A gyémántgalambok könnyen felismerhetők fehér pettyes szárnyaikról és a szemük körüli narancssárga körről. Ez az egzotikus kistestű galamb Ausztráliából származik. Ma a madárbarátok és a hobbitenyésztők világszerte örömüket lelik ezekben a társaságkedvelő madarakban.
© Elena / stock.adobe.com
A gyémántgalamb a nevét a tollazatán található fehér pontoknak köszönheti.
A gyémántgalamb számít a legkisebb galambfajnak a világon. Az apró állatok testhossza kb. 20 centiméter, a súlyuk kb. 45 gramm. Ez nagyjából egy pacsirta méretének felel meg.
A tollazat színe a szürkétől a barnásig terjedhet. Időközben azonban más színvariációkat is kitenyésztettek. A gyémántgalamb a tollazatán található fehér pettyekről kapta a nevét. A nemek közötti különbségek ennél a fajnál általában nem jelentősek.
A tyúkok tollazatában azonban a barna szín aránya gyakran valamivel több, mint a kakasokéban.
A gyémántgalambocska jellegzetes jegyei közé tartozik a narancsvörös írisz és a szeme körüli élénk narancssárga gyűrű. Keskeny, hegyes csőre körülbelül öt centiméter hosszú, színe pedig olíva- vagy szürkésbarna.
A gyémántgalambok általában nem szelídek. Azonban, ha a fajnak megfelelő módon tartják őket, és a gazdájuk nyugodtan bánik velük, meglehetősen kedvesek lehetnek.
A gyémántgalambok társaságkedvelő madarak, amelyek párokban vagy kis rajokban élnek együtt a vadonban. Ezért háziállatként is kell nekik legalább egy társ.
Vegyes ivarú párt, vagy csak tojókat ajánlott együtt tartani. Ha a hím galambok együtt élnek, a tojóknak nem szabad hallótávolságon belül lenniük. Ellenkező esetben a galambok között agresszív versengés alakulhat ki.
A kicsi, törékeny gyémántgalamb hangja meglehetősen halk. A hím panaszos turbékolása különösen az udvarlási időszakban hallható. Erre a nőstény rekedt, elnyújtott hívóhanggal válaszol.
A gyémántgalambok a madártartók körében a legnépszerűbb kistestű galambok közé tartoznak. Ezeknek a madaraknak tágas madárházraés napi szinten szabad repülésre van szükségük, vagy egy külön madárszobára alvókalitkával.
A gyémántgalambok nem túl érzékenyek, és egész évben tarthatók kültéri madárházban, feltéve, hogy van számukra megfelelő hőmérsékletű menedékhely.
A védett házukban legalább tíz foknak kell lennie.
Egyes országokban a tartási hely mérete elő van írva. Például az osztrák állatvédelmi rendelet előírja, hogy a kistestű galambok tartási helye egalább 1,6 négyzetméter alapterületű és egy méter magas legyen
Jogi szabályozások hiányában az általános szabály az, hogy minél több helyük van a galamboknak, annál jobb. Ezek a madarak fürgén és ügyesen repülnek, akik emberi tartás esetén is ki akarják élni a természetes repülési ösztöneiket.
Ahogy már korábban is említettük, a gyémántgalambokat legalább párosan kell tartani. Ha a madárház vagy a madárszoba elég nagy, akkor együtt tarthatja őket más fajokkal, például hullámos papagájokkal is.
A vadonban a gyémántgalambok és a hullámos papagájok közös élőhelyen élnek – mindketten Ausztráliából származnak. A gyémántgalamboknak azonban elegendő búvóhelyre és menedékre van szükségük ahhoz, hogy szükség esetén elkerülhessék tollas társaikat.
A kis galambok étrendje elsősorban magvakból áll, például kölesből, kenderből és lenmagból. Ezeket takarmánykeverék formájában adhatja neki. Mivel a vadon élő gyémántgalambok a földön keresik a táplálékukat, az etetőtáljukat a madárház padlójára érdemes helyezni.
A fűmagok mellett a madarak friss táplálékot is esznek, például salátát, gyümölcsöt, zöldséget és fűszernövényeket. A kalciumot a szépiacsontokból vagy a kavicsokból nyerik ki.
Különösen a vedlési időszakban van szükségük extra állati fehérjére, vagy valamilyen puha táplálékra, például lisztkukacra. Friss vizet mindig biztosítsunk a galamboknak.
