Berni pásztorkutya

Berni Pásztor: Dürrbachi , „Vieräugler“ azaz négyszemű – a berni felvidék egykori gazdasági kutyáját több néven is emlegetik. Azonban a berni pásztorkutya manapság az egész világon kedvelt családi kutyaként van jelen. Gazdáikat jó adag szívmelegséggel kísérik – habár odakinn a természetben inkább a havat és a hideget kedvelik.

Tulajdonságok

Jóindulatú és barátságos lénye világszerte a gazdaságok legkedveltebb kutyáivá tette a berni pásztort. Családi kutyaként egész életében hűségesen áll szerettei oldalán, s mindenekfelett lojálisnak és ragaszkodónak mutatkozik. Magas ingerküszöbének köszönhetően extrém higgadtan reagál a környezeti ingerekre. Ettől a nagy emberbaráttól abszolút idegen az agresszív magatartás.

Veleszületett védőösztöne ellenére egy berni pásztorkutya esetében nem kell félni semmiféle támadástól – így azután még akár az is előfordulhat, hogy a fajta néhány képviselője még egy betörőt is élénk farokcsóválással üdvözöl. Annál inkább kedveltebb olyan családi kutyaként, melyet nyugodtan magára lehet hagyni apróbb gyerekekkel is. A kiabáló vagy tomboló kisgyerekek sem tudják kibillenteni nyugalmából ezt a gyengéd óriást. Mert hogy az annál inkább élvezi a közös játékot, s a gyermekek szeretetteljes megnyilvánulásait. Csupán a hímeknél fordulhatnak elő esetenként viták az ugyanolyan nemű egyedekkel szemben, amennyiben úgy érzik, hogy területüket veszély fenyegetné. Bizonyos aspektusból némi önfejűséget vethetünk a berni pásztorok szemére, ami pl. a kutya számára értelmetlennek tűnő parancsok megtagadásában mutatkozik meg.

Végülis a berni pásztor nagy öntudattal és jó nagy adag intelligenciával bír, ami által feljogosítva érzi magát bizonyos utasítások megkérdőjelezésére. Sok szeretettel és egynéhány dicsérettel azonban könnyedén jólnevelt, különféle feladatokra motiválható és azokért lelkesedő családi kutyává képezhető. Kocsi- és teherhúzósport, mentési munkálatok, nyomkeresés vagy terápiás kutyává való kiképzés – mind-mind alkalmas ennek a kiegyensúlyozott és kitartó svájcinak. A sikeres alapkiképzés és szocializáció után nyugodt és barátságos jellemük alapján a berni pásztorkutyák gyakran több privilégiumot élveznek, mint más fajtatiszta kutyák. Bárhová problémamentesen elvihetők, olykor akár póráz nélkül is futkározhatnak, hiszen sem vadászatra, sem elcsavargásra nem hajlamosak.

Megjelenés

Nem csupán lénye, hanem nagyszerű külseje is hozzájárul ahhoz, hogy a berni pásztor szívesen látott és attraktív vendég legyen. Jellegzetes külső vonása a háromszínűség. Fő részarányban a fekete van jelen, ami mintegy kabátként borítja a kutya testét, nyakát, fejét és farkát. Homlokán szimmetrikus fehér csík ül, amely pofája irányába kiszélesedik, s maximum ajka sarkáig ér. Ezentúl markáns még a fehér mellkasi rész, a fehér mancsok és a fehér farokcsúcs. A kutya pofáján, lábain és a fehér mellszőrzet oldalán mutatkozó barnás-vöröses foltok tovább hangsúlyozzák az állat szépségét, s ezáltal válik kompletté attraktív háromszínűsége. A berni pásztorkutya jellegzetességéhez tartoznak még a szemek fölött látható barnás-vöröses foltok – a kutya ennek köszönheti a „Vieräugler“ azaz „négyszemű“ megnevezést.

