Kutyajáték

Minden játéknak megvannak a maga "játékszabályai"

  • A kutyákkal nem csupán gyakran, hanem változatosan is kell játszani. A túl megerőltető, pl. túl nehéz vagy túl hosszú játék éppen úgy kerülendő, mint az unalmas vagy állandó ismételgetéséből álló játék általi alacsony elvárás.

  • A játéknak mindig a szóban lévő kutya képességeihez és igényeihez kell igazodnia. Így egyik kutya esetleg jobban kedveli a jó öreg „hozd vissza a botot“ játékot, míg a másik inkább elbirkózik egy kutyajátékkal, amit megpróbál kirángatni gazdája kezéből.

  • Nagy fontossággal bír az is, hogy minden kutyatartó felismerje, kutyája mikor invitálja játékra. Ez különféle módokon történhet.

  • "Játszani akarok!" felszólítás


    Ki ne ismerné ezt a tipikus testhelyzetet: mellső mancsok kitolva jó előre, fenék feltolva magasra, erőteljes farokcsóválással kísérve? Azonban nem minden kutya juttatja ilyenképp kifejezésre játékra való vágyódását. Vannak, amelyek ugrándozással vagy vad körbefutkosással próbálják felhívni magukra a figyelmet. Megint mások elénk hurcolják kedvenc játékszerüket, s amint utánanyúlunk, gyorsan biztonságba helyezik (vedd el, ha tudod), vagy leteszik, arra várva, hogy elkezdődjék a játék. Mindehhez kihívásként talán még a mancsukat is felemelik, vagy tipikus „játszós“ ábrázatot vesznek fel: pofájuk hátrahúzva, szájuk enyhén nyitva, anélkül, hogy kilátszanának a fogaik.

    Játék közbeni nevelés

    Az apportírozós játékok esetében mindenekelőtt az a fontos, hogy a játék tárgyát soha ne a kutya irányába, hanem tőle elfelé dobjuk. Tulajdonképpen ugyanis egy menekülő zsákmányállatot kellene imitálnia, s ugyan melyik zsákmány futna a kutya irányába? Különösen kölyökkorban attól sem kell visszariadnia, hogy a kiskutyával a földön birkózzanak, dulakodjanak. Így a kicsi megtanulja, hogy az ember is fekhet a földön, s így ha később esetleg ilyesmivel találkozna, nem fogja irritálni a dolog. De amint a kutyusnak eszébe jut, hogy hatalmi harcba kezdjen, azonnal fejezze be vele a játékot! Ideális módon a kiskutya már az alomtársaival való játék során megtanulja az ún. „játékos harapást“. Ebben a korban a kicsik még semmiféle korlátját nem érzik annak, hogy harapjanak, s meg kell, hogy tapasztalják, hogy a játék igen gyorsan véget ér, ha túl erősen harapnak.

    0 - 0 / 0 találat
    0 - 0 / 0 találat
    0 - 0 / 0 találat