türelemmel és szeretetteljes konzekvenciával kellemes és hűséges társsá válhat. Egy ilyen módon felnevelt masztiff élvezi a kiadós séta után az otthoni pihenést és örül a szeretteitől kapott simogatásnak. Ahhoz, hogy alapvetően kiegyensúlyozott természete megmaradjon, elengedhetetlen a sok mozgás. Az olyan elfoglaltság is, mint pl. az apportírozás, örömet szerez egyes spanyol masztiffoknak.

Ez a kutyafajta biztosan nem alkalmas arra, hogy egy kis lakásban tartsák. A legjobb, ha egy kertes ház szolgál otthonául, ahonnan az ebnek jó kilátása van környezetére és mindent meg tud figyelni. Itt kiélheti veleszületett védelmi ösztönét és úgy érezheti, hogy szükség van rá a családban. Ha Ön nem pásztor és családikutyaként tart masztiffot, akkor is megnyugodhat: nem kell egy egész nyáj ahhoz, hogy egy spanyol masztiff elégedett legyen.