A svájci pásztorkutyák többi képviselőjétől – ilyen az appenzeller, a nagy svájci és az entlebuchi pásztor – eltérően a berni szőrzete az egyedüli, amely hosszú. Emellett általában sima, legfeljebb enyhén szabad hullámosnak lennie. A dús szőrzet puha és fényes, s megbízhatóan védi a kutyát a hidegtől és a hótól. Ezzel szemben a hőséget nehezen viseli ez a szőrzettel gazdagon megáldott állat. Kánikulában árnyékos helyre kell vonulnia ennek a hőérzékeny négylábúnak, s feltétlenül kerülnie kell a nagyobb fizikai megterhelést a déli napon.

A hímek 64 -70, míg a nőstények 58 – 66 cm-es marmagasságával a berni pásztor kétségkívül a nagy méretű kutyák közé sorolandó. Családi kutyaként a hiányos mozgáslehetőségek és a nem megfelelő táplálás számlájára írhatóan sajnos gyakran hajlamos a túlsúlyra. Ahogyan nálunk, embereknél, a súlytöbblet a kutyák esetében is sokszor vezet ízületi problémákhoz és más megbetegedésekhez. Az egészséges, karcsú berni pásztorkutya hím testsúlya nem haladhatja meg az 55, míg a nőstényé a 45 kg-ot.

A Berni Pásztor Története

Nagy testtömegű, ám mégsem nehézkes vagy elhízott, ellenben izmos és erős – ezzel a megjelenési formával írhatók le már a berni pásztor ősei is, melyek svájci környezetben éltek Bern környékén, s eredetileg parasztgazdaságok kutyáiként tartották őket, s a kocsihúzás éppen úgy feladataik közé tartozott, mint a haszonállatok terelése. Tisztázatlan, hogy pontosan mely kutyáktól származnak ezek a háromszínű pásztorkutyák. Feltételezések szerint elődeinek számít a molosszer és a masztiff, melyeket a rómaiak hoztak be az Alpok régiójába.

Csak a XX. század elejétől határozható meg pontosan a berni pásztorkutya története, amikoris szorosan köthető Dürrbach helységhez és az ott található Dürrbach fogadóhoz. A fogadó a falu lakóinak, utazóinak és kereskedőinek a találkozóhelye volt, s ott tartották ezeket a háromszínű kutyákat. A kutya korábbi elnevezése, a „dürrbachi“ is Bern tartomány ezen régiójára vezethető vissza – eleinte itt volt elterjedt ez a fajtatiszta kutya. A dürrbachi kutyát először 1902-ben mutatták be kutyakiállításon – egy berni kávézó tulajdonosának javaslatára. Ezzel és az ezt követő kiállításokkal fergetegesen megnövekedett az ezen attraktív kutyák iránti érdeklődés, melyeket korábban csak a svájci régióban ismert kevés ember. Végül 1907-ben megalapításra került a „Svájci Dürrbach Klub“, amely feladatul kapta a fajtatiszta tenyésztés bevezetését.

A javaslat, hogy a dürrbachi-t berni pásztorkutyává nevezzék át, a svájci geológustól és kinológustól, Prof. Dr. Albert Heimtől származik, aki tagja volt az első fajtaszabvány létrehozásán fáradozó csapatnak. A névváltoztatás alapja vélhetően nemcsak az volt, hogy így érthetőbb és kézenfekvőbb az elnevezés, hanem az állatok svájci pásztorkutyákkal való rokonságát is aláhúzta. A berni pásztor pedig jó testi és szociális adottságainak, valamint szép kinézetének köszönhetően hamarosan Svájc határain túl is egyre nagyobb népszerűségnek és kedveltségnek örvendett.

Tenyésztés és egészség

A parasztgazdálkodásokban tartott és az ottani munkálatokat segítő kutyaként a gazdaság és az udvar őrzése, az állatok terelése mellet főként utazó kereskedők kocsihúzó kutyájaként használták. Így tenyésztése kezdeteiben olyan jellemzők kerültek előtérbe, mint a munkakedv, éberség, erő és robusztus egészség. Amikor pedig ezek a „dolgozó“ kutyák az iparosodás következtében egyre inkább munkanélkülivé váltak, sokan tökéletes családi kutyát láttak a jóindulatú és kiegyensúlyozott berni pásztorban. A tenyésztők pedig egyre inkább jó szociális tulajdonságok megtartását helyezték előtérbe, s eleinte a szépség nézőpontjától vezérelve folyt a tenyésztés. Így ezt a csinos fajtatiszta kutyát rövid ideig az ú.n. divatkutyák közé sorolhattuk. Viszont így komolytalan hobbi-tenyésztők is szaporították – ellenőrzés nélkül, hisz az attraktív családi kutyák eladásából szép kis jövedelemre számítottak, ennek pedig öröklésbeli problémák és jellembeli gyöngeségek lettek a következményei.

