A mély benyomást keltő brit óangol juhászkutya egyedülálló szőrzetével idők folyamán közkedvelt családi kutyává vált. A “bobtail” néven is ismert kutya ideális kísérő olyan természetbarátok számára, akik – amellett, hogy sokat és szívesen vannak a szabadban -, örömüket lelik az állat fantasztikus szőrkoronájának ápolásában is.
Bobtail: mackós kutya pompás szőrzettel
Az óangol juhászkutyáknak kétségkívül szőrzetük a legfeltűnőbb: dús, és vastagon befedi a kutyus egész testét, ezáltal aztán az állat jóval nagyobbnak látszik, mint amekkora a szőrkorona alatt ténylegesen. A fajta marmagassága 61 cm-ig terjed, súlya pedig elérheti a 30 kg-ot. Kemény szőre nem hullámos, hanem bozontos. Vastag aljszőrzete vízálló. Míg farka és hátsó lábai – a megengedett “fehér harisnya” kivételével – egyszínűek, testének többi része szürke vagy kék satírozott lehet. Nagy, szögletes fején kicsi füleket visel. Sok tartó könnyebbé teszi bobtail-je számára a látást azzal, hogy szőrét a a szemek felett összeköti vagy levágja.
Ennél a fajtánál azonban a név nem mindig mutatkozik meg a valóságban: a “bobtail” ugyanis tulajdonképpen “csutak-farkat” jelent, de a rövid farok nem feltétlenül szükséges. Néhány állat kis csutka-farokkal jön a világra, a kupírozás vagyis a farok lerövidítése pedig időközben a legtöbb országban örvendetes módon már tiltott. Így azután a legtöbb bobtail hosszú farkat csóválhat. Emellett tipikusan bobtail-esek medvékre emlékeztető mozdulataik, valamint sajátos, akaratos hangjuk.
A munkakutyától a családi kutyáig
Azoknak a juhászoknak és állathajtóknak, akik a mai bobtail-ek elődeit használták, valószínűleg tökéletesen mindegy volt a kutya kinézete: a döntő a kutya robusztus egészsége és védelemre való karakterbeli alkalmassága volt. A fajta pontos létrejöttét homály fedi – egyes kutyaszakértők az owtscharkas, valamint bergamasker juhászkutyák és a brit farkaskutya kereszteződésére szavaznak a mai óangol juhászkutyát illetően. Újra és újra születtek csutak-farkú kiskutyák, de valószínűleg néhány tenyésztő kupírozta is a farkukat, hogy a kutyákat elismerjék munkakutyának, s ezáltal mentesüljenek az adózás alól.
A kutyabarátok 1873-tól csodálhatták meg a kiállításokon a fajta közvetlen előfutárait, rá 2 évre pedig „short tailed english sheepdog“ név alatt bejegyezték az első kettő ilyen kutyát. A fajta szerelmesei 1885-ben kapták kézbe az első szabványt, amelyet a Kennel Club 1890-ben aztán el is ismert. A mai óangol juhászkutya elnevezés a XIX. század vége óta érvényes, s azóta alakult ki az egykoron kissé otromba, vaskos munkakutyából a mai szépség. A divatkutyává való potenciális felemelkedés rejt jónéhány veszélyt magában a különleges négylábú egészségére és karakterére nézve is.
A bobtail-ek barátságos és vállalkozó kedvű társak – az önálló juhászkutyák tipikus sármjával. Vidám lényük minden kutyabarát arcára mosolyt csal. Erősen kötődnek emberi családjukhoz, s nagyon gyerekszeretőnek számítanak. Az agresszivitás általában távol áll tőlük, mégis éberek, s kétséges helyzetben megvédik családtagjaikat. Emellett erősen territoriálisak. Ha egy bobtailt-t vásárol, ügyeljen arra, hogy komoly és hozzáértő tenyésztőtől szerezze be, hogy erős, s valóban jó állapotú kutyához juthasson, s ne támogassa az olyan tenyésztőket, akik a kinézetet az egészség elé helyezik.
Konzekvens nevelés – keménység nélkül
Minden barátságossága ellenére a bobtail-ben is ott szunnyad juhászkutya-öröksége: az okos négylábú felelősnek érzi magát falkája biztonságáért, s kétséges helyzetekben saját szőrös vállára veszi a felelősséget. Ha pedig a gazdi nem következetes, az óangol juhászkutya rögtön keresztülviszi a saját akaratát – elvégre valakinek tudnia kell, mi is legyen. A kis önfejű mindenesetre érzékenyke is – így azután legyen vele mindig türelmes, s soha ne mutasson keménységet! A megértő-beleérző, konzekvens irányítás, valamint az átfogó szocializálás a bobtail-nevelés sikerének kulcsa.
