Ír farkaskutya

Az ír farkaskutya a világ legnagyobb kutyái közé tartozik. A középkori Írországban farkas- és medvevadászatkor vetették be ezt az ebet, manapság kizárólag családi kutyaként fordul elő. Impozáns méret ellenére nagyon szelíd és bújós fajtáról van szó. Sajnos ez a barátságos óriás azonban felettébb hajlamos bizonyos betegségekre és viszonylag alacsony a várható élettartama.

Az ír farkaskutya jelleme

A puha szófán feküdni és szorosan a gazdihoz bújni – így érzi magát a legjobban az ír farkaskutya. A szelíd óriás szívesen megfeledkezik arról, hogy a világ legnagyobb kutyái között tartják számon és nem egy kis ölebként. Kicsit heves természete miatt nemcsak a vázát döntheti fel, hanem egyes – nem annyira stabil – családtagokat is. Mégis alapvetően ennek a fajtának a képviselői áldott jó lelkek, akiknek családjuk közelségénél nincs többre szükségük.

Családközpontú, gyengéd óriás

Ez a fajta nagyon emberközpontú és ragaszkodó. Mindig keresi a szemkontaktust gazdájával és megbizonyosodik arról, hogy elég figyelmet szentel-e neki. Ezért ezeknél a szociális ebeknél nem jöhet szóba, hogy kizárólag kint tartsák őket egy kennelben. Mindennél jobban szeretik a gyerekeket és élvezik, ha az egész család együtt van. Még az idegenekkel szemben is nyitott és barátságos – legalább is addig, amíg jó szándékkal közelednek felé. Érzékeny, éber habitusának köszönhetően hamar felismeri, ha valaki nem jól bánik a családjával és ebben az esetben bátran közbeavatkozik értük. A természetéből hiányzó szigor miatt nem alkalmas kizárólag őrző-védő kutyának. Egyébként ha jobban belegondolunk: melyik tolvaj szeretné tesztelni ennek a négylábú óriásnak a türelmét?

Nem szabad alábecsülni mozgásigényét és vadászösztönét

Figyelemre méltó az a belső nyugalom, melyet ez az impozáns eb magából sugároz. Keveset követel, türelmes és problémamentesen alkalmazkodik a mindennapok különféle helyzeteihez. Mindenesetre a veleszületett kiegyensúlyozottsága ellenére nem szabad megfeledkezni arról, hogy eredetileg vadászkutya volt. Vadászkutyaként és agárként még mindig felettébb nagy mozgásigénnyel és nem alábecsülendő vadászösztönnel rendelkezik. Az ún. „coursing“, agárverseny során vagy speciális berendezések segítségével csillapítható a gyors sprintek iránti igénye. Séta és közös kerékpározás vagy lovaglás közben azonban ajánlott inkább pórázon tartani, mert vadászösztöne bármikor felülkerekedhet rajta.

Miért fontos a következetes nevelés?

Már csak mérete és vadászösztöne miatt is elengedhetetlen a következetes és szeretetteljes nevelés. Ha kutyája időben megtanulja a legfontosabb vezényszavakat, akkor a későbbiekben nagyobb szabadságot adhat neki. Egy olyan ír farkaskutya, aki megbízhatóan hallgat a behívásra, inkább engedhető el bizonyos (engedélyezett) helyeken póráz nélkül, mint olyan, aki csak olykor-olykor hallgat az utasításra. Mindazonáltal ettől a fajtától ne várjon vak engedelmességet. Emberközpontúsága ellenére az intelligens és magabiztos ír farkaskutya időnként bizonyos fokú önfejűséget is mutat. Így néha kicsit több időre lehet szükség, míg megfelelően reagál a vezényszavakra. Aki egy kicsit ért a kutyaneveléshez és kedvencével kellő következetességgel, szeretettel és türelemmel bánik, az sok örömét leli ebben a békés.

