Pireneusi masztiff

pireneusi masztiff

Fogcsikorgató hideg, jeges szél vagy forró nyári nap: még a legzordabb éghajlat sem tartja vissza a robusztus Pireneusi masztiff munkájától. A házak, udvarok és birkanyájak kiváló őrzője a kezdetektől fogva a legmagasabb követelményekhez szokott és soha nem tudják kihozni a sodrából.

Tulajdonságai

Habár manapság már csak elszórtan található meg a pireneusi masztiff eredeti „munkájában” pásztorkutyaként, mégis máig megőrizte akkori feladatának megfelelő legfontosabb tulajdonságait. Erő, bátorság, kitartás és intelligencia, de hűség és higgadtság is megkülönbözteti társaitól az impozáns fajtát. Egy magabiztos eb, aki tudatában van erejének és nincs szüksége arra, hogy ezt külön hangsúlyozza a vele szembenálló számára.

Impozáns megjelenése, erőteljes, mély ugatása és éber tekintete, ami elől senki számára nincs menekvés, elég tekintélyt parancsoló. A túlzott agresszív viselkedés teljesen ismeretlen a gyengéd óriás számára és alkalmatlanná is tette volna hajdani munkakörében. Egy olyan kutya, aki vakon rátámad mindenkire és mindenre, ami vagy aki útjába kerül, az nemcsak a nyáj és a pásztor számára, hanem önmagára is veszélyt jelentett volna. Végeredményben egy nyájőrző kutya feladata abban áll, hogy a bizalmát élvező nyájat őrizze és hűen álljon mellette.

Még ha el is kell kergetnie az ellenséget, akkor is mindig rajta kell tartania szemét a birkákon. Csak akkor vállalhatta fel annak a kockázatát, hogy esetleg a harcban megsérüljön, ha nem volt más lehetőség. Az intelligens pireneusi masztiff nagyon jól fel tudja mérni, hogy valóban veszély fenyeget-e vagy elég, ha csak erőt demonstrál a vele szembenálló számára. Minden határozottsága és harcban tanúsított bátorsága ellenére kifejezetten nyugodt és higgadt tud maradni, ha egy szituáció megítéléséről van szó.

Barátságos és vidám alaptermészete alkalmassá teszi családi kutyaként való tartásra is. Rendkívül emberbarát és szociális, valamint magas az ingerküszöbe. Szeret a gyerekekkel tombolni, akikkel türelmesen és óvatosan bánik. Más ebekkel és háziállatokkal is jól megérti magát. Mindenesetre ez a fajta nem olyan kutya, aki vakon követi gazdája parancsait és hűségesen, alázatosan tekint rá. A mastín del pirineo nyájőrzőként az önálló cselekvéshez van hozzászokva. Mivel korábban gyakran hosszabb időre is egyedül maradt a nyájjal, ezért megtanult egyedül döntéseket hozni. Így reakciói inkább az ösztöneit követték, mint a pásztortól kapott utasításokat. Tehát az abszolút engedelmesség ellentmond a pireneusi masztiff természetének, aki gazdájában inkább egy partnert lát, mint a falkavezért.

A pireneusi masztiff külső megjelenése

Még ha a mastín del pireneo szívesen egyenrangúnak is tekinti magát, azért nem mondható teljesen egy súlycsoportú partnernek. Magasságával, amit a legjobb esetben a 81 cm-t is meghaladja, könnyen felérhet a gazdi csípőjéig is. A kanok marmagassága nem lehet 77 cm alatti. A szukák, akik természetesen kisebbek, elérik legalább a 72 cm-t. Azonban a standard alapján nekik is ajánlott 75 cm-nél magasabbnak lenniük. Akár hímről, akár nőstényről legyen szó, kétségtelenül „nagyon nagy, átlag feletti méretű“ kutya az FCI standard szerint. Arányai különösen harmonikusak, teste erős és izmos. Súlya ellenére nem keltheti nehézkes vagy lusta eb benyomását. Pont ellenkezőleg pásztorkutyaként napokon keresztül kellett kísérnie a nyájat hegyen-völgyön át a Pireneusokban, ezért még ma is óriási kitartással, rendelkezik. Előnyben részesített járásmódja az ügetés.

Szúrós, kemény szőre kb. 6-9 cm hosszú és még látható az alatta lévő izmos teste. Hosszabb szőr található a vállnál, a nyaknál, a hasnál, a faroknál, valamint a lábak oldalsó felén. Bundája nagyon sűrű és vastag, ezért jól ellenáll az időjárás viszontagságainak. Ez a tulajdonság fontos volt a túlélés szempontjából, mivel részben a hegyek jeges tájain kellett vándorolnia.

