Pudli

pudli kutya

„Ez bujt a pudli-bőr alatt!” – Johann Wolfgang Goethe híres Faust című drámájában Mefisztó pudli alakjában jelenik meg. És valójában mi bújik meg ennek a nagy múltú fajtakutyának a bőre alatt? Az biztos, hogy a pudli sokkal több, mint egy stílusos divatkutya. Ez elég okot ad arra, hogy behatóan tanulmányozzuk ezt fajtát.

A pudli tulajdonságai

A fajta rajongói szívesen nevezik a pudlit a világ legintelligensebb kutyafajtájának. Nem jogtalanul, hiszen a pudlik valóban arról ismertek, hogy rendkívül tanulékonyak és jól idomíthatók. A híres uszkár, II. Munito, aki a 19. században a cirkuszban lépett fel, az elbeszélések szerint tudott betűzni és számolni is. A legtöbb esetben azért nem jut el idáig minden fajtaképviselő, azt azonban nyugtázni lehet, hogy rendkívül gyorsan tanulnak és kiemelkedő emlékezőtehetséggel rendelkeznek. Az intelligens eb például képes arra, hogy megjegyezze a játékai pontos nevét és kérésre odavigye gazdájának a kért tárgyat.

Tanulóképességének köszönhetően, ami felettébb lojális és emberközpontú személyiséggel párosul, a pudlik nagyon sokoldalúan vethetők be. Legyen szó mentő-, őrző-védő-, terápiás-, vakvezető- vagy éppen egyszerű családi kutyáról – a pudlik minden területen jól teljesítenek. Nagyon alkalmazkodónak bizonyulnak és problémamentesen mindenhová magával viheti őket az ember. Az emberekkel szemben kifejezetten nyitott és barátságos. Magas szintű empátiájuk, nyugodt természetük és a tény, hogy szívesen veszik idegenek érintését is, jó szolgálatot tesz számukra terápiás kutyaként. Nem csoda, hogy az uszkár annyira kedvelt családi ebként. Az emberekkel való együttélés során a jellemerős pudli nagyon kedvesnek, élénknek és játékosnak mutatkozik. Élvezi a labdás játékokat és szívesen visszaviszi a botot is gazdájának. Habár szinte rajong szeretteiért, mégis önálló személyiség marad, aki szeret a középpontban lenni. Azonban soha nem tekint az emberre konkurenciaként, hanem inkább szívesen látott közönségként. Az agresszív viselkedés vagy a harapás távol áll a pudlitól. Más kutyákkal való találkozás során is nagyon elfogadónak bizonyul. Ennek ellenére az emberközpontú és közönségre éhes ebet jobb egyedüli kutyaként tartani. Tanulékony jellemének köszönhetően, ami már kölyökként is tapasztalható, nagyon jól nevelhető. Így nemcsak társaságkedvelő lénye, hanem „jó magatartása” is rendkívül kellemes kísérővé teszi minden élethelyzetben.

Külső megjelenése

Az uszkárok bizonyosan a világ egyik legelegánsabb és legbüszkébb kísérő kutyájának számítanak. A harmonikus arányok, a táncoló járás és nem utolsósorban a göndör vagy zsinóros szőrkorona, ami nagyon egyedivé tehető különféle nyírással, majdnem fenséges benyomást kelt ennél a fajtánál. Az uszkár szőre finom, gyapjas és dús. Azt érdemes tudni, hogy a pudli nem váltja évszakonként szőrköntösét, hanem folyamatosan nő. Az uszkárok nem vedlenek, ezért rendszeres nyírásra van szükségük. Elsősorban a gazdi ízlése dönti el, hogy ezt hogyan kivitelezik: hogy művészi „frizurát” készítenek neki vagy csak természetesen hordja. Az uszkárok természetükből adódóan mindenképpen a hosszú és szálkás szőrű kutyákhoz tartoznak. A Harmadik Birodalomban a nyíratlan pudlik nem számítottak „igazi németnek” és nem kaptak a Birodalmi Minisztériumtól papírokat és húsjegyet sem. Annyi megmaradt ebből az időből, hogy a nyíratlan uszkárok még ma sem igazán számíthatnak díjazásra a kiállításokon.