Külső megjelenése

„Ez egy póni?“ – az ilyen jellegű megjegyzések nem mennek ritkaságszámba, ha valaki sétáltatja ír farkaskutyáját. Nem kérdés, hogy átlagban 81-86 cm-es marmagasságával felhívja magára a figyelmet – ha akarja, ha nem. Az egyébként szerény farkaskutya végül is a világ legnagyobb kutyái közé tartozik. A fajtastandardban a kanok minimális méretét 79 cm-ben adták meg, a szukák kicsit kisebbek a maguk legalább 71 cm-ével. A rekordot egy 106 cm-es marmagasságú eb tartja. Méretükből kifolyólag természetesen súlyuk sem mondható kevésnek, a kanok legalább 54,5 kg-ot, a szukák pedig 40,5 kg-ot nyomnak.

Drót szőrű agár sokféle színváltozatban

Tekintélyes mérete és jelentős súlya ellenére mégsem hat soha lomhának. Tipikus agárként karcsú testalkattal, szálkás izomzattal és rendkívül mély mellkassal rendelkezik. Méretéhez képest az ún. rózsafülei inkább kicsinek mondhatók és meglehetősen hátul helyezkednek el a koponyán.
Szőre durva és drótszerű, ami következő színekben fordulhat elő:

• Fehér
• Szürke
• Fekete
• Őzbarna
• Vörös
• Foltos

Az Irish Kennel Club ezenkívül elfogad minden a skót szarvasagárnál előforduló színvariációt.

Az ír farkaskutya története

Az ír farkaskutya nemcsak a világ egyik legnagyobb kutyájának számít, hanem az egyik legrégebbinek is. Valószínűleg az arab világból származik közeli rokonaihoz, az agarakhoz hasonlóan. Archeológiai leletek bizonyítják, hogy az ókori Egyiptomban már voltak nagy, agárhoz hasonló ebek, akik a Kr.e. 3. évszázadban kerültek a keltákkal Európába és a Brit-szigetekre. Az ókori és középkori Írországban nagyon keresettek voltak ezek a nagy és erőteljes négylábúak, akiket farkas-, medve-, vaddisznó- és jávorszarvas-vadászatra alkalmaztak. A nemesek körében, akiknek egyedüli kiváltsága volt, hogy ilyen impozáns kutyát tarthattak, nagyon elterjedtek az ún. wolfshound-ok (farkasvadászok). Az ír farkaskutya státuszszimbólummá vált és szívesen ajándékozták más európai királyi házaknak.

Státuszszimbólumból munkanélküli vadászkutya

Mint ahogy sok más vadászkutyának, az ír farkaskutyának is megpecsételte sorsát a lőfegyverek feltalálása. A fegyverek ugyanis egyre jobban feleslegessé tették a vadászkutyákat, ezért ez a fajta is egyre ritkábban fordult elő. Azért, hogy az utolsó állományt megmentsék, a 17. század közepén betiltották ennek a fajtának a kivitelét Írországból. A fajta egyre jobban hanyatlott, 1800 körül pedig a farkasok kiirtása Nagy-Britanniában és Írországban csak rontott a helyzeten. A 19. század közepén gyakorlatilag kihalt ez a kutyafajta. Az, hogy az ír farkaskutya még ma is létezik és elismert fajta, a skót George Grahamnak köszönhető. Graham keresztezte azt a megmaradt kevés példányt a skót szarvasagárral, a német doggal, az orosz agárral és más fajtákkal. Az így létrehozott „új“, valamivel erősebb és nagyobb farkaskutyát az 1870-es évek végén mutatták be először kiállításon és hamarosan el is ismerte a British Kennel Club.

Tenyésztése és elterjedése manapság

A 19. század végén, illetve a 20. század elején kerültek az első tenyészállatok Észak-Amerikába és az európai kontinensre, ahol a két világháború majdnem teljesen megsemmisítette a fajtát. Az új almok száma a 20. század közepétől csak lassan emelkedett. A legtöbb egyedet a Brit-szigeteken, mint ahogy korábban is, és Észak-Amerikában jegyezték. Noha az 1970-es évektől kezdve Európa többi részén is egyre többen tenyésztették, még mindig nagyon ritkán fordul elő ez az impozáns fajta az angolszász területeken kívül.

