Közép ázsiai juhászkutya

A közép ázsiai juhászkutya jelleme, tulajdonságai

Ezt az óriási kutyát semmi sem hozza ki gyorsan a sodrából. Veszély esetén is higgadt marad és megőrzi figyelemreméltó belső nyugalmát. Nyugodt temperamentumát azonban nem szabad alábecsülni, mivel a hozzá közelálló emberek védelme mindenek felett áll nála. Ha fenyegetettnek látja nyáját vagy családját, minden jelzés nélkül támad. Ennek a fajtának hatalmas a bátorsága, magabiztossága és harci ereje.

Specialistáknak való kutya

Erős védelmező ösztöne és az idegen emberekkel illetve kutyákkal szemben táplált veleszületett bizalmatlansága miatt a közép ázsiai kutya csak korlátozottan tartható családi kutyaként. Következetességre, türelemre és magabiztosságra van szükség ahhoz, hogy ez a domináns és akaratos kutya alárendelődjön tulajdonosának. Rendszerint csak egy falkavezért fogad el, akinek a jártasságát újra és újra próbára teszi. Az irányítás hiánya, mely nem csak túlzó szigor, hanem jószándékú engedékenység formájában is megjelenhet, gyorsan nemkívánt viselkedési problémákhoz vezethet. Alapvetően kiegyensúlyozott temperamentuma ellenére valóban reagálhat agresszív módon a független négylábú. A következetes és élethosszig tartó nevelés elengedhetetlen az emberekkel közös harmonikus együttéléshez.

Nagy mozgásigénnyel rendelkező rátermett őrző-védő

A közép ázsiai juhász akkor érzi magát a legjobban, ha elvégezheti azon feladatokat, amiért eredetileg tenyésztették: marhacsordák őrzése illetve a nyáj terelése magányos területekre. Csak itt tudja kielégíteni mozgás iránti olthatatlan vágyát és korlátlanul kihasználni az általa felügyelet területet. Táplálkozás és ápolás tekintetében rendkívül alkalmazkodó és igénytelen. „Nyája” megbízható és rátermett őrzőként fogja látni, aki minden függetlenség és magabiztosság ellenére meglepően ragaszkodó, gyengéd oldallal is rendelkezik.

Éghajlatok szerint változó altípusok

Közelebbről megvizsgálva láthatjuk, hogy a fajtának számos változata van. A közép ázsiai juhászkutya (káj kutya) széles, Kaszpi-tengertől egészen Kínáig nyúló elterjedési területének köszönhetően számos típusa van, melyek testfelépítésükben, színükben, szőrhosszúságukban és jellemükben különböznek egymástól. Annak ellenére, hogy az összes változatot alig lehet pontosan meghatározni, nagyvonalakban a következő, különböző éghajlati övezetekhez rendelhető altípusokat ismerjük:

• Sztyeppék/puszták típusa: Közép-Ázsia sztyeppés és pusztás vidékein élő kutyák viszonylag könnyűek és mozgékonyak, hosszú lábakkal és téglalapalakú testfelépítéssel rendelkeznek.
• Hegyi típus: A hegyvidékekről származó kutyák ezzel szemben súlyosabbak és masszívabbak. Testfelépítésük inkább négyzetalakú és zömökebb sztyeppés társaikhoz képest.

A fedőszőr hossza is alkalmazkodott a Közép-Ázsiában vagy a mindenkori származási régiójában uralkodó különböző időjárási feltételekhez. Ennek megfelelően előfordulnak a rövidtől kezdve a középhosszún át egészen a hosszú változatig. Mindegyik típusra jellemző a jól fejlett, sűrű aljszőrzet, mely megbízható védelmet nyújt a hidegben – hiszen nem csak a magas hegységekben, hanem éjszakánként a pusztában is hideg lehet.

Széles színpaletta

Figyelembe véve a helyi változatok nagy számát, az orosz vezetés alatt álló FCI szabvány meglehetősen nagyvonalúan fogalmaz, és széles keretet enged a kutyák méretének, súlyának, a szőr hosszúságának és színének szempontjából. A színek között előfordulhat fehér, fekete, szürke, szalmaszín, rókavörös, szürkésbarnás valamint cirmos mintájú, foltos, vagy pettyes.