A nyírási változatok olyan sokfélék lehetnek, mint a pudlik szőrszínei: igazi sokszínűség, ami a legtöbb kutyafajtánál hiányzik. Szőrszíne a feketétől az ezüstön, a szürkén és a fehéren át a barnáig, az őzbarnáig és a sárgabarackig mindenféle lehet. Mindegyiknél elvárás, hogy a lehető legegyenletesebb eloszlású legyen. A szemhéjak, az orr, az ajkak, a természetes nyílások, a talppárnák és a kanoknál a herezacskók jól pigmentáltak.

Az úgynevezett „gyapjas pudli” borzolva hordja göndör bundáját és jellegzetes külsőt kölcsönöz ennek a fajtának. A manapság inkább ritkábbnak mondható „zsinóros pudlinál” a szőrzet zsinórokat alkot, melyeknek legalább 20 cm-esnek kell lenniük.

Méretét tekintve 4 különféle típusba sorolható a pudli:

 

  • Óriás uszkár (királyuszkár): 45-60 cm-es marmagasság
  • Közép uszkár: 35-45 cm-es marmagasság
  • Törpe uszkár: 28-35 cm-es marmagasság
  • Toy uszkár: 28 cm-nél kisebb marmagasság

A méretkülönbségek ellenére mind a négy változatnak ugyanolyan a külső megjelenése. Az egyenes vonalú fej és az enyhén ferde metszésű szemek magabiztos és előkelő kifejezést kölcsönöznek ennek fajtának. Jellemző az igazán rövid hát az inkább hosszú lábakhoz képest. A farok magasan tűzött és mozgás közben ferdén felemelkedik. A hátsó lábak nagyon izmosak és a múltban gyakran azért nyírták meg azokat, hogy az eredetileg vízi vadászkutyaként alkalmazott ebek számára megfelelően szabaddá tegyék. Az évek során egyre finomabb lett a hát vonalán a nyírás a hátsólábakig és a kutyaszalonokban különféleképpen variálják. A kiállításokon is előkelően nyírt uszkárokat szoktak bemutatni – részben nagyon szokatlan változatokban. Családi kutyaként manapság már egyre több egyedet látni nyíratlanul egészen göndör, borzas szőrkoronával.

A pudli története

Az uszkár pontos eredetét a mai napig még nem tudták kielégítően tisztázni. Feltehetően hasonló kutyák már az ókorban, a Római Birodalomban és az akkori Perzsiában is voltak már. A középkorban már Magyarországon, Oroszországban, Franciaországban és Németországban is lehetett találkozni ilyen loknis ebekkel. Csak a 30as években fejeződött be a vita a pudli származási helyéről. Amikor az FCI elismerte az uszkárt önálló fajtaként és 172-es szám alatt regisztrálta, akkor megegyeztek abban, hogy Franciaországot jelölik származási országként.

A francia fajtamegnevezés, a „caniche“ szorosan kötődik a pudlik korábbi bevetési területéhez. A megnevezés etimológiailag a francia „cane” szóból származik, ami tojó kacsát jelent. Mivel a pudlikat a 14. századtól elsősorban vadmadarak vadászatára használták. Ahogyan a hagyomány és számos reneszánsz korból származó festmény is bizonyítja, a borzas kutyák vízimadarak (elsősorban kacskák) vadászatára specializálódtak. Erre enged következtetni a német „Pudel” elnevezés is, ami az ónémet „puddeln” szóból keletkezett, ami olyasmit jelent, hogy a „vízben tapos/tapicskol”. A magyarban az uszkár kifejezést az „úszkál” igéből alkották.

Ebben az időben kizárólag közepes uszkár létezett, ami manapság a kis uszkár méretének felel meg.

Az intelligens és hűséges fajtakutya tiszta tenyésztését kb. a 20. század elején kezdték meg. Könnyen idomíthatósága és tanulékonysága miatt gyakran cirkuszban vetették be a pudlikat, ahol lelkes közönség előtt mutatták be mutatványaikat. A célzott tenyésztési fáradozások során végül létrejött a nagy, a közepes és a törpe uszkár, mely fajtákat a kinézetükben és jellemükben észlelhető sokoldalúságuk miatt nagyon jól fogadtak a kutyabarátok. Így az eredetileg vadászkutyaként alkalmazott ebekből egyre inkább családi és kísérő kutya vált. A második világháborút követően élte virágkorát a pudli családi kutyaként. Az 50-es és 60as években még a közkedvelt juhászkutyát is lekörözték. Aki adott magára, az pudlival az oldalán sétált. Olyan híres személyiségek, mint Maria Callas, Grace Kelly, Sir Winston Churchill, Thomas Mann és John Steinbeck rendelkezett ilyen büszke és elegáns fajtakutyával.