Elsődleges tenyésztési cél: egészség

Mint ahogy (majdnem) mindegyik óriási fajta, sajnos az ír farkaskutya sem örvend túl jó egészségnek. Az egyre nagyobb és gyorsabb ebek tenyésztése ahhoz vezetett, hogy háttérbe szorult az egészség. Ezért a farkaskutyák várható átlagos élettartama kb. 6-7 év. Egy 2005-ben közzétett tanulmány szerint az ír farkaskutyák csupán 9 százaléka éri el a 10 éves vagy afeletti kort. Legtöbbjük 8 éves korában eltávozik az örök vadászmezőkre, egyesek pedig sajnos már 5 évesen. Szerencsére ez a viszonylag alacsony élettartam arra ösztönözte a tenyésztőket, hogy átgondolják a helyzetet. Neves tenyésztőknél ismét a fajta egészsége áll az első helyen.

Milyen fajtára jellemző betegséggel kell számolni?

Még mindig a csont- és ízületi problémák, mint pl. a wie csípőízületi diszplázia és a könyökízületi diszplázia tartozik a leggyakoribb betegségek közé az ír farkaskutyák körében. Azonban szívbetegségeket, gyomorcsavarodást, epilepsziát és csontrákot is gyakran diagnosztizálnak ennél a fajtánál. Természetesen nem mindegyik példányt érintik ezek a betegségek, csak ezek előfordulásának kockázata sokkal nagyobb, mint más fajtáknál. Ezért is különösen fontos, hogy megfontoltan válasszon tenyésztőt.

Mire ajánlott ügyelni ír farkaskutya vásárlása előtt?

Aki az iránt érdeklődik, hogy ír farkaskutyát vegyen, annak semmi esetre sem szabad félvállról vennie a „betegség” témakörét. Természetesen ez ne tartson vissza senkit attól, hogy ezt a fajtát válassza, csak tanácsos a megfelelő tenyésztő kiválasztásakor külön figyelmet szentelni annak, hogy a tenyésztési vonal egészséges legyen.
Még ha a tenyésztő biztosítja is arról, hogy kutyái egészségesek és a tenyészállatok ránézésre tényleg annak tűnnek, ne támaszkodjon csak az ő szavára. Kérje meg, hogy mutassa meg a kölykök pedigréjét és figyeljen arra, hogy a nagyszülők, nagy-nagynénik és nagy-nagybácsik hány évet éltek. Ezen kívül lényeges, hogy személyesen találkozzon a tenyésztővel és hogy a helyszínen meggyőződjön arról, tényleg fontos-e a szakember számára az állatok egészsége és jóléte.

Mennyibe kerül egy ír farkaskutya?

Magától értetődő, hogy egy olyan kölyöknek, aki egészséges tenyésztői vonalról származik és minden szükséges egészségügyi vizsgálaton átesett, megvan a maga ára. Neves tenyésztőknél manapság kb. 1500-2000 euróba kerül egy kölyök. Jobb, ha távol tartja magát a jó vásárt ígérő, interneten vagy újságban található hirdetésektől, mivel a vételáron megspórolt összeg két-háromszorosát is kifizetheti utána állatorvosi költségekre.

Így marad az ír farkaskutya

A fajta egészségének fenntartásáért nem csak egyedül a tenyésztők felelnek. Gazdiként Önnek is gondoskodnia kell arról, hogy kutyája megőrizze egészségét, mivel nem csak az állat génállománya dönt arról, hogy beteg lesz-e kedvence. Táplálása, ápolása és tartása is csökkentheti, illetve növelheti a fent említett betegségek előfordulásának kockázatát.

Táplálása

Fedezze fel kínálatunkat száraz kutyaeledelből vagy nedves kutyatápból!

Miben különbözik az egészséges táp a minőségi szempontból kevésbé jónak mondható eledeltől? A száraz eledel jobb, mint a nedves , vagy a nyers etetés (BARF) jobb, mint a feldolgozott táplálék? A kutyák helyes táplálásáról megoszlanak a vélemények. Olyan sokféle állásfoglalással lehet találkozni a témában, mint amilyen hosszú a szupermarket polcain roskadozó állateledelek sora. Elsősorban nem arra irányul a kérdés, hogy melyik táplálkozási formát érdemes választani, hanem hogy minek ajánlott bele kerülnie a tápba és minek nem. Mint ahogy minden kutyának, az ír farkaskutyának is elsődlegesen húsra van szüksége, amit zöldséggel, rizzsel, burgonyával vagy tésztával tanácsos kiegészíteni. Ezzel szemben a készen vásárolt kutyaeledelek gyakran aránytalanul nagymértékben tartalmaznak gabonát, olyan szükségtelen összetevőket, mint pl. cukrot, szóját vagy ízfokozókat. Ezért mindig ügyeljen arra, hogy a táp jó összetétellel rendelkezzen, tehát sok, jó minőségű hússal, zöldséggel és csak kevés gabonával – függetlenül attól, hogy Ön készíti kedvence ételét vagy készen vásárolja.