A közép ázsiai juhászkutya története

Amennyire sokféle típusban előfordul a közép ázsiai juhász annyira változatos a fajta származási helye is. A Kazah Köztársaságtól, Kirgizisztántól, Tádzsikisztántól, Üzbegisztántól, Afganisztántól, Türkmenisztántól kezdve Mongólián át egészen az Urálig és Szibériáig terjed. Már évszázaddal ezelőtt pásztorkutyaként tartották őseit, hogy a marhacsordákat és nyájakat rettenthetetlenül megvédje a támadásoktól. Kísérték a nomád törzseket a sztyeppéken, hegyvidékeken át, mely során rendkívül kitartó, alkalmazkodó és szerény igényű kutyának bizonyultak, melynek segítségével a zord életkörülmények között is jól boldogult.

Sok néven ismert

A közép ázsiai juhászkutya leginkább munkakutyaként fordul elő a közép ázsiai régióban és a marhacsordák terelése volt a feladata a sztyeppéken és hegyeken át. Bár a fajta még mindig ritka Európában és veszélyeztetettnek számít, Közép-Ázsiában meglehetősen elterjedt fajta. Ennek ellenére a kutya nem “közép ázsiai kutya” (orosz: Sredneaziatskaya Ovtcharka) néven ismert. Régiótól, nyelvtől függően különböző fajtanevek léteznek, melyek a különböző szerepüket és tulajdonságaikat tükrözi. A közép ázsiai juhász (káj kutya) fajtához a következő kutyák tartoznak:

• Sage Koochi (nomád kutya)
• Sage Rama (nyájterelő kutya)
• Pamír kutyák
• Alabai
• Djence Sheri (oroszlánfajta)
• Djence Palangi (tigrisfajta)
• Coban Kopek (juhászkutya)
• Kurt Kopek (farkaskutya)
• Karabas (feketefejű)
• Karages (feketeszemű)
• Akbai (fehér kutya)

Bár vannak törekvések arra, hogy egyes helyi változatokat önálló fajtaként ismerjenek el, de a származási országokban egyelőre még nincsenek hivatalos fajtaklubok európai és amerikai értelemben. Noha az Owtscharka nem szigorúan orosz kutyafajta, Oroszország volt az első ország, amely a különféle változatokat egyetlen fajtává fogta össze, és hivatalos szabványt fogalmazott meg a közép ázsiai „németjuhászkutyára (ami lefordítva annyit jelent, hogy „Owtscharka”).

Tenyésztése és egészsége

A közép ázsiai kutya vagy a “közép ázsiai juhászkutya“ tenyésztői, ahogy a fajtát is hívják, egy speciális változatra szorítkoznak. Bár az egyes típusokat keresztezték, ez azonban a kezdeti időkben tervek nélkül és nem feltétlenül egy bizonyos tulajdonság erősítése érdekében történt.

A közép ázsiai juhász betegségei

Az owatscharka változatok részben áttekinthető génállomány ellenére a fajta ma is rendkívül egészségesnek és erősnek mondható. Fajtaspecifikus betegségektől alig kell tartania a tulajdonosoknak. Ennek ellenére a többi nagytestű kutyához hasonlóan időnként előfordulhatnak nála ízületi betegségek, különösen térdproblémák formájában.

A közép ázsiai juhászkutya etetése

Még ha sok ízületi betegség örökletes is, megfelelő táplálékkal és tartással a panaszok megszüntethetők, vagy legalábbis mérsékelhetők. Különösen a kutya növekedési szakaszában kell arra ügyelni, hogy az állat ne gyorsan nőjön túl magasra. A növekedési hónapokban bevitt túl sok fehérje által kiváltott túl gyors növekedés számít a későbbi ízületi problémák egyik leggyakoribb okának. Az alacsonyabb fehérje tartalmú eledel mellett, amelyet kis adagokban naponta kb. 3-4-szer kell adni, ebben a szakaszban a fiatal kutyákat fizikailag is kímélni kell. Kerülni kell a lépcsőzést és a hosszú sétákat.