Tenyésztése és egészsége

Míg a pudlit története során különféle méretekben és színekben tenyésztették, fontos volt, hogy jellemét mindegyik változatnál megőrizzék, elsősorban a tanulékonyságot, a hűséget és az intelligenciát. Családi kutyaként nem volt szükség vadászképességeire, ezért manapság már nem is igazán rendelkeznek vadászösztönnel a fajta képviselői. Csupán az apportírozás szeretete maradt meg a modern pudliban, ez köti össze őseivel, akik a múltban így hozták el a lelőtt kacsákat a vízből. Ezenkívül manapság a tenyésztők az állatok egészségére és hosszú élettartamára ügyelnek a tenyésztés során. Ennek ellenére sok, fajtára jellemző, örökletes betegség jelentkezik az uszkároknál – ennek kedvez az a tény, hogy egyes tenyésztők inkább a külsőségeket vették figyelembe a tenyészállatok kiválasztásakor, nem pedig a robusztusságot. A leggyakoribb örökletes betegségek közé tartoznak az ízületi- és szemproblémák, mint a progresszív retina atrófia (PRA) és a szürkehályog, melyek vaksághoz vezethetnek. Előbbihez elsősorban a nagy testű kutyákra jellemző csípőízületi diszplázia és a patella luxáció tartozik, melynek során a térdkalács mozdul el és ezáltal sántít a pudli.

Az utóbbi években szerencsére tudták csökkenteni a fent megnevezett örökletes betegségek előfordulási kockázatát a felelősségteljesebb kiválasztásnak köszönhetően. Ezért is fontos, hogy neves tenyésztőtől vásároljon pudlit. Ha érdeklődik egy uszkárkölyök iránt, akkor átfogóan tájékozódjon a tenyészállatok kiválasztásáról, a tenyésztési körülményekről és az egészségügyi megelőző intézkedésekről, melyeket a tenyésztő foganatosított az állatok érdekében. Felelősségteljes tenyésztők az FCI előírásainak megfelelően végzik munkájukat és általában egy egyesület tagjai. A tenyésztés során nemcsak a kölykök egészségét tartják szem előtt, hanem a szülőkét és a közeli rokonokét is. Az egészséges tenyészállatok végül egészséges kölyköket hoznak a világra. Ezáltal elkerülhető az örökletes betegségek jelentkezése. Már a kölyök ára is utalhat arra, hogy lelkiismeretes tenyésztőről van-e szó: általában kb. 800-1000 euró körül mozog mérettől függően. Azt tanácsoljuk, hogy inkább tartsa magát távol jónak tűnő, akciós ajánlatoktól, mivel nem ritkán kutyája egészségével fizethet ezért a kedvezményért. Egészséges egyedek esetében az állatorvosi költségek általában nem rúgnak túl magasra.

A pudli etetése

Fedezze fel kínálatunkat speciálisan uszkároknak való kutyaeledelek terén!

A pudli egészségéhez természetesen hozzájárul a fajnak megfelelő és minőségi táplálék is. Az, hogy az Ön uszkárjának pontosan mire van szüksége, sok különféle tényezőtől függ. A megfelelő eledel kiválasztásakor ajánlott figyelembe venni a négylábú korát, súlyát, aktivitási szintjét és egészségi állapotát. Tehát tetszés szerint adhat neki száraz, nedves vagy akár friss eledelt is. Száraz kutyatáp esetén mindenképpen gondoljon arra, hogy a nedves vagy friss eledellel szemben gyakran nagy mennyiségben kínál szénhidrátot, ezért már csekély mennyiség is fedezi az egész napi szükségletet.

