Szibériai csíkosmókus


Az optimális lakhely ezeknek a kis manóknak inkább legyen túl nagy, mint túl kicsi

A szibériai csíkosmókus vagy burunduk (eutamias sibiricus) egyre nagyobb népszerűségnek örvend a kisállattartásban. Fürge, nyughatatlan kis lénye, gombszemei és kedves kinézete hívja fel magára egyre több ember figyelmét. Azonban ezeknek a kis állatkáknak a tartása sokkal igényesebb, mint ahogyan az elsőre látszik.

Cornelia Kolmer nyomán



A szibériai csíkosmókus esetében fogságban kb. 7 éves élettartammal lehet számolni. Mindenesetre egy ilyen rágcsáló gyermekek számára nem alkalmas, mivel tisztán megfigyelni való állat, aki nagyon is megy a maga feje után. A gyermek szellemi érettségének függvényében kb. 14 éves kortól javasolható a csíkosmókus tartása.

Természetes élettér
A szibériai csíkosmókus a természetben Kínában, Észak-Japánban, Mongóliában és Szibériában honos. Élettere túlnyomórészt az aljnövényzetben gazdag vegyes- és fenyőerdők környéke, ahol a földbe ásott otthont alakít ki magának. Ezek a föld-építmények több kamrából állnak, így van egy hálókamra, egy toalett-funkciójú mellékhelyiség és egy éléskamra. A csíkosmókusnak saját területe van, amit fajtársaitól védelmez. Saját territóriumán csakis a párzás idején fogad el másik csíkosmókust, s akkor is csak rövid időre.

A nap nagy részét eledelkereséssel tölti, étlapján a helyszíntől függően rügyek és magvak szerepelnek, így pl. bükkmakk, fenyőmag, juharmag, mogyorófélék, fiatal hajtások, gabona és gyümölcsök. Az állati fehérjék rovarokkal jutnak a burundukok szervezetébe. Ezek a kis állatok nagyszerű mászóbajnokok. A mászáshoz igénybe veszik talppárnáikat és karmaikat, farkuk pedig támasztékul szolgál. Röviddel a téli álom után kezdődik a párzási időszak, amikoris a nőstény állat hangos füttyszóval jelzi a hímnek a párzásra való hajlandóságát. A kis bakmókuskáknak ebben az időszakban megnövekszik a heréjük. A nőstény 29-31 napos vemhesség után átlagosan 3-8 kis utódot hoz világra. Az alom méretétől függően mintegy 8 hét után kerül sor a kicsik anyjuktól való elválasztására. A burundukok természetes ellenségei a ragadozó madarak, nyestek, rókák, vadmacskák és hiúzok.

Mókusketrec nagysága
A kis manók mozgásigénye - mondhatnánk -kényszere – óriási! Ezért a fogságban tartott csíkosmókusoknak nagy, legalább egyszer egy méter alapterületű, s két méter magasságú ketrecet kell biztosítani. A csíkosmókus-“lakosztály“ igen könnyen mutatkozhat túl kicsinek, túl nagynak azonban soha.

Berendezés
A mókusketrec berendezéseként szükség van 2-3 papagájoknak is való fészkelő odúra – alvó- és bunkerhelyként. Szintén rakni kell a ketrecbe megmászni való, 3-4 cm átmérőjű ágakat, pl. nyírfa, mogyoró vagy almafa. A ketrec hátlapját növényekkel, kender- vagy kókuszmatracokkal borítva még attraktívabbá, további mászáslehetőséget kínálóvá tehetjük. Jó szolgálatot tehetünk még azzal is, ha a ketrecbe pótlólagos búvóhelyek céljára drótváz nélküli fűfészkeket, virágtartó edényeket, kis kaspókat, parafából készült csöveket, fatörzseket, stb. helyezünk. Kilátóplatformként, egy kis pihenésre vagy táplálkozásra nagyszerűen megfelelnek a különböző magasságban felszerelt ülőlapocskák. De a mókusok általában nagy örömmel fogadják egy kis lustálkodásra a függőágyakat is. Egyik másik csíkosmókus állandó toalettsarkot használ dolga elvégzésére, oda betehetünk pl. egy alommal vagy csincsilla-homokkal töltött tálat, ami még a takarítást is megkönnyíti. Szőrzetének ápolására, valamint alagutak és kamrák építésre vonatkozó természetes késztetéséből adódóan a burunduknak szüksége van földfürdőre is. Erre a célra megteszi egy kis akvárium vagy egy nagyobb virágkaspó, amibe tiszta, nem műtrágyázott virágföldet, vagy kókuszrost-téglácskákat helyezünk. A műanyagnak semmi keresnivalója a csíkosmókus otthonában.