Hús az eledel fő összetevője

Ha az owtscharka felnőtt, az eledel fehérjetartalmát ismét lehet növelni. A táp fő összetevője –mint minden kutyánál- a kiváló minőségű hús legyen. Oda lehet neki adni főzve vagy nyersen is, vagy az iparilag előállított eledelkeverékekből lehet száraz és nedves változat is választani. Mindegy, hogy melyik táplálási verziót választja a tulajdonos, fontos, hogy az eledel alapanyagának és összetevőinek igazodnia kell a kutya igényeihez. Kortól, nemtől, mérettől, aktivitásának mértékétől és életkörülményeitől függően különböző lehet a szükséges tápanyagösszetétel. Nincs egyetlen owtscharka számára megfelelő eledel.

Mennyi eledelre van szüksége az owtscharkának?

Az eledel mennyiségére vonatkozóan sem lehet a fajta összes kutyájára egységes értékeket megállapítani. Ha a táp összetétele megfelelő, az owtscharka meglepően kevés adagokkal is elégedett. A felnőtt kutyának rendszerint napi két étkezés elegendő, melyet lehetőség szerint mindig ugyanarra az időpontra igazítsunk. A túl nagy adagok, túl sok„snack“ az étkezések között valamint az eves utáni pihenés hiánya növeli a gyomorcsavarodás veszélyét, melynek a közép ázsiai juhászkutya (káj kutya) is ki van téve.

Ápolása

Nomád kutyaként az owtscharka meglehetősen igénytelen – ez nem csak az ételadagok mennyiségére vonatkozik, hanem ápolásárais. A rövid, középhosszú, és hosszú változatban előforduló szőrzet rendkívül ellenálló és kevés ápolást igényel. A szennyeződést rendszeresen ki kell kefélni, mellyel megőrizhető a szőrzet egészséges struktúrája. A sérülések elkerülése érdekében a karmokat rendszeresen le kell vágni, valamint a fogakat, füleket és szemeket rendszeresen ellenőrizni és tisztítani kell.

A közép ázsiai juhászkutya nevelése és tanítása

Az owtscharka vásárlását jól meg kell gondolni – bár ez minden kutyafajtára érvényes, ám a közép ázsiaira különösen. Klasszikus értelemben vett családi kutyaként nem tartható és városi életre sem alkalmas. Az iparosodott európai országokban ez a szabadságszerető és független kutya csak nagyon nehezen boldogul.

Kinek alkalmas ez a fajta?

Marhatenyésztők- és tartók számára, akik távoli elszigetelt vidékeken élnek, ez a juhászkutya továbbra is a legjobb választás. Olyan emberek számára is szóba jöhet a közép ázsiai juhász akik egy jó őrkutyára vágynak és a várostól távolabb, egy nagy területű telekkel rendelkeznek.

Mindenesetre a tapasztalat és bizonyos mértékű tudás alapfeltétele az owtscharka tartásának. A tulajdonosnak továbbá időre és türelemre van szüksége, mivel ennek az öntudatos, vak engedelmességre alkalmatlan négylábúnak a szocializációja és nevelése kemény munka. Mivel a közép ázsiai kutya hajlamos a domináns fellépésre, olyan vezetőre van szüksége, aki meghúzza a határokat és kellő empátiával (ami nem összekeverhető az engedékenységgel) rávezeti arra, hogy megéri neki az emberekben megbízni és követni őket.

Sikerülhet a harmonikus együttélés?

A közép ázsiai juhászkutya (káj kutya) biztosan nem egy klasszikus értelemben vett családi kutya ezért semmiképpen sem javasolt pusztán társasági kutyaként tartani. Ez nem azt jelenti, hogy az owtscharka nem tud az emberekkel együtt élni. Egy olyan családban, ahol természetes őrző-védő ösztönét méltányolják és a ház, udvar és marhák védelmét ellátó feladatát elismerik, az owtscharka teljesen alkalmazkodó és emberbarát. Az alapvető szocializáció, azaz a korai találkozás emberekkel és más állatokkal ugyanolyan fontos a harmonikus együttélés szempontjából, mint az elegendő mozgás lehetősége és a következetes nevelés.