842 értékelés a következő termékről:Royal Canin Persian Adult

Mivel az RC anti ageing 12+-t kivonták a kínálatból, megvettem az RC 11+-t, de a macskáknak egyáltalán nem tetszik, szinte éhségsztrájkba kezdtek miatta. A jó vélemények miatt megrendeltem az RC Persian adult-ot is, de ez sem aratott nagy sikert, és amióta ezt adom nekik, mindhárman hasmenést kaptak, az egyikük még rosszul is érezte magát és levert lett. Most újra a sensible-t rendeltem, ezt elég jól megeszik, és a székletük is rendben van, de nagyon hiányzik az RC anti ageing 12.

Vettem ebből az eledelből a perzsa cicánknak, de amióta ezt adjuk neki, elkezdett lefogyni. Korábban is vásároltam ugyanebből a márkából, de kevert szemcséket, és akkor nem volt ilyen gond, úgy tűnik, ezek a szemek nem ízlenek neki.

Évek óta ezeket a tápokat veszem a három macskámnak... Most vettem egy 10 kilós zsákkal, és mindhárom macska nem hajlandó megenni ezeket a tápokat! Nem értem!

20 éve tenyésztő vagyok, és ezalatt végig RC-t használtam, de nem lehet tagadni, hogy a minőség már egy ideje nincs a régi. A macskák már nem híznak, hánynak és hasmenésük van a tápjuktól. Számomra ennyi volt az RC…

Biztos finom lehet, de a két macskámat borzalmasan megfogta tőle a székrekedés.

Megpróbáltunk áttérni a RC Persian tápra a Szent Birman macskánknak. Azonban a vizeletének szaga nagyon erős ammóniás lett a nagy mennyiségű fehérje miatt ebben az eledelben. Most visszatértünk a hipoallergén táphoz. Nagyon sajnálom, mert pedig szerette a falatokat.

Sajnos ez már a második macskám, aki allergiás lett a Royalra. Egy fehér perzsa, akinél elég csúnya allergiás bőrgyulladás alakult ki. Az állatorvos szerint az ételtől van. Az első macskám, egy birmán, ugyanilyen bőrgyulladást kapott, amíg le nem cseréltem a Royal tápot. Az utolsó zsákot a környékbeli kóbor macskáknak adom, akik amúgy is vakaróznak, szóval nem tudom, hogy általános-e ez a reakció.

Kifejezetten a 6 éves perzsa macskámnak vettem ezt a tápot. Viszont ő inkább a Maine Coon 31 nagyobb falatjait szereti. A kicsiket csak akkor ette meg, ha a Coonie már semmit nem hagyott belőle.