Szőrzetének alapszíne fehér, amitől jól láthatóan elkülönül sötétebb színű, az arcán lévő "maszkja". Az arcán lévő "maszk" színével azonos, a testen egyenlőtlenül elszórt foltok megengedettek. A foltoknak világosan el kell határolódniuk a fehér alapszíntől, a legideálisabb esetben jól körvonalazódnak. A középszürke, az intenzív aranysárga, a barna, a fekete, az ezüstszürke, a világosbézs, a homokszín és a márványozott színek megengedettek. Az FCI standard szerint a tiszta fehér (hófehér) változatot részesítik előnyben. Még a szőrtőnek is ajánlott a lehető legvilágosabbnak lennie, ideális esetben fehérnek. A sárgás fehér alapszín vagy a vöröses foltok nem fogadhatók el.

A foltos, háromszög alakú fülek lelógnak és nyugalmi állapotban szorosan a fejhez simulnak. Figyelem esetén kicsit elemelkednek a pofától és enyhén felfelé állnak. Erős farka, ami nyugalmi állapotban a bokaízületig leér, izgalmi állapotban és mozgás közben szablyaszerűen felfelé mutat, egy kampóval a végén. A mandula alakú és mogyoróbarna színű szemek, valamint az egyenes orrhát egészíti ki az impozáns hegyi kutya előkelő megjelenését.

A pireneusi masztiff  története és tenyésztése

Eredetileg ezek a kutyák a Pireneusok francia és spanyol oldalán is honosak voltak. Amikor a nyájőrző kutyákra vonatkozóan felállították az első standardot, nem tudott megegyezni a két ország egy közös verzióban. Ezért ma két különböző standard van érvényben: egy a francia oldalon elterjedt Chien de Montagne des Pyrénées-re (pireneusi hegyikutya) és egy az itt jellemzett Mastín del Pirineo-ra (pireneusi masztiff) vonatkozó. Egyébként a pireneusi hegyikutyáról szóló standard nagyon hasonló a pireneusi masztifféhoz, csak apró eltérések figyelhetők meg a két változatban.

Mindkét fajta ősei feltehetőleg már 3000 évvel ezelőtt is az Ibériai-félszigeten éltek. A nomád népek nyájőrző kutyaként használták az impozáns óriást, akinek meg kellett védenie az értékes nyájat a vadonban ólálkodó farkasoktól és medvéktől. Elterjedési területük a Golf von Biskayatól a Golfe du Lionig tartott. Az évszakok váltakozásával a nomádok is vándoroltak, így magasan fekvő legelőkön és mély völgyekben is megfordultak. Az ebek nagy hőmérsékletingadozásoknak voltak kitéve, ezért ellenállónak kellett lenniük az időjárás viszontagságaival szemben. Robusztus egészségük mellett a vonzó állatoktól bátorságot, erőt, kitartást és éberséget követeltek. Mivel nagyon önállóan kellett cselekedniük, ezért a pásztoroknak intelligenciájukra és ösztönbiztonságukra kellett hagyatkozniuk, ami lehetővé tette számukra, hogy a különböző szituációkra megfelelően reagáljanak. Egy olyan kutya, aki meggondolatlanul minden harcba beleveti magát vagy agresszíven bánik saját nyájával, nem lett volna alkalmas erre a kifinomult feladatra. Jó nyájőrzőként a pireneusi masztiffnak ébernek, de egyidejűleg kontrolláltnak és gyengédnek kellett lennie.

Amikor az idő elteltével a nomádok fokozatosan letelepedtek és a nyájtenyésztés már nem számított fő bevételi forrásnak, egyre kisebb lett az érdeklődés a fajta iránt. Ez még kiegészült azzal, hogy az erdőkben élő medvék és farkasok száma is nagymértékben csökkent, így egy olyan erős kutyára, mint a masztiff, aki ráadásul még sokat is evett, nem volt szükség. Különösen a spanyol polgárháború idején, amikor az emberek (és tenyésztők) anyagi helyzete nagyon megromlott, nem állt jól az ibériai kutya szénája.

Szerencsére a fajta egy pár képviselője megmaradt őrző-védő kutyaként spanyol haciendákon, így a 20. század közepén a kinológusok elkezdhették a fajta tenyésztésének újjáélesztését. 1977-ben alapították meg a spanyol Club del Mastín del Pirineot, amelynek tagjai intenzíven kutattak a Pireneneusokban fennmaradt, tenyésztésre alkalmas egyedek után. A tenyésztők fáradozása meghozta gyümölcsét: a 70-es években pontosan 24-szer annyi masztiffot regisztráltak, mint azelőtt, így a következő években folyamatosan nőtt az érdeklődés az óriási hegyikutya iránt. Spanyolországon kívül Svédország volt az első olyan ország, amely célzott tenyésztési programot kezdeményezett az 1980-as években. Aztán Finnország, Norvégia és Franciaország, majd más európai országok következtek a sorban.

Az FCI ma a 92-es számon tartja nyilván és a 2. csoportba (Pinscherek, schnauzerek - molosszerek - svájci hegyi- és pásztorkutyák), valamint a 2.2 szekcióba (hegyikutyák) sorolható. 2014 áprilisa óta ezt a fajtát az American Kennel Club (AKC) Foundation Stock Service-ben is nyilván tartják.

Ki számára alkalmas a pireneusi masztiff?