Szerencsére az eredeti típus kedvelői véget vetettek ezeknek az időknek, s sokkal inkább mértékadóvá váltak – s ez manapság is így igaz – az olyan aspektusok, mint az egészség és a hosszú élettartam. A berni pásztor fajtaszabványa szigorú. Az örökletes betegségek redukálására és a fajta egészségi állapotának javítására bizonyos tenyészértékek figyelembe vétele szükséges – nemcsak a szülőállatok, hanem a testvérek és más rokonok esetében is. Mindezek ellenére a berni pásztorkutya életkilátásai a várható 7-10 évvel még mindig alacsonyak. A leggyakoribb panaszok, melyekkel ezek a fajtatiszta kutyák küzdenek: az ízületi problémák (HD és ED), a vesebetegségek és a rákos fekélyek.

Hogy Ön vevőként a lehető legegészségesebb kölyköt kaphassa, s az Önnek és családjának hosszú ideig örömöt okozhasson, feltétlenül komoly tenyésztőhöz kell fordulnia, akinek többet jelent állatai egészsége, mint a gyors pénzkeresés. Egy jó tenyésztő szívvel-lélekkel teszi a dolgát, s nem gazdagodik meg a tenyésztésből. A fajtatiszta kutyák lelkiismeretes tenyésztése nemcsak sok időt vesz igénybe, hanem nagy pénzráfordítást is jelent – általában többet, mint ami a kölykök eladásával visszajöhet.

Szerencsére a berni pásztornak sok kedvelője akad, akik szenvedéllyel és körültekintéssel tenyésztik ezt a különleges fajtát. Vagyis ha szeretne beszerezni egy kölyökkutyát, semmi ok az aggodalomra: ezen fajta esetében egyáltalán nem nehéz komoly, hozzáértő, jó tenyésztőt találni. Hiszen ők általában bejegyzett egyesület keretein belül tevékenykednek, s ezeken keresztül egyszerűen meg is találhatók. Szánjon időt a megfelelő tenyésztő kiválasztására – a legjobb, ha többször is meglátogatja őt és kutyáit egyaránt, hogy átfogó képet kapjon az adott tenyészetről. Ha az első benyomás stimmel, s a területet, a tisztaságot és a kutyák családhoz való csatlakozását illetően is jó érzések töltik el, belemehet a részletekbe. Fontos, hogy a tenyészkutyák rendelkezzenek a szükséges védőoltásokkal, s valamennyi javasolt egészségi vizsgálatot elvégezzenek rajtuk. Egy jó tenyésztő soha nem fog „rásózni“ Önre egy kiskutyát, sokkal inkább átfogóan tájékoztatja Önt a berni pásztorkutyával való együttélés mibenlétéről, s igyekszik magának is kialakítani egy képet, hogy kis védencére milyen körülmények várnak az Ön otthonában. Ha pedig úgy ítéli meg, hogy nem adottak a sikeres együttéléshez való körülmények, szükség esetén akár még el is tanácsolhatja Önt a vásárlástól.

A Berni Pásztor Táplálás

Mielőtt a kölyköt otthonába költöztetné, nemcsak sok kutyafelszerelést kell vásárolnia, hanem többféle dolgon el is kell gondolkodnia. Egyik ilyen téma többek között, amit már előzetesen meg kell fontolnia, kutyája táplálása. Tenyésztője tanácsokkal és tettekben is az Ön oldalán fog állni, s az első otthon töltött hetekre átfogó táplálási tervvel látja el Önöket. Egy darabig minden esetre adja tovább kiskutyájának a tenyésztőnél megszokott táplálékot, mivel az optimális módon a fiatal pásztorkutyák szükségleteihez igazított. Végülis a kölykök tápanyagszükséglete egészen más, mint a felnőtt kutyáké. Ha pedig később szeretne más eledelre átállni, a megszokott eledelt csak lassan, fokozatosan cserélje le az újra, hogy kutyája gyomra hozzászokhasson az új eledelhez!