Mennyit eszik egy ír farkaskutya?

Egy olyan nagy eb, mint az ír farkaskutya természetesen többet eszik, mint egy kis tacskó. Mindenesetre rá is vonatkozik az általános szabály: minél tartalmasabb az eledele, annál kevesebbre van szüksége. Másképpen fogalmazva: nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. Egy jó táp optimálisan lefedi négylábú barátja tápanyagszükségletét. Ez kevésbé függ a kutyafajtától, sokkal inkább olyan egyedi tényezőktől, mint a kor, a súly, a méret és az aktivitás szintje. Ennek megfelelően egy olyan kutyának, aki nagyon sportos életmódot folytat, sokkal több energiára van szüksége, mint egy családi ebként tartott, minimális mozgásra szorítkozó kedvencnek. Ugyanígy egy kölyök is már összetételt igényel, mint egy felnőtt egyed. Mivel az ír farkaskutyák egyébként is nagyon gyorsan nőnek, nem szabad a növekedést túlzott energiabevitellel még jobban serkenteni. A túl gyors növekedés az első hónapokban később nem ritkán fájdalmas ízületi problémákat (pl. csípőízületi diszplázia) okozhat. Továbbá a nem megfelelő kalcium-foszfor arány a tápban negatív hatással lehet a fiatal kutya csontnövekedésére.

A helyes összetételen kívül még többet tehet kedvence egészségéért: ne engedje főként a növekedési fázisban, hogy kedvence lépcsőzzön vagy más hirtelen mozgással járó tevékenységet folytasson, mely megerőlteti az ebet és a későbbiekben szintén csont- és ízületi betegségek kialakulásának kedvezhet. Mivel az ír farkaskutyák, mint ahogy sok más nagytestű eb is, hajlamosak a veszélyes gyomorcsavarodásra, ajánlott az etetések után elegendő pihenőidőt adni számukra. Tanácsos a napi eledelmennyiséget is két-három (ennek megfelelően kisebb) étkezésre felosztani. Ezenkívül még azok az állítható magasságú etetőtálak is hasznosak, amelyek tudják tartani a lépést a gyors növekedéssel és megakadályozhatják, hogy a kutyának evés közben túlságosan le kelljen hajolnia és kedvezőtlen testtartásban kelljen ennie.

Az ír farkaskutya tartása és ápolása

Az ír farkaskutya nyugodt természete azt eredményezi, hogy sok mindent, amit a gazdája biztosít számára, sztoikus higgadtsággal elfogad – vonatkozzon az eledelre, a napi mozgás módjára vagy egyéb tartási körülményekre. Még a betegségeket is olyan jól tűri, hogy sokszor már csak akkor derül fény rájuk, amikor késő. Annak rossz következményei lehetnek ennél a fajtánál, ha arra hagyatkozunk, hogy a kutya jelzi számunkra, ha valami problémája van. Ezért inkább figyeljen arra, hogy megfelelő tápot adjon neki, hogy elegendő mozgást biztosítson számára, ami megfelel egy vadászkutya, illetve agár igényeinek, és pontosan figyelje meg, hogy észrevesz-e változást a viselkedésében, a mozgásában vagy a testén (pl. súlynövekedés vagy -csökkenés). Mindezek lehetnek egy betegség első jelei és érdemes konzultálni az adott problémáról állatorvosával. A szőr szerkezetén észlelt változások utalhatnak helytelen táplálkozásra vagy egyéb betegségre. Habár a drót szőrű ír farkaskutyák szőrápolása meglehetősen egyszerű és a bunda időnkénti kefélése teljesen elegendő, ajánlott jobban megnézni olykor ezt is tüzetesebben.

Olvassa el Kölykök alapfelszerelése, beszoktatási tippek című cikkünket is!