A bobtail etetése és egészsége
Mint minden kutyának, a bobtail-nek is magas húsrészarányú táplálékra van szüksége. Ezért ügyeljen arra, hogy a hús álljon a deklarációban az első helyen! Ha új eledelre való átállást tervez, óvatosan járjon el, hogy kedvence gyomra hozzászokhasson az új táplálékhoz: a legjobb, ha nap mint nap kicsit többet kever az újból a már ismert eledelbe. Kedvencének biztosítson nyugalmat – úgy az evés alatt, mint az azutáni időszakra, hiszen ilyenkor nem tesz jót a túl sok akciózás, ha el akarjuk kerülni a gyomorcsavarodást. Ilyen temérdek sok szőr mellett nem könnyű szem előtt tartani a kutya derekát. Az a legjobb, ha rendszeresen méri kedvencét, hogy az esetleges fogyás vagy hízás ellen azonnal tudjon tenni valamit! A gyártók etetési útmutatói csupán durva kiindulási pontként szolgálnak, kutyája napi szükséglete felépítéséhez, aktivitásához is igazodik.
A napi tápmennyiség kiszámításakor ne felejtse el belekalkulálni a kedvencének adott finomságokat! Az óangol juhászkutya alapvetően jó egészségű, robusztus kutyafajta. Egyes példányoknál előfordulhat csípő- és könyök-diszplázia, ami megint csak hangsúlyozza annak szükségességét, hogy jó tenyésztőt keressen, aki kellőképpen foglalkozik a megfelelő egészségmegőrzési intézkedésekkel. Ezek között szemvizsgálatnak is kell lennie, mivel a fajta hajlamos lehet a szürkehályogra. Az óangol juhászkutyák 15 éves kort is megérhetnek.
Aki egy óangol juhászkutya magához költöztetésén gondolkodik, annak bizony nagy örömét kell lelnie a szőrzetápolásban: ez a fajta minden kétséget kizáróan a legtöbb ápolást igénylők közé tartozik, ami tartója számára azt jelenti, hogy annak minden héten több órát kedvence szőrzetének fésűvel és társaival történő megmunkálására kell fordítania. Ebbe aztán sokminden tartozik – a mindennapi ápolási fogásoktól kezdve a heti kiadós “fellness” foglakozásokig, melyek akár 3 óra hosszat is tarthatnak. Nagyon fontos, hogy bobtailje mindig jól kilásson a szőrzet mögül – ezért aztán vagy vágja le óvatosan a szemek feletti szőrt, vagy fogja össze egy kis copfban! Egy bobtail-tartó mindennapjaihoz hozzátartozik a fülek, szemek, genitáliák környékének rendszeres ellenőrzése, a szemekből a könny kitörlése – mindezzel megakadályozható a szőr érintett területeken való elszíneződése.
Bobtail-jét minden séta után alaposan vizsgálja át kullancsok, ill. más szőrébe ragadt dolgok – így pl. ágak vagy levelek – után kutatva. Szükség esetén langyos vízzel és a szakkereskedelemben kapható enyhe samponnal mossa le kedvence szakállát! Mindig szánjon elegendő időt bobtail kutyája heti szőrzetápolására, s erre a legalkalmasabb időpont a séták után van, amikor az állat nem nyugtalan. A kutyát már kölyökkortól kezdve szoktassa hozzá a szőrzetápolással közösen eltöltött időhöz, legyen az kettejük kikapcsolódási rituáléja. S már előtte készítsen ki minden ahhoz szükséges kefét, fésűt és egyéb kelléket, mint pl. különféle csatok, nedves kendő, stb.
Nagy természetbarát bármely időjárási viszonyok közepette
Juhászkutyaként a bobtail kutya igazi mindenes, s sokféle kutyasport-féleségben örömét találhatja. A legjobb, ha kipróbálják, melyik sport okozza mindkettőjüknek közösen a legtöbb örömöt. A sztereotip ismétlések vélhetően gyorsan unalmassá válnak az okos négylábú számára, így azután gondoskodjon számára változatosságról! A nyomkövető- vagy mentőkutyaként végzett munka is nagy örömöt tud okozni bobtail-jének. A napi rutinhoz tartoznak a hosszú séták, hisz eshet, fújhat, ez a fajta nagyon szeret a szabadban lenni.