Míg származási területén még most is gyakran látja el eredeti feladatát, tehát a nyáj őrzését és védelmét, a hegyvidékeken kívül elsősorban őrző-védő és családi kutyaként tartják.

Amennyiben Ön is az iránt érdeklődik, hogy családi kutyaként vegyen magához egy pireneusi masztiffot – még a kölyök keresése előtt – lelkiismeretesen vizsgálja meg, hogy valóban szóba jöhet-e Önnél egy ilyen nagy és természetkedvelő állat tartása. Azért, hogy az egykori nyájőrző kutya jól érezze magát, egy pár alapvető feltételnek eleget kell tenni. Egy ilyen méretű ebnek kétségtelenül nagy kertes házra van szüksége, ahol kedvére kint lehet a szabadban. Ha lakásban él, akkor ez a fajta nem ideális az Ön számára. Azt is ajánlott figyelembe vennie, hogy erőteljes és mély ugatása nagyon messzire elhallatszik. Ezért mindenképpen előnyös, hogy kifejezetten nagy kerttel vagy állatbarát szomszédokkal rendelkezik. Különösen a szürkület beálltakor erős éber ösztöne, és minden, a házuk felé közeledő idegent hangos ugatással „üdvözöl“. Az emberbarát fajtának mindenképpen a család középpontjában kell állnia: egy partner, aki részt vehet a mindennapokban és akit nyaraláskor sem bíznak másra. A kennelben való tartásra teljesen alkalmatlan.

A napi séták ideálisak a szociális állat számára, amikor kapcsolatba léphet más kutyákkal. Vagy talán van hely egy második kutya számára is otthonában? Az is nagyon optimális kedvence számára.

Ezenkívül érdemes tudatában lennie annak, hogy ez a kutya nem bírja a szigorú, patriarchális jellegű parancsokat. Mivel inkább ragaszkodásból engedelmeskedik gazdájának, ezért szeretetteljes és türelmes nevelésre van szüksége, amit empátiával és kedves következetességgel párosít, ez hozza a legjobb eredményt. Tehát a legjobb, ha tapasztalt, gondoskodó gazdi kezébe kerül, hogy a makacs, de különleges jellemét a megfelelő keretek közé terelje.

Egy lelkiismeretes tenyésztő alaposan elmagyarázza az érdeklődőnek a kölyök megvásárlása előtt, hogy milyen feltételeknek ajánlott eleget tenni és utána is szívesen ellátja Önt tanácsokkal. Az impozáns masztiff ára kb. 1000-1200 euró körül alakul.

Etetése és ápolása

Az elegendő hely, idő és tapasztalat mellett természetesen pénzre is szüksége van egy leendő gazdinak. Az ára, az állatorvosi költségek és egyéb kellékek mellett elsősorban azt kell szem előtt tartania, hogy nem szabad alábecsülnie az óriás napi eledelszükségletét. A mennyiségnél sokkal fontosabb a táp minősége, amin semmiképpen sem ajánlott spórolni. Nemtől és mérettől függően kb. 1-2 kg eledellel kell számolni napi szinten, aminek legalább a felének húsból vagy belsőségekből kéne állnia. Habár régen a tejből és sajtból álló étrenddel is kiegyezett a pireneusi masztiff, manapság fontos a változatosság, hogy megőrizze egészségét. A napi eledelmennyiséget célszerű több kis adagra felosztani, minimum két étkezésre. A kisebb adagok nemcsak az emésztést könnyítik meg, hanem a betegségek kockázatát is csökkenthetik. Úgy gondolják a szakértők, hogy az ízületi problémák (pl. csípőízületi diszplázia) gyakran a túl gyors növekedésre vezethetők vissza, és a sokak által rettegett gyomorcsavarodás előfordulása is csökkenthető a megfelelő táplálkozással.

Kedvence egészségéhez döntően hozzájárul természetesen az ápolása is. Elegendő, ha rendszeresen (kb. hetente kétszer) megkeféli bundáját. Kicsit intenzívebb ápolást igényel a pireneusi masztiff lábszárain és fülein lévő hosszabb szőr, ami csomósodásra hajlamos. Továbbá a szőrváltás (évente kétszer, ősszel és tavasszal) időszakában szükséges a gyakoribb szőrápolás.

A leghasznosabb cikkeink

Golden Retriever

A középméretű Golden Retriever (ejtsd: golden retriver) nagyon gyerekbarát és ezáltal ideális családi kutya: Emberközpontú és engedelmes, nagy a mozgásigénye, de bundája kevés ápolást kíván meg.

Tacskó

A tacskó ellenállhatatlan nézése már megolvasztotta jó pár állatbarát szívét. Tudjon meg cikkünkből mindent a kompakt személyiségű tacskóról, amely fajtát „dakszli” vagy „borzeb” névvel is illetnek.

Németjuhász

A Német Juhászkutya (gyakran csak Németjuhász) a legelterjedtebb munkakutya a világon, de nagy tudásszomjának és emberközpontúságának köszönhetően családkutyának is tökéletes.