A jó kutyaeledel arról ismerszik meg, hogy a tápanyagok kiegyensúlyozott összetételét tartalmazza. Támpontként szolgálhat, hogy a tápnak célszerű 80%-ban húst és 20%-ban zöldséget és gabonát tartalmaznia. Az az ideális, ha az eledelben vannak fehérjék, amit a hús és belsőségek tartalmaznak, valamint zöldségek, gabona, rizs, vitaminok és ásványi anyagok. Azt, hogy száraz, nedves táp, friss vagy nyers eledel (BARF) mellett dönt, érdemes többek között attól függővé tenni, hogy mi a legjobban kivitelezhető az Ön számára a mindennapokban. Végül azt javasoljuk, hogy huzamosabb ideig maradjon a kiválasztott eledelnél. A gyakori tápváltást sok kutya nem viseli túl jól. Amennyiben másik eledelre szeretne váltani, akkor azt mindig fokozatosan tegye. Így pudlija lassan hozzá tud szokni az új táplálékhoz és gyomorproblémák nélkül élvezheti azt.

A pudli ápolása

Magától értetődő, hogy a pudli egészséges tartásához hozzátartozik a megfelelő ápolás is. Egy héten több alkalommal meg kell kefélni a bundáját, hogy ne gubancolódjon össze. Mivel az uszkárok nem vedlenek, ezért szükségük van rendszeres nyírásra. Arról, hogy ez milyen mértékű, döntsön belátása szerint. Míg korábban funkcionális okokból a hát közepétől kezdték a nyírást, mivel így akarták védeni a kutya tüdejét és szívét a hideg víztől, valamint maximálisan szabaddá tették a lábakat, addig manapság családi- és kiállítási kutyaként elsősorban esztétikai okokból történik az átfogó nyírás.

Azért, hogy megelőzzék a betegségeket, illetve időben észre vegyék azokat, ajánlott a rendszeres szőrápolás mellett időnként alaposan ellenőrizni a fogakat, a szemeket és a füleket is. A hátat és a végtagokat tapogassa végig, valamint a karmokat vágja rövidre.

A pudli tartása és nevelése

A legtöbb esetben nagyon egyszerűnek bizonyul a pudli tartása. Tanulékonysága és emberközpontú lénye közkedvelt és könnyen nevelhető családi kutyává teszi, aki ideális választás lehet kezdő kutyatartók számára is. Mivel a pudlik már kölyökkorukban nagyon fogékonyak és gyorsan bevésődnek a viselkedésminták, ezért ajánlott a legfontosabb vezényszavakat már korán begyakoroltatni kedvencével. Minden kutyánál, még a könnyen nevelhetőknél is, elengedhetetlen a következetes nevelés ember és kutya harmonikus együttélése szempontjából. Az elhanyagolt vagy unatkozó uszkárok szívesen fejlesztenek ki olyan saját „viselkedésmódot” intelligenciájuknak köszönhetően, ami nem feltétlenül tetszik gazdájuknak.

Ezzel szemben azok a pudlik, akik szorosan részt vesznek a családi életben és nagy figyelmet kapnak, rendkívül hűséges, engedelmes és áldott jó ebnek mutatkoznak. Az uszkárok nagyon alkalmazkodóak és városi lakásokban is jól érzik magukat. Csak az a fontos, hogy ezeket az intelligens és sportos kutyákat mind szellemileg, mind fizikailag megfelelően lefárasszák. Ezért ajánlott sok új ingert és érdekes változatosságot betervezni, amikor kedvencével foglalkozik. Ezzel összefüggésben jól beváltak a különféle kutyasportok. Az agility, az obedience, a kutyatánc vagy a mobyclass sok örömet okozhat kutyájának és ráadásul szorosabbá fűzheti vele kapcsolatát, hogy igazi csapatként működhessenek együtt.

A leghasznosabb cikkeink

Tacskó

A tacskó ellenállhatatlan nézése már megolvasztotta jó pár állatbarát szívét. Tudjon meg cikkünkből mindent a kompakt személyiségű tacskóról, amely fajtát „dakszli” vagy „borzeb” névvel is illetnek.

Golden Retriever

A középméretű Golden Retriever (ejtsd: golden retriver) nagyon gyerekbarát és ezáltal ideális családi kutya: Emberközpontú és engedelmes, nagy a mozgásigénye, de bundája kevés ápolást kíván meg.

Németjuhász

A Német Juhászkutya (gyakran csak Németjuhász) a legelterjedtebb munkakutya a világon, de nagy tudásszomjának és emberközpontúságának köszönhetően családkutyának is tökéletes.