Passzol hozzám egy bobtail?
Ez az intenzív ápolást igénylő fajta olyan embereknek való, akik nem kényelmesek, s nem sajnálják a szőrzetápolásra fordítandó sok időt. Ennek nem kell mindennapi szükséges rossznak lennie, hanem inkább örömöt okoznia, hogy a gazdi éveken át zsörtölődés nélkül el tudja végezni. A klinikai tisztaságú lakás kedvelőinek nagy ívben kerülnie kell a bobtail-t, hiszen ez a fajta a szőrápolás ellenére is újra meg újra sok szőrt hullajt, s az esős séták után nem kevést koszt visz be magával a lakásba. Az óangol juhászkutya inkább nem városi lakásba való, a legoptimálisabb számára egy kerítéssel körbevett kert, hogy minél több friss levegőt szippanthasson.
A mozgásszerető gyerekes családok nagy örömüket lelhetik egy bobtail-lel való együttélésben. Már a kutya beköltöztetése előtt gondolkodjon róla, hogy ki fog felügyelni az állatra, ha Ön szabadságra utazik, vagy döntse el, hogy esetleg kutyás nyaralást tervez-e. Egy nem túl forró tájakon tett túrás szabadság állatbarát szállásokkal megoldva pompásan megfelel bobtail-jének is – persze, előfeltételezve, hogy jól szocializált, és nemcsak a saját területére fókuszál. A kutya megvásárlásakor a vételár és a kezdő felszerelés költségei mellett vegye figyelembe a minőségi eledelre való folyamatos kiadásokat, az állatorvosi látogatásokkal járó, valamint felelősségbiztosítási és kutyaadó-jellegű költségeket is!
Hol találom meg a nekem legjobban megfelelő bobtail-t?
Ha eldöntötte, hogy egy óangol juhászkutyát szeretne magához venni új családtagként, elkezdhet komoly tenyésztőt keresni. Alaposan nézzen körül, esetlegesen kérjen tanácsot a juhászkutya-egyesületektől, hiszen a bobtail kutya fokozódó kedveltsége miatt egyre több az olyan tenyésztő, aki nagyobb hangsúlyt fektet a kinézetre, mint az egészségre, valamint a bobtail kutya karakterére. A tenyésztő természetesen legyen tagja valamely egyesületnek, s kölyökkutyáihoz mindig adjon származási bizonyítványt. Az egészséges tenyésztésű óangol juhászkutya jól szocializált, kiegyensúlyozott, és mindenféle szempontból szimpatikus benyomást kelt. Látogassa meg otthonában a tenyésztőt, hogy kölcsönösen megismerhessék egymást – ő is fog Önnek pár kérdést feltenni, ha igazán szívén viseli kis védencei jó közérzetét és sorsát.
Ha pedig egy felnőtt óangol juhászkutya érdekelné, keressen az interneten olyan szervezeteket, amelyek szükséghelyzetben lévő juhászkutyákkal, bobtail-ekkel, azok kiközvetítésével foglalkoznak, s tudnak ajánlani Önnek olyan állatokat, amelyek különféle okokból elveszítették az otthonukat. Egy közös beszélgetés alkalmával pedig próbálja kideríteni, hogy melyik kutya felel meg leginkább az Ön elképzeléseinek.
Sok örömöt kívánunk Önnek egyedülálló óangol juhászkutyájával!
A középméretű Golden Retriever (ejtsd: golden retriver) nagyon gyerekbarát és ezáltal ideális családi kutya: Emberközpontú és engedelmes, nagy a mozgásigénye, de bundája kevés ápolást kíván meg.
Engedelmes, emberbarát és teherbíró. A középméretű labrador retriever kutya elsősorban házi kedvenc, de ez az eredetileg munkakutyaként tartott fajta nagyon igényli mind a testi, mind a szellemi fejlesztést. Ha labrador kölyök kutya örökbefogadásán gondolkozik, mindenképpen olvassa el cikkünket. Szó lesz az alábbiakról: labrador rossz tulajdonságai, labrador vérmérséklet, labrador betegségek, labrador nevelése, labrador tartása stb.
A tacskó ellenállhatatlan nézése már megolvasztotta jó pár állatbarát szívét. Tudjon meg cikkünkből mindent a kompakt személyiségű tacskóról, amely fajtát „dakszli” vagy „borzeb” névvel is illetnek.