Ahhoz, hogy berni pásztorkutya kutyájánál megelőzze a túlsúly és az egészségügyi problémák kialakulását, a kellő mennyiségű mozgáslehetőség biztosítása mellett ügyelnie kell kedvence kiegyensúlyozott és fajának megfelelő táplálására is. A leginkább alkalmas eledel magas húsrészaránnyal bír, sok gyümölccsel és zöldséggel keverve, s adhatja száraz- és nedvetáp formájában egyaránt. A késztermékek alternatívájaként időközben egyre jobban elterjed az ú.n. barfolás is, amikoris az állat nyers formában kapja az élelmiszert. A barfolás hívei mindenekelőtt az értékes összetevőkre hivatkoznak, melyek a nyers húsban és zöldségekben még adottak, s a főzés következtében már veszendőbe mennének. Ha Ön bizonytalan lenne, berni pásztorkutyája számára melyik táplálási mód a legmegfelelőbb, forduljon a tenyésztőhöz vagy az állatorvoshoz, akik egyedi szükségleti tervet tudnak összeállítani kedvence számára. Végülis sok tényezőtől függ, hogy mire van szüksége a kutyának – így a helyes táplálásnál a fajta és nem mellett szerepet játszik kutyája súlya, kora és aktivitása is.

Tartás és ápolás

Kutyája táplálása mellett mindenekelőtt kedvence fajának megfelelő tartását illetően kell elgondolkodnia. A nagy termetű berninek először is sok helyre van szüksége. Optimális számára a kertes ház, vagy udvar. Egy kis városi lakás határozottan nem alkalmas ennek a szabadságot kedvelő állatnak. Azt se tévessze szem elől, hogy a kölykök életük első hónapjaiban nem lépcsőzhetnek, hogy ezáltal is védve legyenek még nem teljesen kialakult ízületeik. Egy lift nélküli többszintes ház emeleti lakása már csak ezért sem jöhet szóba. A földszinti bejáratú saját otthon később is nagy előnyt jelenthet, ha kutyája már korából adódóan nem bírja a lépcsőkön való közlekedést, Ön pedig felnőttkori meglett súlya miatta nem cipelheti az állatot.

A berni pásztorkutya sok szabadban végzett mozgást és elfoglaltságot igényel. Ezen fajta gazdájaként kedvet kell éreznie és időt kell szánnia a kedvencével közös mozgásra. Ez a fajtatiszta svájci imádja az általa szeretett emberekkel együttes kiadós sétákat, s emellett módfelett jó néven veszi a mentális kihívásokat. Így ezek az okos kutyák nagyszerűen alkalmasak intelligenciajátékokra, kocsihúzósportra, mentő- vagy nyomkereső kutyának. Mindenesetre a kutyasport csak korlátozottan javasolható a fajta képviselői számára. A túl nagy gyorsaságot követelő, hirtelen mozdulatokkal járó sportágak – mint pl. az agility – szükségtelenül túlterhelnék a nagy és nehéz kutyákat.

Berni pásztora jó közérzetéhez a kellő mennyiségű ápolás is hozzájárul. Hosszú, sima szőrzetét legalább heti 2-3 alkalommal ki kell kefélni, hogy elkerülhető legyen annak összegubancolódása, s megmaradjon csodaszép csillogása. Szőrzetváltáskor pedig legjobb naponta kézbe venni a kefét és fésűt. Ezenkívül minden nap kontrollálja és adott esetben tisztítsa meg kedvence szemeit, füleit, karmait, talplabdáit, bőrét és fogait! Az ilyen kis rutinvizsgálatok során idejébe felismerheti az olyan lehetséges elváltozásokat , fekélyeket, keléseket, amelyek rákos megbetegedésre utalhatnak. Így tehát kutyája fajának megfelelő tartása és az átfogó ápolása nemcsak az állat egészségéhez és jó közérzetéhez járul hozzá, hanem azt is döntő módon elősegíti, hogy Ön és berni pásztorkutyája sokáig örülhessenek egymás társaságának.