A madárház változatos berendezéséhez számos, különböző átmérőjű, különböző magasságban elhelyezett ülőrúdra lesz szüksége. Ezenkívül néhány friss, nem permetezett lombhullató faág is elhelyezhető a madárházban szórakoztatásként és fészekanyagként.
További változatosságról gondoskodnak a hinták, kötelek és/vagy fajnak megfelelő fajátékok. A tükrök és a műanyag madarak viszont nem minősülnek állatbarátnak, és nincs helyük a ketrecben. Benti tartás esetén szükség lesz egy villódzásmentesmadárlámpára UV- tartozékkal.
Szülőhazájukban, Ausztráliában ezek a madarak élvezik a hosszas homokfürdőket. Ezért a tollazatuk ápolásához egy kád finom homokra van szükségük.
A gyémántgalamboknak azonban nincs szükségük speciális madárfürdetőre, mivel hajlamosak kerülni a vizet. Az alapvető felszerelésükhöz tartozik még az etető- és itatótál, az etetőállvány és a nedvszívómadáralom.
Ha megfelelő helyet választunk a madárháznak, ezek a szívós madarak ritkán betegszenek meg. A madárházat világos, csendes, huzatmentes helyen kell elhelyezni, ahol árnyékos és napos részek is vannak.
Ausztráliában, természetes élőhelyükön az állatok élvezik a talajon történő hosszas napozást.
Megfelelő gondozás mellett a gyémántgalambok körülbelül tíz évig is elélhetnek. Ritka esetekben a 15 vagy akár 20 éves kort is elérhetik.
A betegség jelei közé tartozik a borzas vagy ápolatlan tollazat, az apátia és a széklet megváltozása.
Betegség gyanúja esetén az érintett galambot állatorvoshoz kell vinni.
A gyémántgalambok Ausztráliában őshonosak. Tasmánia és néhány part menti régió kivételével szinte az egész kontinensen élnek. A faj nem fenyegetettként van besorolva, és nemzetközi kereskedelme nem korlátozott.
A 19. század közepén egy londoni állatkertben tartottak először egzotikus gyémántgalambokat. Németországba 1875-ben érkezett meg ez a kis galamb érdekes színű tollazatával.
Azóta a díszmadarak egyik legnépszerűbb galambfajtájává vált. Ez a szép galamb számos állatkertben is megtalálható.
© Charlotte B / stock.adobe.com
A madártenyésztés egy igen kedvelt hobbi. A tenyésztőknek gyakran vagy egy-két védencük, akiket szívesen elajándékoznának.
Egy állat áraa kívánt színtől és nemtől függően körülbelül tíz-tizenöt euró. A ritka színváltozatok, mint például a foltosak azonban valamivel drágábbak lehetnek.
Aki gyémántgalambot szeretne vásárolni, az állatmenhelyekkel vagy egzotikus madarak mentőközpontjaival is felveheti a kapcsolatot. Mivel az állatvédő szervezetek is adnak időnként a felelős gazdáknak egzotikus madarakat. A gondozók szívesen adnak tanácsot a megfelelő madarak kiválasztásában és az igényeik felmérésében.
| Rövid infó: | A gyémántgalambok Ausztráliából származó kistestű, kecses galambok. Madárházban vagy madárszobában tarthatók díszmadárnak – párban vagy kisebb rajban. |
| Tudományos név: | Geopelia cuneata |
| Testhossz: | kb. 20 cm |
| Súly: | kb. 45 g |
| Átlagos várható élettartam: | 10 év, ritkább esetben akár 20 év |
| Ár: | kb. 10 eurótól |
| Viselkedés: | Szociális, nappal aktív, mozgékony, normál esetben nem agresszív |
| Tollazat: | A vadonban a szürkétől a barnáig, további tenyésztett változatok léteznek |
| Különösebb ismertetőjegyek: | Fehér pettyes tollazat, narancsszínű gyűrű a szem körül |
| Gondozási nehézség: | közepes |
| Mozgásigény: | nagy |
| Származás: | Ausztrália |
"Az élet mopsz nélkül lehetséges, de értelmetlen" - mondta egyszer Loriot. Ezzel fenntartás nélkül egyetértek, és hozzáteszem: "Egy élet ló, macska és nyúl nélkül is hasonló!". A szívem minden kis és nagy állatért dobog, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szabadúszó szerzőként írhatok szenvedélyemről. Cikkeimmel szeretném felhívni a figyelmet az állatvédelemre és hasznos tippeket adni az állatbarátoknak.