Táplálásuk
Az állatkereskedések különféle készeledel-keverékeket kínálnak csíkosmókusoknak. A kedves kinézetű kis állatka ehhez kiegészítésként szívesen fogadja a fürtös kölest, kardi-, kanári- és lenmagot, zabot, stb. kalászok formájában. Ez nem csupán változatosságot jelent számára, hanem elfoglaltságot is biztosít. Emellett naponta adni kell a csíkosmókusnak 2-3 különböző fajta dió-, mogyorófélét. Ez lehet dió, mogyoró, pekadió, pisztácia (sózatlan), földimogyoró, édesmandula. Fehérjét biztosító eledelként kínálhatunk lisztkukacokat, tücsköket vagy gyászbogár-lárvákat. Az utóbbi kettőből egyszer naponta, különben 2-3 darabot. Hetente kétszer fehérjementes napot kell tartani. Szintén naponta kell kínálni zöldséget és gyümölcsöt, azonban semmi esetre sem káposztafélét vagy salátát, mert azok puffasztó hatásúak, s erősen megzavarhatják a kis mókusok emésztését.

Az ásványi anyagok biztosítására egy-egy ásványi követ és szépiacsontot kell elhelyeznie a ketrecben. A víz biztosítására elegendő egy itatópalack, amit naponta friss vízzel kell feltölteni. De vigyázat! Nem minden burunduk ismeri rögtön az itatópalackot, így főleg a kezdetekben egy kis vizes tálat is be kell tenni a ketrecbe!

Szabadban való mozgás
4-6 hét beszoktatási idő után nem hiányozhat a napirendből a szobába való szabad mozgás biztosítása. Addigra a mókuska már legalább annyira szelíddé válik, hogy nem riad meg az ember és a környezet minden mozdulatától. Naponta legalább egy órát hagyjuk, hogy szabadon mozoghasson, s az persze csak jobb, ha még tovább! Ehhez meg kell szüntetni az olyan veszélyforrásokat, mint a mérgező növények, kábelek, rosszul hozzáférhető helyek (mint pl. beépített szekrények), tisztítószerek, gyógyszerek, stb.

Viselkedésmód
A szibériai csíkosmókusok nappal aktív állatok, s nagyon magányosan élnek: a burunduk egyetlen fajtársát sem tűri el. Az együtt élő mókusok között előbb-utóbb legtöbbször végzetes kimenetelű harcokra kerül sor.

A szibériai csíkosmókus ősszel tartalékokat halmoz fel, ezt kísérheti a tartójával szemben mutatott agresszív magatartás is. Ebben az időszakban nem ritka a harapás és karmolás. Télen sok burunduk téli álmot alszik, csak ritkán jönnek ki alvóhelyükről, a ketrecben vagy a szobában töltött idő egyre rövidül. Néhányan közülük pár hétig egyfolytában is alszanak fészkükben. Ebben az időszakban nem szabad az állatokat megzavarni. Anyagcseréjük lelassul, s bármely zavarás az azzal kapcsolatos felébredéssel szükségtelenül gyengíti az állatot, s akár elpusztulásához is vezethet.

Fotók: Cornelia Kolmer és Max Enders

A csíkosmókusokról még több információhoz juthat az eredetileg német nyelvű cikk szerzőjének honlapján: //www.burunduk.de.

0 - 0 / 0 találat
0 - 0 / 0 találat
0 - 0 / 0 találat